A Vision Consulting elemzése szerint minden előzetes várakozás ellenére február politikai napirendje nem a felfokozott érdeklődéssel várt évértékelő beszédekről, hanem sokkal inkább a pártpolitika által nehezen kontrollálható két kérdésről, az ügynökügyről és az agrártámogatásokról szólt. Kis túlzással azt állíthatjuk, hogy az ügynöklistákat az interneten publikáló ismert és egyelőre ismeretlen politikacsinálók vagy a gazdatüntetéseket szervező érdekszervezetek nagyobb hatást gyakoroltak a hónap politikai napirendjére, mint a pártpolitikai szereplők.
Februárban – a miniszterelnök-váltás óta már második alkalommal – megtört a kormány napirendi dominanciája. Míg azonban tavaly novemberben az ellenzék népszavazási kampánya akadályozta meg a kabinetet abban, hogy saját témáival töltse meg a napirendet, ezúttal a külső témák fogságában politizált a magyar politika. A helyzet a Medgyessy-kormány működéséből már ismerős lehet: 2002 végén, 2003 elején fordult először elő a szocialista–liberális kabinettel, hogy saját kezdeményezések híján legfeljebb reakciókkal tudták uralni a napirendet.
Sokat beszéltek a szocialisták
A legnagyobb kormánypárt továbbra is a legtöbb megszólalással volt jelen a vezető hírekben, a miniszterelnök pedig februárban is folytatta kommunikációs lendületét. A Vision Consulting által vizsgált médiumok napirendjén Gyurcsány Ferenc csaknem háromszor annyiszor szerepelt, mint riválisa, a szintén aktív Orbán Viktor. A politikusok élmezőnyében továbbra is több a kormánypárti, mint az ellenzéki szereplő: az ügynöktörvényt gondozó Burány Sándorral, az agrárdemonstrációk által kihívott Németh Imre miniszterrel és Hiller István pártelnökkel szemben csak a Fidesz ügynökfelelősét, Demeter Ervint és az MDF elnökét, Dávid Ibolyát találjuk a lista elején.
A változás tehát nem a mennyiségi, hanem a minőségi adatokban következett be: a napirendről lekerültek a kormánypártok önálló témái, saját javaslatai, a kormányzati stratégák által kidolgozott forgatókönyveknek ezúttal nyoma sem volt. Igaz, a Gyurcsány-kormány eddigi politikáját sem a hosszabb időtávot átfogó projektek, sokkal inkább a naponta, sőt olykor óránként változó „mappakommunikáció„ jellemezte.
Gyurcsány lemaradt
A kormányfő egyszerre több kommunikációs mappát is használt, ezek tartalmát rendszeresen váltogatta és frissítette. A kormány a miniszterelnöknek köszönhetően februárig – a népszavazási kampányt leszámítva – többé-kevésbé irányítani tudta a közbeszédet. Februárban azonban már nem formálta a napirendet, hanem csak alkalmazkodott hozzá.
Az előzmények ismeretében különösen meglepő, hogy Gyurcsány Ferenc parlamenti és Orbán Viktor sportcsarnokbeli beszéde szinte egyáltalán nem bírt tematizációs erővel. A korábbi nagy beszédek napokig, olykor hetekig címlaptémák voltak, olyan kezdeményezéseket tartalmaztak, amelyek a média gumicsontjaivá váltak. Szép példája volt ennek Medgyessy Péter tavalyi parlamenti felszólalása, amelyben olyan „nagy ívű” közjogi javaslatokat tett, amelyek csaknem egy hónapig folyamatosan a vezető hírekben szerepeltek. Érdemes megjegyezni, hogy a tematizációs erő, illetve annak hiánya természetesen nem dönti el önmagában egy politika, egy beszéd sikerét. Éppen a korábbi miniszterelnök vitatott kezdeményezései mutatták, hogy olykor egy unalmas beszéd hasznosabb egy nagy visszhangot kiváltó, a politikai folyamatokat megfordítani akaró szónoklatnál. Ennek ellenére tanulságos, hogy ezúttal a beszédek – különösen pedig a kormányfő parlamenti szónoklata – csak az elemzők számára adtak feladatot, de a hírgyártásban a másnapi kötelező beszámolókat leszámítva alig vettek részt.
Orbán nagyobb hatása
A két szónok közül a tágabb értelemben vett közéletre egyértelműen Orbán Viktor gyakorolt nagyobb hatást. Bár a Fidesz elnökének beszéde sem tartalmazott új elemeket, és tematizációs ereje sem volt klasszisokkal jelentősebb, a szokatlan forma és a politikustól eddig nem látott pozicionálás meglepte a közvéleményt. Az előadás kapcsán a legnagyobb meglepetést azonban maga az általános meglepetés okozta. Úgy tűnik, hogy a beszédeket megelőzően a kormánypárti politikusok és a hozzájuk közel álló publicisták annyit beszéltek és írtak a jobboldali pártnak és vezetőjének válságáról, illetve Orbán Viktor esetleges visszavonulásáról, hogy maguk is valóságnak fogadták el a saját konstrukciójukat.
A talán önbeteljesítő jóslatnak szánt jellemzés így üthetett vissza: amikor a Fidesz vezetője nem tett mást, mint korábban már sokszor megismert politikai tehetségét használta arra, hogy egy új szerepben jelenjen meg a nyilvánosság előtt, a látványos, de azért tartalmilag újszerűnek nem minősíthető szereplés átlényegült nagy visszatéréssé. Így válhatott február a meglepetések havává, amelyben Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor egyaránt meglepte a közvéleményt, de amelyben a főszerepet ezúttal nem ők játszották el.
Forrás: Magyar Hírlap
origo.hu
Vitray Tamás találkozott a Magyarországon kószáló medvével
