Számos állam- és kormányfő, valamint uralkodó mellett zarándokok milliói gyűltek össze csütörtökre a II. János Pál pápa pénteki temetésére készülő Rómában. A szent város – méltán a nép pápájának is nevezett egyházfő emlékéhez – a hatalmasok és a tömegek modern történelemben egyedülálló összejövetelének helyszíne. A pápától búcsúzni érkezőkkel azonban a modern kor tipikus fenyegetése is elérte Róma kapuit: a világ vezető politikusai és a hatalmas tömeg a terroristák tökéletes célpontjává teszi a várost és a holnap délelőtt 10-kor kezdődő gyászszertartást.
A főleg az al-Kaida támadásától tartó biztonsági vezetés a megelőzés érdekében kivételes biztonsági intézkedéseket léptetett életbe. Az olasz hadsereg légelhárító rakétákat telepített Róma környékére és a NATO kötelékébe tartozó gépekkel megerősített légierő jelentős erőkkel vigyázza a város feletti égboltot (emlékezetes: a NATO-országokban már megteremtették annak a jogszabályi hátterét, hogy a 2001. szeptember 11-hez hasonló támadások megelőzése érdekében civil utasszállító gép lelövésére is tűzparancsot lehessen kiadni – a szerk.) – a város tengeri kikötőjét pedig egy olasz csatahajó zárta le. Az utcákra és a városba több ezer biztonsági embert vezényeltek: készenlétben van lényegében minden mesterlövész és rendőr, az autókat kitiltják az utcákról. Róma biztonsági főnöke, Achille Serra szerint „mindent ellenőrzés alatt tartanak”.
Nem kis kihívást jelentenek egyébként az olyan kevésbé látványos, mégis elengedhetetlen intézkedések, mint a hatalmas tömeg puszta fogadása, mozgatása, a pápa ravatalánál sorakozók épségének biztosítása, vagy olyan egyszerű szükségletek kielégítése, mint az ivóvíz és a vécék biztosítása is. Jól mutatja ezt, hogy az olasz katasztrófavédelem komoly erőfeszítéseket tett (sátrak felállítása, stadionokban és hasonló helyeken felállított ideiglenes szállások létrehozása) a helyzet kezelése érdekében. Az olasz illetékesek és az egyházfőtől búcsút vevők tömegei egyébként eddig jelesre vizsgáztak, hiszen kisebb tolakodásoktól eltekintve nem történt komoly fennakadás vagy baleset.
A terrortámadás veszélyét rengeteg tényező növeli. A pápa, a katolikus egyház feje, a keresztény vallási vezetők közül is kiemelkedő egyházi vezető szimbolikus célpont a nem keresztény világ nyugatellenes erői számára. Ha ráadásul az egyházfő temetése kapcsán összegyűlnek a nyugati világ politikai vezetői is, akik közül nem egy már önmagában is kiemelt célpont, és hozzá még több milliós búcsúzó tömeg is csatlakozik, az tényleg kivételes biztonsági kockázatot jelent, és igen hívogató célpont különösen az iszlám fundamentalizmus talaján álló terroristáknak. Tovább bonyolítja a helyzetet a nem nyugati világ képviselőinek – mint amilyen az iráni köztársasági elnök – megjelenése. Az ilyen vezetők szintén alapesetben is komoly védelmet igénylő személyek. A sokszor a mi logikánkkal ellentétesen cselekvő terroristák pedig a nem nyugati világban még politikai tőkét is kovácsolhatnak abból, ha a nyugati világ egyediségét szimbolizáló pápa végbúcsúztatásán a nyugati politikusokkal együtt támadás ér mondjuk egy muzulmán vezetőt is. Persze ez egy újabb antiterrorista összefogás (ami 2001. szeptember 11. után is kialakult, és az afganisztáni tálib rezsim amerikaiak általi megdöntésének támogatásához vezetett) formájában „visszafelé” is elsülhet.
További kockázatot jelent, hogy a világ televízió-társaságai élőben készülnek közvetíteni a temetési szertartást. A terrorista cselekmények egyik mozgatórugója ugyanis épp az, hogy elkövetőik tettük kegyetlensége révén biztosan vezető hírként szerepelhetnek. Ezzel kettős célt érnek el: egyrészt el tudják juttatni politikai üzenetüket a tömegekhez, másrészt jelentős bomlasztó hatást és rémületet érhetnek el a megcélzott társadalmakban. Ráadásul az utóbbi időkben egyre csökken a politikai üzenet jelentőssége, és főleg az al-Kaidához kapcsolódó csoportok számára már sokkal fontosabb a nyugati társadalmak bomlasztása, a rémületkeltés, annak elérése, hogy a biztonság hiánya miatt elégedetlen tömegeket saját kormányaik ellen fordítsák. Sőt: a bomlasztó hatás lényegében elsődleges politikai céllá lépett elő ezeknél a csoportoknál. (Hogy ez a valóságban akár áttételesen is működik, arra jó példa az amerikai elnökválasztási kampány, ami eddig nem látott Bush-ellenes tüntetésekkel kivételesen megosztóra sikerült, nem utolsó sorban a terrorizmussal kapcsolatos politika miatt.)
Azt sem szabad ugyanakkor elhallgatni, hogy a terroristák általában kínosan ügyelnek tettük tényleg váratlan és szokatlan jellegére. Ez nem jelenti természetesen, hogy kisebb a kockázat, vagy a komoly biztonsági intézkedések mellett igazán nem is kell félni. Sőt, ilyen helyzetben a biztonságért felelős szerveknél ugyanúgy az a kiindulási alap, hogy mindenre számítani kell – még ha mindenre nem is lehet tökéletesen felkészülni. Ugyanolyan komolyan kell venni a feladatot, mert váratlan helyzet bármikor előállhat – mondjuk olyan, mint ami Jicak Rabin izraeli kormányfő meggyilkolásakor, amikor a rendezvényt biztosító erőket azért tudta kijátszani a merénylő, mert a biztonságiak arab támadóra számítottak, az ellen készültek és akarták megvédeni a miniszterelnököt.
origo.hu
Az egész internet Magyar Péteren röhög - mutatjuk a legjobb mémeket
