A Frankfurter Allgemeine Zeitungban Markus Wehner Putyin pánikban címmel elemzi az orosz elnök helyzetét.
A tiltakozó fiatalokon túl főként a nyugdíjasok azok, akik bár eddig nyugodtan otthon ültek, s úgy tűnt szenvedési képességük határtalan, most ez év elejétől teljes erejükkel kimutatták elkeseredettségüket. Utakat zártak le, sátrakat vertek a vasúti síneken, jegy nélkül megrohamozták a szentpétervári metrót, s egy alkalommal még a kalauzt is elverték.
Így tüntettek idősek százezrei az ellen, hogy a kormány eddigi kedvezményeik jelentős részét – az olcsó közlekedést, az alacsony árú lakbéreket és gyógyszereket – elvette, s ezeket jóval kisebb nyugdíjemeléssel kompenzálta.
A Kreml azzal próbált meg enyhíteni a robbanásveszélyes helyzeten, hogy az öntözőkanna elven pénzt osztott. Ám a demonstrálók megérezték a hatalmukat és ráéreztek a küzdelem ízére. Nem utolsósorban az ukrajnai és kirgizisztáni rezsimváltások adtak bátorítást a tiltakozóknak, és növelték a Kreml idegességét.
Többek között Oroszországban is létezik az az oligarchikus rendszer, amely egy szűk klán érdekeit szolgálja. Ugyanakkor az elit egy részét a hatalom peremére szorították, s ez a csoport immár összekapcsolja az érdekeit a lakosság rosszkedvével. Ez a kitaszított csoport felemeli a szavát a szociális igazságtalanságok és a fél-totalitárius állam szorítása ellen.
A tiltakozó nyugdíjasok és diákok tudják, hogy az állam az olaj- és gázüzletből mintegy 150 milliárd dollárnyi devizatartalékot halmozott fel. Tudják azt is, hogy Szergej Ivanov honvédelmi miniszter fia 25 évesen lett a hatalmas Gasprom-Bank alelnöke, hogy a Baskíriát diktatórikusan kormányzó Murtasa Rahimov fia ellenőrzi az olajüzletet, vagy éppen az egykori pétervári polgármester, Szobcsak megpróbál lánya egyszerű rendőr barátjából városi rendőrfőnököt kreálni. A Puytin ellen demonstrálók, főként a fiatalok elsődlegesen a felemelkedés lehetőségét hiányolják.
Putyin maga az elmúlt hónapok eseményeit csendes döbbenettel figyeli. Olyan levertnek, mint ahogyan hannoveri látogatásakor tűnt, régóta nem lehetett látni. A tiltakozások okozta sokk megviselte azt a Putyint, aki sokkal inkább bürokrata, mint politikus. Aki ugyan kedveli a megszervezett lakosságot, de nem igazán rajong az önálló, aktív polgárokért. Most az irányított demokrácia kitalálója kénytelen learatni azt, amit elvetett.
Az a tény, hogy Putyin a beszláni terrorcselekményt követően megszüntette a kormányzóválasztást, most visszaüt, hiszen ma személyesen az elnök felelős a tartományi urak hibáiért és bűneiért. Putyin a régi hibákat ismétli újra, még inkább centralizál, és tovább szigorítja a választójogi törvényeket. De még az új kormányzókat sem képes határidőre kinevezni.
A legtöbb tehetséges személyt már elhasználta a Kreml ellenőrzésmániás főnöke, és olyan szürke, jellegtelen alakokkal vetette magát körül, mint a szinte teljességgel észrevehetetlen miniszterelnök, Mihail Fradkov.
Még van mit szétosztani Oroszországban, még lehetséges egyes csoportok megvásárlása. A kérdés, hogy Putyin kíván-e osztozkodni? A kirúgott miniszterelnök, Mihail Kazjanov a Jelcin család neveltje és számos egykori oligarcha barátja egy éven keresztül keresett magának posztot a gazdaságban. Mint a rendszer számkivetettje, sehol sem talált. Most egy londoni konferencián bejelentette, hogy lehetségesnek tartja indulását a 2008-as elnökválasztáson.
Legfontosabb szövetségesünk maga az elnök – nyilatkozta egy Putyin-ellenes demonstrációt szervező diák, hiszen megtesz mindent azért, hogy szétverje a jelenlegi rendszert.
origo.hu
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”
