A Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) című konzervatív német napilapban Michaela Wiegel Mi munkát szeretnénk és nem alkotmányt című reimsi keltezésű írásában a francia nagyvárosi gettók hangulatáról tudósít a sorsdöntőnek tartott vasárnapi EU referendum előtt.
A Quartier Croix Rouge autóval csak negyedórára fekszik Reims fenséges katedrálisától, ahol egykoron a francia királyokat koronázták – olvasható a cikkben. A Croix Rouge lakói Afrikából jönnek, vagy ahhoz az alsó társadalmi csoporthoz tartoznak, melyre Chirac tíz évvel ezelőtt a „fracture sociale” kifejezést kitalálta. A társadalmat megosztó szociális szakadék akkoriban számos franciát felháborított és sokan éppen azért adták voksukat Chiracra, mert ígértet tett arra, hogy minden „polgár” ugyanazokkal a lehetőségekkel fog rendelkezni.
Az általános védkötelezettség felfüggesztése óta minden fiatalt, férfiakat és nőket egyaránt, a kötelező honvédelmi ismeretek alkalmával veszik fel a választói névjegyzékbe, azonban közülük igen sokan nem élnek választójogukkal. Az ország vezetése tart a választók alacsony részvételétől, főként azokban a hátrányos helyzetű térségekben, ahol – meghaladva az országos átlagot – minden ötödik fiatal munkanélküli.
Az „Európa, azok mi vagyunk” feliratú kampánybusz munkatársai, akik más, a közéletre alkalmas hely híján egy bevásárlóközpont parkolójában ütötték fel tanyájukat, általános tájékozatlansággal találkoztak.
„Nekünk már van itt Franciaországban egy alkotmányunk” – mondja egy fiatal lány Rachid Rhattatnak, a kampánybusz munkatársának. Rhattat már nem lepődik meg azon, milyen keveset tudnak alkalmi beszélgetőpartnerei az EU működéséről, vagy éppen az újonnan csatlakozott államokról. Arra kérdésre, hogy ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoztak az iskolában, egy érdeklődőnek tűnő fiatalember így adja meg a standardnak számító választ: „Nem, iskolába már régóta nem járok, de ott amúgy sem beszéltünk Európáról.”
A francia társadalom alsó rétegei bizalmatlanok vagy elutasítóak az uniós alkotmánnyal szemben – állapította meg a kampánybusz csapata, bármelyik szegénynegyedben is jártak az északi Le Havre és a déli Toulouse között. „A politikusok nem foglalkoznak a problémáinkkal. 2002-ban Chiracra szavaztunk, és mi hasznunk volt belőle?„ – kérdezi egy Észak-Afrikából származó fiatalember.
A fiatalember rendkívül dühösen beszélt arról a társadalomról, mely nézete szerint elvette a társadalmi felemelkedés lehetőségét. „Senki sincs a parlamentben, aki képviselné az érdekeinket. Fontos politikai szavazások előtt érdemes Párizst arra emlékeztetni, hogy létezünk” – mondta. Európa neki nem ígér jobb jövőt, csak még nagyobb konkurenciát. „Ha nem mondunk nemet, akkor továbbra is úgy zajlanak az események, mint eddig.” Nem csak Croix Rouge-ban az az emberek érzése, hogy csak egy nemmel vehetik ismét kezükbe az európai egyesülési folyamatot.
Az Ipsos közvéleménykutató intézet összevetette az uniós alkotmány jelenlegi támogatóinak és ellenzőinek adatait a legutóbbi 1992-es franciaországi referendummal. Az akkori rendkívül szoros döntést követően Európa elutasítói időközben a legfelsőbb társadalmi rétegekbe is felemelkedtek. Az euróról folytatott népszavazás előtt még érvényes volt a szabály, hogy az EU támogatása annál erősebb, minél képzettebb és jobban szituált valaki.
A maastrichti szerződés ellenzői elsődlegesen a munkás és bevándorló környezetből érkeztek, alacsony keresetűek és képzettségűek voltak. Az elmúlt évtizedben azonban az elfordulás Európától és az EU iránti szkepszis a középosztályt is elérte. A társadalmi piramis csúcsa egyre nehezebben támogatja az EU-t, és annál határozottabban ellenezik az alsó rétegek. „Maastricht óta a szociális leépítésektől való félelem a magas rangú alkalmazottakat és köztisztviselőket is elérte” – állapította meg az Ipsos.
origo.hu
Szijjártó Péter: Más dimenzióba került a magyar-holland kapcsolat Geert Wilders pártjának kormányzati szerepvállalásával
