Stratégiája megváltoztatásával igyekszik úrrá lenni az amerikai haderő az Irakban egy éve változatlan intenzitással folyó gerillaháborún. Az Egyesült Államok magas rangú katonai vezetőinek legújabb nyilatkozatai szerint a most megindult offenzíva legfőbb célpontjai az Irakba beszivárgott külföldi fegyveresek, illetve a szélsőségesen iszlamista iraki felkelők. A stratégiaváltás hátterében az húzódik, hogy az új iraki kormány hivatalba lépésével egy időben újra felerősödött erőszakhullám mögött immár az említett csoportok állnak – derül ki a The Washington Post múlt hétfőn megjelent írásából.
Sokkal inkább intuitív, megérzéseken és szórványos, közvetett bizonyítékokon alapuló lépésről van azonban szó, mint komoly, megbízható, sziklaszilárd adatokra épített döntésről – ismerte el az amerikai napilapnak több tiszt is. Az igazság az, hogy a hírszerzési adatok hiányoznak vagy hiányosak, ezért nincs teljes egyetértés a katonai vezetésen és felderítésen belül sem arról, mi jellemzi igazából az aktuális helyzetet.
Az adatok mindenesetre azt mutatják, hogy míg a január 30-án tartott nemzetgyűlési választásokat követően valamelyest csökkent a támadások száma, addig áprilisra, illetve az utóbbi hetekre ismét látványosan megnövekedett a merényletek gyakorisága. Az autóbombával elkövetett robbantások száma például a februári 64-ről áprilisra 135-re emelkedett, amiből a korábbi minden negyedik helyett már minden másodikat öngyilkos merénylő követett el. Közben nőtt az ország egész területén naponta végrehajtott akciók száma is: 30-40-ről 70-re. A támadások számának növelésével a felkelők célja az új kormány helyzetének és a belé vetett bizalomnak a megrendítése, ezzel a konszolidáció előrehaladásának lassítása, megakadályozása.
A külföldi fegyveresek szerepének növekedését jól jellemzi, hogy az utóbbi időből az amerikai katonai források nem ismernek olyan feljegyzett esetet, amikor az autóbombát robbantó öngyilkos merénylőről kiderült volna, hogy iraki volt. Mindez annak ellenére, hogy magas rangú tisztek szerint az országba beszivárgó fegyveresek száma továbbra sem mondható jelentősnek – bár sokan egyetértenek abban is, hogy azért így is nőtt számuk és részarányuk egyaránt.
A stratégiaváltás politikai háttere, hogy Washington szerint a január 30-i iraki választások sikere nyomán a szunniták mérsékeltebb erői – a Baath párt volt tagjai, illetve a bukott rendszer hadseregének és más biztonsági erőinek tisztjei, akiket a Pentagonban a felkelők „korábbi hatalomhoz kötődő elemeiként” emlegetnek – felismerték: ha nem akarnak végleg kiszorulni a hatalomból, be kell tagozódniuk a politikai folyamatokba. Ezért visszavonták erőiket. Ezt az állapotot fenn kell tartani. De ehhez meg kell akadályozni, hogy ösztönzést kapjanak külföldről, hogy a külföldről érkezők és az iraki szélsőségesek fokozott harca megakassza a konszolidációt, vagy esetleg a szunniták politikai folyamatból való kirekesztéséhez vezessen. Ezért is indult átfogó hadművelet az említett erők ellen az elmúlt napokban.
Nem maradhatnak tétlenek a politikusok sem az ügy érdekében. Őket a hétvégén meglepetésszerűen Irakba érkező Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter személyesen igyekezett tovább bátorítani: minél szélesebb körben vonják be a szunnitákat is a politikai folyamatokba. Hogy ez mennyire lesz mindkét fél számára kielégítő, még a jövő kérdése, de nem kis jelentőségű lépésként a szunniták máris megkapták a védelmi tárcát az új kormányban.
Szorosan együttműködik azonban a másik oldal, a külföldi fegyveresek és az iraki iszlamisták is. Amerikai katonai források szerint előbbiek ülnek öngyilkos merénylőként az autóbombákba, de utóbbiak nyújtják a „háttérbiztosítást”: a búvóhelyet, a robbanóanyagot, a detonátort, vagy bármi mást, ahogy a felderítést, és a helyismeretet is.
A tét igen nagy, emlékeztetett több magas rangú amerikai tiszt is a Washington Post említett cikkében. A „korábbi hatalomhoz kötődő elemek” erőinek kivonása ugyanis könnyen lehet, hogy csak ideiglenes, és ha nem elég körültekintően vonják be őket a politikai folyamatokba (a síiták az elnyomás hosszú évei után megpróbálhatják kiszorítani a hatalomból a szunnitákat, illetve a régi rendszer kiszolgálóit akár elégtételként, akár politikai mohóságból) elégedetlenségükben újra fegyverük után nyúlhatnak. Van aki az elmúlt két hét kiújult erőszakhulláma alapján azt mondja, a nagy lehetőséget februárban már elszalasztották, de azért még ők is reménykednek, hogy katonai és politikai téren is sikerül még olyan eredményeket elérni, amelyek nyomán lassan napirendre kerülhet az Irakban állomásozó amerikai csapatok létszámának csökkentése.
origo.hu
Így lesznek nyitva a boltok a hosszú hétvégén
