A költségvetési forrásból támogatott Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma moszkvai levéltári delegátusának oroszul megjelenő dokumentumgyűjteménye nyilvánvaló tévedéseit a Népszabadság mindenfajta megkérdőjelezés nélkül jelentette meg.
Varga Évát elsősorban levéltárosnak tartom, aki munkájával segíti a hozzáférést azokhoz a számunkra nélkülözhetetlen dokumentumokhoz, amelyek alapján megtudhatjuk a Szovjetunióba hurcolt honfitársainak megközelítőleg pontos számát – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár (MOL) főigazgatója.
Ismert: szerdán laptársunk cikkében Varga Éva közölte: „Alig száz fő azoknak a száma, akik hadifogságuk végén a gulágra kerültek”, „a magyar hadifoglyok száma 560 ezer, az internált civileké 35 ezer lehetett” és „a Szovjetunióból a foglyok 85-90 százaléka visszatért”. Az igazgató állítja: a levéltáros oroszországi kutatásai alapján határozta meg a gulág-foglyok összlétszámát, azonban felvetésünkre, miszerint miért nem vette figyelembe például a rendszerváltás után a Kárpótlási Hivatalhoz benyújtott kérelmeket és az azoknak helyt adó határozatokat, az igazgató kitérő választ adott. Gecsényi megjegyezte: a Varga által említett 560 ezer magyar hadifogoly száma magasabb is lehetett. – „Az mindenesetre tény, hogy a Szovjetunióba hurcolt európai foglyok képzeletbeli listáján a németek után a második helyen állunk.”
Nem reális, hogy a Szovjetunióban hadifogolyként számon tartottak közül alig százan kerültek volna a sztálini büntetőtáborokba, a gulágra – jelentette ki megkeresésünkre Stark Tamás történész, aki a magyarországi és közép-európai kényszerű népességmozgásokat és háborús emberveszteséget kutatja. Stark Tamás elmondta, hogy tudomása szerint a Szovjetunió legfelsőbb bíróságától, majd az Orosz Köztársaság legfőbb ügyészségén belül működő legfőbb katonai ügyészségtől a hatvanas évek óta mintegy három és fél ezer mentességi okmány érkezett. A Kárpótlási Hivatal a kilencvenes évek elején a Szovjetunióban elítéltekkel kapcsolatban 2730 kárpótlásnak helyt adó határozatot hozott. Ezek az adatok azonban nem tükrözik pontosan az elítéltek teljes létszámát, mert a gulágon meghaltak hozzátartozói a rehabilitáció ügyét a hatvanas években nem merték felvetni, a rendszerváltást pedig már viszonylag kevés egykori rab élte meg – mondta a kutató. Stark arra is utalt, hogy Rózsás János egykori gulágrab 3916 elítélt letartóztatásának és hányattatásának a rövid történetét gyűjtötte össze a Gulág lexikon című művében. Szerinte ez a szám is részadatnak tekinthető.
Stark Tamás hatszázezer és hétszázezer közé teszi a Magyarország háború alatti területéről származó foglyok számát a Szovjetunióban. Az elmúlt években több olyan forráskiadvány jelent meg Oroszországban, amely számos dokumentumot tartalmaz a hadifogsággal kapcsolatban. Ezekből kiderül, hogy a hadifoglyokkal és internáltakkal foglalkozó táborigazgatóság igyekezett pontosan regisztrálni a kiszállított foglyokat. Stark hangsúlyozta, hogy a szovjet adatok ugyanakkor ellentmondásosak, ráadásul nem tartalmazzák azokat a foglyokat, akik a gyűjtő- és átmenőtáborokban, valamint kiszállítás közben a vagonokban vesztették életüket. Márpedig kiszállítás közben jóval magasabb volt a halandóság, mint kint a táborokban.
A szovjet adatokból ugyancsak nem derül ki világosan, hogy például a környező országokból való magyarok, valamint az innen származó németek mely ország foglyai közé lettek besorolva. Strak Tamás szerint sajnos nem reális az az állítás, hogy a foglyok 85-90 százaléka visszatért. A legoptimistább becsléseket figyelembe véve is a foglyok mintegy egyharmada eltűnt. Ők a szovjet fogság áldozatai lettek. Hasonló a veszteség aránya a német foglyok esetében is.
A levéltár igazgatója mindehhez hozzátette: az év végén megjelenő könyv magyar verziójánál maximálisan figyelembe fogják venni mind az oroszországi levéltárakból újonnan megismert dokumentumokat, mind a magyarországi intézményekben fellelhető regisztrált listákat.
origo.hu
Ő lett a legszebb magyar kislány – olyan szerény, hogy még az osztálytársai sem tudtak róla
