Az alkotmányos szerződést eddig ratifikált államok:
A franciák meggyőző többséggel utasították el az
európai alkotmányt, miközben a vártnál sokkal aktívabb szavazók
túlnyomó többségének fogalma sem volt arról, mit is tartalmaz a
több száz oldalas szöveg. Nemzetközi szempontból sokkal fontosabb,
hogy valójában a 25 tagállamra bővült Európai Unióra is szavaztak,
pontosabban leszavazták.
A francia elnök az európai alkotmány elutasítását kommentálva kijelentette:
Párizs ezentúl nehezebben tudja megvédeni érdekeit az unión belül.
Jacques Chirac elmondta: hamarosan döntést hoz jobbközép kormánya sorsáról
is. Az AFP hírügynökség által idézett megfigyelők azt valószínűsítik,
hogy Chirac elnök meneszti majd miniszterelnökét, Jean-Pierre Raffarint.
Raffarin sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a választópolgárok elutasították
az unió alkotmányát. Az egyik közvélemény-kutató intézet felmérése szerint
a franciák Nicolas Sárkozyt, a kormányzó jobboldali Népi Mozgalom Uniójának
elnökét látnák szívesen a kormányfői poszton.
Franciaországban az első kormányreakciók csalódottságot tükröznek. Michele
Alliot-Marie védelmi miniszter kijelentette: az alkotmány elutasítása
vereség Franciaországnak és Európának. Michel Barnier külügyminiszter
kijelentette: az eredmény nagy megpróbáltatás Franciaország számára. Nicolas
Sarkozy, a kormányzó Népi Mozgalom Uniójának elnöke mély és gyors változásokra
szólított fel. Sarkozy szerint a szavazás megmutatta, hogy nagyszabású
fordulatra van szükség Chirac elnök politikájában. Jean-Marie Le Pen radikális
jobboldali vezető és más, euroszkeptikus politikusok lemondásra szólították
fel Jaques Chirac elnököt.
Francois Hollande, a francia Szocialista Párt első titkára szerint az
unió alkotmányos szerződésének francia elvetése a hatalmon lévő jobboldal
elutasítását jelenti. Jack Lang, a Szocialista Párt kampányszóvivője szerint
súlyos a helyzet, Európa szerencsétlen módon egy általános rossz közérzet
áldozata lett. A Szocialista Párton belüli, az uniós alkotmányt elvető
kisebbség vezetője, Henri Emmanuelli szerint a franciák megerősítették
a népszuverenitás elsőbbségét mindenféle politikai és médiaapparátus felett
– közölte a Magyar Rádió.
Háttér
Az alapító tag franciák EU-alkotmányra kimondott elutasítása nyomán Európa-szerte
felmerült a kérdés, hogyan tovább. Politikusok, szakértők és újságírók
között egyaránt akadnak, akik megkérdőjelezve látják az EU jövőjét. Ők
úgy vélik, a június közepén esedékes EU-csúcson a tagállamok vezetőnek
dönteniük kell arról, mi következzék most. Mások viszont úgy gondolják:
folytatódnia kell a ratifikációs folyamatnak, és majd a legvégén, minden
ország véleményének ismeretében kell dönteni a „hogyantovább” kérdésében.
Nem valószínű azonban, hogy a ratifikációs folyamat sorsát a tagállamok
vezetői meg tudják kerülni a júniusi EU-csúcson. Ezzel kapcsolatban elég
valószínű a folyamat folytatása. Az unió soros elnöki tisztjét betöltő
luxemburgi kormányfő szerint például az alkotmányt nem lehet újratárgyalni.
Tony Blair brit és Gerchard Schröder német kormányfő is nyugtatni próbálta
a kedélyeket első megnyilatkozásaikban: előbbi szerint az EU-nak időre
van szüksége, utóbbi pedig a ratifikáció folytatásáról beszélt. Szakértők
is az eljárás folytatását jósolják, és egyben nem tartják valószínűnek,
hogy a franciák megismételnék a referendumot (az EU-tagok közötti szerződésekről
kiírt népszavazások történetében nem egyszer fordult már elő, hogy újra
nekifutottak).
A ratifikációs eljárás továbbvitelét valójában az indokolja, hogy nincs
„B” terv – írja Paul Reynolds, a BBC elemzője. Ráadásul az ilyenkor követendő
eljárás sem teljesen világos. A jelenlegi helyzetre vonatkozó egyetlen
utalás az alkotmány IV-443-4 cikkében van elrejtve. Eszerint: ha a kormány-
és államfők által jóváhagyott alkotmányos szerződés aláírását követő két
év elteltével a tagállamok négyötöde (20 ország) már ratifikálta az egyezményt,
és egy vagy több tagállamban nehézségekbe ütközik megerősítése, akkor
az ügyet a tagállamok állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója elé kell
utalni. A két éves határidő 2006. október 29-én jár le. Ezt követően az
állam- és kormányfők elé kerül a kérdés, ami várhatóan az alkotmány bizonyos
részeinek átalakítását eredményezi. Mindenesetre változatlan formában
nem léptethetik érvénybe az alapszerződést, és újra kell kezdeni a ratifikációs
folyamatot is.
Amennyiben 2006. október 29-ig Franciaországban nem győz az „igen” egy
megismételt referendumon, akkor a további ratifikációs eljárás – legyen
az parlament vagy népszavazás által – felesleges.
