I. Miksa császár (1459-1519) uralkodásának méltó emléket állítani és a Habsburg-házat akarta népszerűsíteni azzal, hogy antik példák nyomán felelevenítette a diadalkapu és a didalamenet motívumát. Korának legnagyobb német művészét, a magyarországi származású Albrecht Dürert és a korszak más jelentős mestereit, köztük Albrecht Altdorfert és Hans Burgkmairt bízta meg, hogy reprezentatív és monumentális emlékműveket készítsenek az Európában nemsokkal korábban elterjedt technika, a fametszet segítségével.
Ennek eredménye a sokszorosított grafika történetének legnagyobb méretű, mintegy 3,5-ször 3 méteres, 192 dúcból nyomtatott, 36 lapból összeállított fametszete, az I. Miksa császár diadalkapuja, továbbá a több mint 50 méter hosszú, 135 lapból álló fametszetsorozat. E két sorozat, amely együttesen I. Miksa császár diadala címen vált ismertté, a maga teljességében eddig nem szerepelt magyarországi kiállításon, Európa-szerte is csak néhány alkalommal volt látható.
Az 1514-ben megkezdett munkálatok a császár 1519-ben bekövetkezett halála miatt sosem készültek el teljesen: a felvonulók által vitt táblákra nem kerültek fel a tervezett szövegek, és a diadalmenet magyarázó szövegeinek szánt képmezők is üresen maradtak. A mű 1526-ban került először nyomtatásra, majd 1777-ben és 1796-ban.
A diadalmenet a császár tetteit és élettörténetét volt hivatott ünnepelni és nagy példányszámban terjeszteni. A alkotások egyébként a propaganda területén úttörő elképzelést valósítottak meg. I. Miksa császár volt ugyanis az első uralkodó, aki felismerte a sokszorosított grafikai eljárásban, a fametszésben, valamint a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket politikája, személye, uralkodása eredményeinek népszerűsítésére.
A sorozat legszebb darabja Dürer nyolc fametszetből összeállított és 1522-ben önállóan kiadott 2,3 méter széles és fél méter magas Nagy diadalkocsija, egy tizenkét ló által húzott kocsi ábrázolása, amelyen a császár ülő alakját allegorikus nőalakok veszik körül. A többi lapon, amelyek zöme idősebb Hans Burgkmair műve, az uralkodó hadjáratainak és életének epizódjai szerepelnek.
A Szépművészeti Múzeum tulajdonában lévő 103 lap mellé a hiányzó lapokat a bécsi Albertinából és a National Bibliothekből kölcsönözték. A nagyszabású tárlat október 9-ig látogatható.
Albrecht Dürer nagy tehetséggel megáldott művész volt: festő, grafikus, nyomdász, építész, szobrász, vártervező, író egy személyben. A Dürer család Magyarországról származott. Az 1471-ben született Albrecht Dürer harmadik fia volt idősebb Ajtósi Dürernek, aki a Gyula melletti Ajtósról származott és innen vándorolt ki felnőtt korában Nürnbergbe. Albrecht az édesapja boltjában dolgozott, és már 13 éves korában elkezdett festeni, majd sok tanulás után sikeres festővé vált. Fametsztei vitték közel a könyvnyomtatáshoz, de foglalkozott térképészettel is.
Utazásai során találkozott az akkor híres matematikusok munkáival. Ezek indították arra, hogy matematikai tanulmányokat is folytasson. Matematikai érdeklődését mutatja a Melankolia című képén látható poliéder is. A matematikában tárgyalt érdekes görbék is magukra vonták a figyelmét. Képzőművészeti ismereteit is felhasználva, 1525-ben adott ki könyvet a perspektíváról és az arányokról.
