Az Élet és Irodalom hetilapban Rajnai Attila nemrég tette közzé szakmai önéletrajzát, válaszul az őt érő támadásokra. A Petőfi Népétől való távozásának körülményeit szűkszavúan, egy félmondatban intézi el. Így: „Ezt követően tanítottam a helyi gimnáziumban, és 2002-ig publikáltam a megyei lapban.”
2002. október 4-én, bő két héttel a 2002-es önkormányzati választások előtt a Fidesz kecskeméti szervezete széles körű lakossági fórumot tartott. Másnap, 2002. október 5-én a következő tudósítás jelent meg a Petőfi Népében Kecskeméti fórum a polgári összefogásért címmel:
„Nagyszámú közönség előtt tartott lakossági fórumot tegnap a Széchenyivárosban a Fidesz kecskeméti szervezet.
A polgári összefogás gondolatának jegyében tartott lakossági fórumot tegnap a Fidesz városi szervezet a kecskeméti Lánchíd Utcai Általános Iskola sportcsarnokában. A rendezvényen részt vett a Fidesz polgármesterjelöltje, dr. Szécsi Gábor, valamint Kövér László, a párt országos választmányának elnöke. Vendég volt rajtuk kívül Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, Túri-Kovács Béla a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke, Balsai István, az MDF frakcióvezetője és Gyürk András, a Fidelitas elnöke. A himnusz eléneklése után Kövér László tartott beszédet. Elmondta, hogy a közelgő önkormányzati választások tétje nagyobb mint gondolnánk, mert nemcsak a szűkebb közösség helyzetéről döntünk, szavazataink kihatnak a város határain túlra. Október huszadikán ugyanis egy jelenleg kirekesztett értékrend mellett is letehetjük voksainkat, ezt a szellemet egyedül a polgári összefogás képviseli. Harrach Péter a kormány jövőtlen szociális politikáját bírálta. Szécsi Gábor polgármester pedig az általa megkezdett értékek és fejlesztések további támogatására kérte a hallgatóságot.”
Apróbb hibáktól eltekintve ez korrekt tudósításnak tűnik, Kecskeméten mégis felkavarta a polgári kedélyeket. Harrach Pétert ugyanis valóban meghívták, szerepelt is a neve a programban, ám Harrach Péter végül is nem ment el a rendezvényre, nem tartott beszédet, és egyáltalán, Kecskemétnek a környékén sem járt október 4-én. A tudósítást a Petőfi Népe egyik külső munkatársa, Rajnai Attila írta. Hámori Zoltán főszerkesztő az eset után elküldte Rajnai Attilát a laptól, az újság pedig október 16-án Nem volt ott címmel a következő bocsánatkérést tette közzé:
„Október 5-i lapszámunkban egy előző napi, kecskeméti kampánygyűlés tudósításába súlyos tévedés került. Az eseményről tudósító külsős munkatársunk – figyelmetlensége folytán – egy olyan politikus szereplését is megemlítette, aki nem volt jelen a gyűlésen. A tudósító súlyos hibája miatt szerkesztőségünk a továbbiakban nem tart igényt munkájára. Olvasóinktól elnézést kérünk.”
Lapunk a fentiekről megkérdezte Rajnai Attilát, aki elmondta: az eset valóban megtörtént. Mint mondta, aznap már ez volt az ötödik tudósítása, amit leadott, a rendezvény pedig csúszott a meghirdetett időponthoz képest, ezért a szerkesztővel közös döntése volt, hogy nem várja végig az eseményt, hanem korábban adja le a tudósítást. Később telefonon érdeklődött, hogy mi történt a helyszínen, és a hívásból nem derült ki számára, hogy Harrach Péter nem volt ott. Rajnai Attila megerősítette: Hámori Zoltán, a lap főszerkesztője valóban rossz néven vette a történteket, és elküldte őt a Petőfi Népétől, bár Rajnai ezt azóta is csak egy ürügynek tartja.
Közpénz a tényfeltárónak. Az MSZP-s vezetésű Bács-Kiskun megyei önkormányzattal kötött szerződése alapján Rajnai Attila havi 300 ezer forintos, közpénzből fizetett díjazásban részesül. A jelenlegi parlamenti ciklus végéig szóló megbízási szerződés egyebek mellett az írott és elektronikus sajtóval való kapcsolattartásra, a médiumokkal való együttműködési megállapodások előkészítésében történő közreműködésre, cikkek, tudósítások írására és azok elhelyezésére kötelezi az újságírót. Rajnai munkájához tartozik a megjelenések ellenőrzése és a teljesítés pénzügyi ellenőrzésében való közreműködés is. Ferenczi István főjegyző kitér arra is, hogy Rajnai „a megyeházán egy mások által is használt irodában is végezheti szükség esetén munkáját, az ott lévő infrastruktúra használatával”.
Rajnai elismerte, hogy szerződésben áll a megyei önkormányzattal, munkáját illetően viszont úgy nyilatkozott, hogy az csupán a fogathajtó-világbajnoksághoz kapcsolódó média- és PR-tevékenységre korlátozódott. A megyei önkormányzattal kötött szerződés részleteiről azonban a szerződésben foglaltakkal ellentétesen nyilatkozott. Mint mondta: szó sem volt írások médiumokban való elhelyezéséről, és fizetésén kívül semmilyen juttatásban nem részesült, a megyeházán nem vehetett igénybe sem irodát, sem bármely egyéb infrastruktúrát.
| Zeley László levelet írt Teller Ede halála után néhány nappal közölt levelet a Népszabadság Rossz hírek a szülőföldről címmel, amit a napilap szerint még maga a professzor írt. A Fideszt és az ellenzéki sajtóorgánumokat, köztük a Magyar Nemzetet is erőteljesen bíráló, Lovas István jegyzeteit uszítónak bélyegző, Teller Edének tulajdonított állevelet Zeley László írta. A magyar tudós titkárai a Livermore Laboratóriumnál és a Hoover Intézetnél közvetlenül a megjelenés után egyaránt megerősítették: a levél szerzője nem Teller Ede, és az írás nem is tükrözi a professzor személyes meggyőződését. Horn Gyula az állevél kapcsán azt mondta: „mintha mi írtuk volna”. Eötvös Pál, a Népszabadság akkori főszerkesztője nem mondott le akkor posztjáról, s a történtekért nem tartotta magát és a lapot felelősnek, csak a végeredményért. A Magyar Újságírók Szövetsége által megrovásban részesített Eötvös azóta a MÚOSZ elnöke lett. Jacques Chirac álinterjúja Jacques Chirackal, Franciaország államfőjével a 168 Óra című hetilap készített álinterjút, főképpen az iraki konfliktus témakörében. Az interjú tartalmilag és exkluzivitását tekintve is hamisítványnak bizonyult. A lap nem utolsósorban a francia nagykövetség erőteljes tiltakozására bocsánatot kért, azt a kérést azonban nem teljesítették, hogy vonják vissza az újságárusoktól a terméket. Az exkluzívnak feltüntetett írás nem volt interjú, hiszen azt egy sajtótájékoztató utáni beszélgetésen rögzítette a lap munkatársa más újságírók jelenlétében. Chirac nem adott külön interjút a 168 Órának, és a francia álláspont szerint többek között olyanokat sem mondott, hogy Franciaország nem áll szóba a háború befejezéséig az Egyesült Államokkal. Interjú a statisztáló bérgyilkossal Mennyi pénzért ölné meg Magyarország miniszterelnökét? Orbán Viktor kormányzása idején ezt a kérdést tette fel Frei Tamás egy állítólagos orosz bérgyilkosnak Moszkvában. Az Andrej névre hallgató interjúalany a kérdésre azt válaszolta: egymillió dollárért. Az álinterjút Juszt László televíziós riporter leplezte le. Kiderült: a megszólaltatott „bérgyilkos” fizetett orosz statiszta valójában, amit a Kriminális egykori műsorvezetőjének személyesen ismert el. Az ORTT vizsgálatot indított az RTL Klub ellen, Frei Tamás pedig előbb visszavonult, majd a TV2-höz távozott. Kenedi kutatómunkája az ÉS-ben Lovas István nem járt soha az oxfordi egyetem egyik college-ába sem – ezt Kenedi János érettségizett „történész” állította az Élet és Irodalom hetilap hasábjain, megpróbálván cáfolni lapunk brüsszeli tudósítójának egyik korábbi nyilatkozatát. Az igazság ezzel szemben az, hogy Lovas István a nevezett egyetemen tanult, s ezt az intézmény is alátámasztja saját adatbázisával, amit a Pembroke College – University of Oxford honlapján bárki elolvashat. Kenedi a Pembroke helyett a St. John’s College vezetésének írt egy Lovas felől tudakozódó levelet, s az értelemszerűen negatív választ használta fel cikkében. Rejtett kamerás riport Türkmenisztánból Döbbenetesnek nevezett riportfilmet közölt a TV2 Türkmenisztánról, ahová Vujity Tvrtko és stábja látogatott el. A Napló című műsorban „Az ország, ahol sohasem járt még kamera” szöveggel harangozták be a riportfilmet, amelyet állításuk szerint kénytelenek voltak kézi kamerával felvenni. A magyar Külügyminisztérium biztonságosnak tartja a volt szovjet tagköztársaságot, ahová Bécsben is lehet turistavízumért folyamodni. Szállodai életképek Bagdadból Az MTV Nap-kelte című műsora és a Klub Rádió egyik műsorvezetője, Orosz József Kovács László akkori külügyminiszter személyes közbenjárására iraki vízumot kapott, s 2003-ban heteken át tudósított Bagdadból az iraki háborúról a Klub Rádiónak, a Népszabadságnak és a TV2-nek. A riporter rendszerint szállodai szobájából, majd a bagdadi magyar nagykövetségről küldte „személyes élményeit” hazánkba. Eleinte a szinte folyamatosan az utcán tartózkodó, több mint tízórányi anyagot nélküle rögzítő operatőr kollégájának, később pedig az iraki magyar külképviselet sofőrjének beszámolóira, valamint az internetre és a telefonra hagyatkozva „tudósított” a Szaddám-rezsimről, a háborúról és annak a lakosságra gyakorolt hatásáról. Mindezt az Obersovszky Péter által írt, Öljétek meg a Tévémacit! című könyv állítja, s lapunknak megerősítette Orosz operatőr kollégája, Bátonyi Csaba is. |
| Sajtóbotrányok a tengerentúlon |
| Felmérések arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államokban egyre kevésbé tartják hitelesnek a különféle médiumokat. Többek szerint az utóbbi évek sajtóbotrányai jelentős mértékben hozzájárultak ehhez a folyamathoz. A leghíresebb botrány a hírneves New York Timeshoz és fiatal újságírójához fűződött: Jayson Blair hat hónapon keresztül más, kisebb lapoktól plagizált idézeteket cikkeihez, máskor pedig egyenesen kitalált ilyeneket. Az óriási felháborodást kiváltó ügy kapcsán 2003. május 11-én a lap négy teljes oldalon volt kénytelen helyreigazításokat megjelentetni, majd júniusban két vezető szerkesztő mondott le posztjáról. Alig egy évvel később a liberális lap már azért kért elnézést olvasóitól, mert „nem kellő részletességgel” tudósított az egy évvel azelőtti iraki háborúra való felkészülésről.
Az idén tavasszal újabb médiabotrány rázta meg az amerikai keleti partot. Ezúttal a fehér házi sajtótájékoztatókon már két éve részt vevő, kevéssé ismert hírügynökségi tudósító, egy bizonyos Jeff Gannon bukott le, akiről kiderült, hogy republikánus megrendelésre könnyű kérdéseket tesz fel, amelyekre pozitív válaszok adhatók. A férfi neve álnév volt, és „másik életében” egy homoszexuális prostituáltakat közvetítő internetes oldalnak is dolgozott a brit Guardian szerint. A USA Today napilap sem úszta meg a botrányt, amikor külpolitikai rovatának egyik újságírójáról kiderült, hogy kitalált interjúkat írt, amelyeket állítólag egzotikus helyeken, Kubától Jeruzsálemig „készített”. A 2004-es amerikai választási kampányban a CBS egyik veteránja, Dan Rather kényszerült lemondásra, miután sztoriját az elnök katonai szolgálatáról a vietnami háború idején (Bushnak a Nemzeti Gárdánál sikerült elkerülnie az igazi bevetést) megcáfolták. Érdekes, hogy az újságíró végzetét az új, dinamikusan fejlődő médiaágazat, a webnaplók, azaz a blogok okozták. Ez év februárjában a CNN egyik veteránja is távozni kényszerült iraki tudósítása miatt. Eason Jordan 23 éves karriert futott be a hírcsatornánál, majd szintén a blogok nyomása miatt hátrált meg, amelyek cáfolták, hogy amerikai katonák célzottan újságírókra támadtak volna a megszállt arab országban. |
