Kiszavazó képviselők mint a német történelem hősei?

Az amerikai külpolitikát már csak Washington ölebjei veszik komolyan, és az emberi jogok helyzete az Egyesült Államokban az észak-koreai állapotokkal mérhető össze – idézi egy német diplomata véleményét a Der Spiegel. A Die Welt cikkírója a kiszavazó, vagy megkent német képviselők történelemformáló szerepét latolgatja.

Der Spiegel (spiegel. de)

A baloldali hírmagazinban Matthias Gebauer Diplomáciai zavar reggeli közben címmel tudósít egy kibontakozóban lévő német-amerikai külügyi botrányról.

A Wall Street Journal riportere, Bret Stephens lapja június 17-i számában beszámolt a New York-i német főkonzulátus konzuli osztályának vezetőjével, egy Thomas P-ként azonosított diplomatával folytatott találkozójáról. Thomas P. állítólag kezdettől fogva kerülte a diplomáciai finomkodást, szerinte csak Washington ölebjei veszik még komolyan az amerikai külpolitikát. Az emberi jogok Egyesült Államokbeli helyzete az észak-koreai állapotokkal és középkori Európa standardjaival mérhetőek össze.

Az amerikai zsurnaliszta szerint a német diplomata azt mondta, hogy az Amnesty International által a guantanamói fogolytábor kapcsán használt fogalom, a „gulág” még túlzottan enyhe megfogalmazás. „A gulág táborai jobbak voltak, mint Guantanamo, mert még a sztálinista rezsim áldozatait is legalább megillette valamiféle eljárás” – idézte a Wall Street Journal Thomas P-t.

A német diplomata meghallgatása után a főkonzulátus vezetője – Schröder korábbi szóvivője Uwe-Carsten Heye – visszautasította a vádakat és kijelentette, hogy Thomas P. egészen másként emlékszik a beszélgetésre.

Az ügyben Berlin is vizsgálatokba kezdett. A történteket már csak azért is komolyan veszi Joseph Fischer, mert nem kívánja ilyen esetekkel az amúgy is feszült transzatlanti viszonyt tovább rontani. Ezért Thomas P-t, már az elkövetkező napokban Berlinbe rendelték, hogy saját változatát ismertesse a történtekről.

Nem kevés kárörömmel kapcsolódott be az ügybe az FDP. A pártelnök Guido Westerwelle, aki a várható CDU/CSU-FDP győzelmet követően ismét liberális kézben kívánja látni a külügyet, egy, a külügyminiszterhez intézett faxban követelte az ügy azonnali tisztázását.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív napilapban Konrad Adam A történelem ismeretlen hősei című írásában mond kissé gunyorosan köszönetet az előrehozott választásokat lehetővé tevő, ismeretlen kieli képviselőnek.

A történelmet nem csak nagy államférfiak alakítják, hanem néha olyan személyek is, akiket senki sem ismer. Ilyen ismeretlen személy az a schleswig-holsteini képviselő, vagy képviselőnő, aki 2005. március 17-én szavazatával megakadályozta, hogy Heide Simonist a tartomány miniszterelnök-asszonyává válasszák, s ezzel koalíciós válságot robbantott ki. A szerző szívesen állítanának neki emlékművet, hiszen mindenki okkal gondolhat hálával rá. Hisz ki kételkedett abban, hogy a berlini kormány cselekvésképtelen, s hamarosan megújításra szorul – teszi fel a költői kérdést a cikkíró, amit meg is válaszol: legfeljebb az lehetett kérdéses, hogy mióta tart ez az állapot és miként kell ennek a megújulásnak kinéznie?

A történelem eme ismeretlen hőse, rengeteg mindent ért el! Lépésével dominó-hatást váltott ki, ami a kormány és az ellenzék politikai számításait egyetlen mozdulattal húzta keresztül. Tette egy sorban említendő a méltatlanul elfeledett képviselővel, Julius Steinerrel, aki 1972-ben meghiúsította az ellenzéki CDU akkori vezetőjének Rainer Barzelnek ama tervét, hogy konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal buktassa meg Willy Brandt kormányát. Steiner ugyanis elfogadta azt az 50.000 márkányi kenőpénzt, amit a szociáldemokrata párt frakcióigazgatója, Karl Wienand ajánlott fel a szavazatáért. ( Ma már tudható, hogy a játszmában a Brandttal – főként annak keleti politikájával – rendkívül elégedett Stasi is részt vett, s Wienand az ügynökük volt. Steiner az egyetlen, akinek a neve nyilvánosságra került a legalább három, az SPD által megvett és ezért átszavazó képviselőből – a szerző.)

Hosszú ideig tartott, amíg a történetre fényderült. Steinerrel nem történt semmi, a pénzt megtarthatta és az amúgy jelentéktelen politikus sok mindent elért, hiszen bevonult a történelembe. Erre tekintettel az ismeretlen kieli képviselő is önvallomást tehetne. Ugyan szociáldemokrata párttársai nem lennének hálásak tettéért, de a nemzet egésze annál inkább. Hiszen végül is neki köszönhető, amiről már régóta olyan sokan álmodtak: jórészt ő kényszerítette ki az előre hozott választásokat.