Huber Szebasztián: Gyurcsány amortizációja

Huber Szebasztián: Sok jel mutat azonban (...) hogy Gyurcsány nemcsak elérte hatalma csúcsát, hanem megkezdődött amortizációja is. A tervezett centralizmusnak nem kedvez, hogy minden eddiginél aktívabbak a párton belüli platformok. Az MSZP korábbi elitje is kezd magához térni dermedtségéből, akik kiegészülve Gyurcsány néhány hátba szúrt volt barátjával és szövetségesével, a köztük lévő konfliktusok ellenére is összefoghatnak a közös cél, Gyurcsány hatalmának korlátozása érdekében. A legnagyobb veszélyt ambícióira azonban a párt tagsága jelenti, akik tavaly augusztusban megrészegültek a hirtelen rájuk szabaduló demokráciától és arról még az ő sugallatára se mondanak le. Ennek jele volt, hogy tavaly októberben jelöltje Juhász Ferenc helyett Szekeres Imre lett a párt elnökhelyettese, még idén Glatz Ferenc helyett Szili Katalint választották köztársaságielnök-jelöltnek. A legsúlyosabb vereség azonban a jelöltállítás során érte, amikor a frakció, ahol pedig a legkevesebb szavazatot kapta a miniszterelnök-jelöltség során, döntő többségének a külső nyomás ellenére sikerült megőriznie képviselő-jelöltségét.
Mindez azt jelentheti, hogy Gyurcsány Ferenc hatalma az MSZP-ben 2006-ig biztos, de terveivel ellentétben csak bérbe vennie és nem privatizálnia sikerült a pártot: egy választási vereség esetén hatalmi rendszere kártyavárként omolhat össze.

(Magyar Nemzet, 2005. augusztus 5.)