Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Az alaptalan halálos gyanú című írásában foglalkozik a Londonban élő brazil állampolgár, Jean Charles de Menezes július 22-i lelövésének eddig feltárt körülményeivel. A brit nyomozók a vizsgálatok mai állása szerint kellemetlen helyzetbe kerültek: az eddigi hivatalos verziót, miszerint a brazil fiatalembert ruházata vagy viselkedése miatt tartották volna terroristának, a vizsgálati eredmények nem támasztják alá.
A brit The Observer kutatásai szerint a történet egészen másként zajlott le, mint azt az első hivatalos nyilatkozatok állították. Az állítólag gyanús brazil egyáltalán nem rohant páni félelemmel a metróban, nem ugrotta át a beléptető kaput, mint aki menekülne. Ehelyett teljesen normálisan, bérlettel lépett be a metró területére. A szemtanúk valószínűleg az egyik nyomozóval keverték össze, aki a brazil fiatalember után futott.
„Abban a pillanatban, amikor Menezes belépett az állomásra, a sorsa már megpecsételődött”, írta a lap. Felelősek a történtekért azok az ügynökök, akik Menezest a lakásától fogva a metróállomásig követték. Úgy tűnik, akik a brazilt követték, fegyvertelenek voltak, ezért amikor a feltételezett terrorista belépett a Stockwell állomásra, egy fegyveres rendőri egységet kellett riasztaniuk, akiknek meg kellett volna állítaniuk az állítólagos merénylőt.
A riasztott ügynökök azonban már csak a peronon érték utol Menezest, ezért félelmükben a halálos lövés mellett döntöttek, anélkül, hogy a feletteseikkel egyeztettek volna, mert ellentétben a metró alkalmazottaival, az ő rádióik nem működtek a föld alatt.
Az első nyilatkozatokkal ellentétben Menezes nem viselt a nyári melegben feltűnőnek mondható kabátot, pusztán egy egyszerű dzsekit. Az ügynökök nem szólították fel arra, hogy álljon meg, ráadásul a civil ruhás rendőrök nem is igazolták magukat, csak azt kiabálták, hogy „A földre!”. Szemtanúk szerint a brazil fiatalember zavarodott benyomást keltett, mielőtt leteperték és lelőtték volna. Menezest halála előtt alig két héttel támadta meg egy fiatalokból álló banda.
Az Observer értesülései szerint a Menezes halálát vizsgáló bizottság elsődlegesen szemtanúk vallomásaira kénytelen hagyatkozni, mivel a metróállomásokon elhelyezett számtalan megfigyelőkamerából szinte egy sem volt képes a rendőrség számára értékelhető felvételeket továbbítani. A terrorriadó ellenére a brit főváros a legtöbb kamera üzemképtelen volt.
Berner Rundschau (bernerrundschau.ch)
A svájci sajtó – így a fővárosi napilap is – A Stadler Rail kapta a magyar vasút megbízását című írásában lelkendezik a végre aláírt MÁV-tender miatt.
Happy end a Stadler Rail számára: a Thurgau kantonban székelő vasútépítő cég nyerte meg a 700 millió frankos MÁV megbízást, mint arról a cég beszámolt, immár visszavonhatatlanul. Most látnak hozzá a harminc szerelvény legyártásához.
Silvia Bär, a cég kommunikációért felelős munkatársa szerint a megállapodás további 30 szerelvény leszállítását kilátásba helyező opciót is tartalmaz.
A jelentős megbízást kísérő cikkcakk a svájci cég és a kanadai Bombardier között már hónapok óta tartott. A svájciak az első két, 30 szerelvényre vonatkozó kiírást is megnyerték, azonban a Bombardier minden alkalommal tiltakozott a kihirdetett eredmény ellen.
Augusztus elején a Stadler harmadszor is elnyerte a MÁV megbízását, ami ellen harmadszor is jogorvoslati kérelemmel fordult a Bombardier a döntőbizottsághoz. Most azonban a döntőbizottság megvonta a jogorvoslati kérelem halasztó hatályát, nyilatkozta Bär.
A Bombardier már márciusban, az első eredményhirdetést követően azzal fenyegetőzött, amennyiben a Stadler kapja a megbízást, akkor bezárja magyarországi üzemét. A Stadler a megbízatásért folyó küzdelmet keménynek és részben tisztességtelennek nevezte.
A Stadler nem felejtette el sajtóközleményében hangsúlyozni, hogy eddig minden olyan vonattendert megnyert, ahol Flirt fantázianevű szerelvényével indult.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilap Kijózanodás című vezércikkében kommentálja Washington görcsös igyekezetét, hogy mielőbb új alaptörvényt fogadtasson el Irakban.
Nem kell sokáig vizsgálódni annak megállapításához, hogy miért gyakorol olyan erős nyomást az amerikai kormány az iraki alkotmány határidőre történő elkészítése érdekében. Az iraki helyzet semmit sem javult – bármit is mond Dick Cheney –, az amerikai és iraki halottak száma továbbra is nyomasztóan magas, s az Egyesült Államokban egyre többen helyeselnének egy gyors csapatkivonást. Az egyre súlyosabb veszteségek, valamint az aggodalom, hogy az iraki kísérlet – a fizikai biztonság és a politikai újjárendezés egyszerre történő megvalósítása – nemcsak gyenge lábakon áll, de kudarccal fenyeget, az elnököt a csökkenő támogatás örvényébe rántotta. A történet summázása még túlzottan korai lenne, annyi azonban elmondható, hogy elnöksége Irakon áll, vagy bukik.
Nyugtalanító lehet, hogy az egyre hangosabb elégedetlenség (és a hadügyminiszter mind gyakoribb lemondásra történő felszólítása ) azon republikánusok soraiban is egyre tapinthatóbb, akik eredetileg támogatták az elnök iraki politikáját, most azonban csalódtak, sőt, döbbenten figyelik azt, mi mindent nem tudott a legfőbb megszálló hatalom Szaddám bukása után elérni. Csak most, a szűnni nem akaró erőszakhullám hatására tűnik úgy, hogy a Bush-kormány belátja, várakozásai kezdettől fogva „túlzottan optimisták” voltak. Most már aligha kerülheti meg, hogy bevallja adminisztratív alkalmatlanságát, a szakismeretek hiányát és politikai hibákat. Pontosan az a kormány, amelyik céljául tűzte az arab-muzulmán világ átalakítását, és kész arra, hogy a stratégiai fenyegetésekkel szembeszálljon, az nem engedheti meg magának az intervenciót követő időkben sem a tények megszépítését.
Ugyanakkor az új realizmus nem eshet át a ló túlsó oldalára – amikor olyan fontos kérdések kerülnek szóba az alkotmányvitában, mint az ország föderális struktúrája, vagy az iszlám szerepe. Ha most túl alacsonyra helyezik a lécet, ha a gyenge iraki intézményekre túlzottan nagy terheket raknak, mert már csak az amerikai csapatok gyors kivonásának igazolásaként kell szolgálnia, akkor előbb megfoghatatlanná válik, majd végleg eltűnik az ország demokratikus újjászervezésének célja. S akkor tényleg jogos lesz a kérdés: mindez megérte a kiadásokat?
origo.hu
Leszúrta ismerősét, majd rágyújtotta a sátrat - videó
