die tageszeitung (taz.de)
Az ultrabaloldali napilap az iráni származású Navid Kermani Palesztina nyomában című írásában elszomorító úti élményeiről számol be. Palesztinába repülök! – e-mailezte a szerző egyik barátjának az út kezdete előtt. Az meg hol van? – kérdezett vissza a barát félig gunyorosan, félig szánakozva. Kermani öt napig keresztül-kasul bejárta a megszállt területeket, s valóban nem találta meg Palesztinát. Három esztendővel ezelőtt a béketárgyalások kudarcát és a második intifáda kirobbanását követően legalább egy álom létezett, mely a palesztinokat egyesítette. Dühösek voltak, és sokan közülük igazolhatónak találták az erőszakot, még a civilek ellenieket is, de mindannyiuk szeme előtt egy cél lebegett: a saját állam. S tudták azt, hogy ez az állam az 1967-es határok közé lesz szorítva, senki sem beszélt Haifáról, Jaffáró, és Akkóról, csak Nabluszról, Jerikóról, és Kelet-Jeruzsálemről. Akkor ugyan tapintható volt az elkeseredettség – de éppen úgy a szenvedély, a fájdalom is, most azonban csak apátiát látott a szerző. Azokról a reményteli hírekről, melyeket a nyugati média tavasszal terjesztett kiderült, hogy szappanbuborékok – melyeket ismeretlenek ismeretlen céllal terjesztettek.
Nem volt még olyan régen, amikor a palesztinok a legnyitottabb és legdemokratikusabb arab társadalomnak számítottak, ahol a legmagasabb volt a vezető pozíciókban lévő nők aránya. Most olyan vallási dogmatizmus van terjedőben, ami még Iránban is ismeretlen. A szekuláris Palesztina két-három „szigetre” zsugorodott össze, Ramallahra, Betlehemre, Kelet-Jeruzsálemre. Már Nabluszban és Hebronban is a Hamasz uralja az utcaképet.
Az kormány már hosszú ideje panaszkodik, hogy palesztin oldalon nincs olyan partnere, akivel a békére készülhetne. Nemsokára tényleg elérik, hogy igazuk lesz. Valószínű, hogy a Jordán nyugati partjának is olyan lepusztulttá kell válnia, mint a Gázai övezetnek, mielőtt a viszonyokat egy úgynevezett békeszerződéssel az izraeli jobboldal érdekének megfelelően bebetonoznák. Annak, hogy a végül megmaradó palesztin protektorátusokat államnak nevezik, már úgy sincs jelentősége. A lényeg, hogy be lesznek betonozva. Saron az izraeliek tudomására adta, hogy a palesztinok terroristák, akiket be kell zárni, mint az állatokat. Ő a palesztinokat kollektíven úgy kezelte, mint a terroristákat. A társadalom most valóban közeledik ahhoz a képhez, amit az izraeli szélsőjobb évek óta róluk rajzolt.
Az izraeliek korábban úgy viselkedtek, mint a régi vágású gyarmatosítók, akik civilizálni kívánták a bennszülött vadakat. Amióta a palesztinok átvették a Jordán nyugati partján fekvő városokat, azóta szinte semmi sem működik. Természetesen ez elsődlegesen a megszállás következménye. Hogyan tudna működni egy állam, melynek a képviselői – nem is szólva az egyszerű polgárokról – nem mozoghatnak szabadon a városaik között? De a megszállás elfedi, hogy az autonómia-hatóságtól aligha lehet elvárni, hogy az életet csak megközelítően olyan jól megszervezzék, mint azt az izraeli hatóságok teszik saját polgáraiknak, beleértve az arabokat is.
Miért nem bánnak úgy a palesztinokkal, mint az emberekkel? -kérdezi Kermani. „Ezt annyira általánosan írom, pedig csak az elmúlt öt nap alatt tucatnyi példát említhetnék, miként alázzák meg a palesztinokat, miként sértik meg méltóságukat, amikor bűnözőkként kezelik őket, ketrecekbe zárva, töltött géppisztolyok mellett kell elsétálniuk. Ezek a mindennapok tapasztalatai majd minden palesztin életében.”
origo.hu
Ismét hazudott a baloldali propaganda: Brüsszel tényleg eltörölné a 13. havi nyugdíjat
