Sólyom László hivatalba lépő államfő ünnepi beszéde

Tisztelt Elnök Úr, Elnök Urak! Tisztelt vendégeink!

Az új köztársasági elnök első szava a köszönet szava. Örülök, hogy ilyen elődöknek a nyomába léphetek. Nem lehet nagyobb elégtétel, hogy az a személy, aki ötéves szolgálata alatt, ahogy ő nevezte a nemzet egységét testesítette meg, a nemzettől egységesen most, hivatala végén csak elismerést kapott. Nekem külön személyes okom is van az örömre, hiszen negyven éve fiatalabb kollégaként és barátként közelről követhettem Mádl elnök úr pályáját, aki fiatal kora óta az európai gondolat nagy híve és harcosa volt, aki tudományos és tanári tevékenységének a központjába Európát helyezte. És ez akkor teljesedett ki, amikor ő elnök volt, ő jelen lehetett annál az ünnepélyes aktusnál és képviselhette Magyarországot, amikor az Európai Unió tagja lehettünk. Köszönet illeti azért, hogy segítette Magyarországot elhelyezkedni az európai közösségben, és külön köszönet azért, hogy a határon túli magyar közösségeket is segítette ugyanebben.

Tisztelt vendégeink!

Mától kezdve az alkotmány szerint én képviselem a magyar államot, szinte megtestesítem. Éppen ezért szükséges leszögezni, az állam nem én vagyok. És az állam nem mi vagyunk, a magyar állam vezetői, akik itt ülnek, hanem a magyar állam alkotórésze és alkotója a magyar nép. Amikor az egyetemen arról kezdünk tanulni, hogy mi is az állam, akkor le szoktam vinni egy könyvet, amelyet az 1600-as évek közepén írtak, az első modern mű az államról, és ennek a címlapja egy nagyon szép metszet, Thomas Hobbes Leviatánja. Ezen a metszeten békés szántóvetők látszanak, távoli városok, a tengeren hajók, és a horizonton kiemelkedik egy óriás, a bibliai szörnyeteg Leviatán, egy pikkelyes, koronás szörnyeteg – ez az állam. És ha megnézzük közelebbről, a pikkelyek azok miniszterek, páncélos katonák, bírák, hivatalnokok. Ezek alkotják ezt az államot. Azonban Leviatán, igaz, hogy békét és biztonságot nyújt a népnek, de szabadságot nem ad, csak annyit, amennyit éppen jónak lát. A magyar alkotmány címlapján nem Leviatán van, nálunk pont fordítva: az áll az alkotmány élén, hogy a hatalom a népé, és mi, akik ezt szolgálni vagyunk hivatottak, úgy kell, hogy ezt a kötelességünket teljesítsük, hogy mindig az emberek szabadságát, a szabadságjogokat tartsuk szem előtt.

És ezzel kapcsolatban még egy gondolatot engedjenek meg: azokban, akik vendégként hivatalba lépésem alkalmából, akik ünnepélyes esküt tettek az országgyűlés előtt, a magyar nép színe előtt. És ez az eskü úgy kezdődik, hogy esküszöm, hogy hazámhoz hű leszek. A hűség nem olyan fogalom, melyet jogi kategóriák közé lehet szorítani, sokkal több annál, és a haza is sokkal több annál, sokkal gazdagabb annál , sem hogy a magyar állam fogalmával le lehessen írni. Nagyon szomorú, hogy a mostani közbeszédben a haza fogalma általában mint hazaáruló szokott szerepelni. Én azt szeretném, hogyha elnökségem alatt vissza lehetne állítani ezeknek a fogalmaknak a becsületét és a fényét, hogy haza, hogy tisztesség, hogy hűség. Vannak olyan szavak persze, melyek nagyon hamar devalválódnak, ritkán szabad ezeket használni, csak nagyon ünnepélyes alkalmakkor. És úgy érzem, hogy ez egy olyan ünnepélyes alkalom, amikor hivatalomba lépek, hogy kimondhatok egy szót, és ezzel visszaállíthatom jogaiba, a magyar nyilvánosságba, és ez a szó a hazaszeretet. Én ennek jegyében kollegiális bizalommal fordulok az itt jelenlévő állami vezetőkhöz, a külföldi államok képviseletében nuncius úrhoz, és azt kérem, hogy működjenek együtt velem. A magyar néptől pedig bizalmat és támogatást remélek. Köszönöm.