Focus (focus.msn.de)
A müncheni hírmagazin „Egyfajta sport volt” címmel ismerteti a Human Rights Watch (HRW) emberjogi szervezet beszámolóját az elit alakulatnak számító 82. ejtőernyős-hadosztály által elkövetett fogolykínzásokról. Az alakulat tagjai – a jelentés az 504. ezred 2003 szeptembere és 2004 áprilisa közötti eseteit sorolja fel – iraki foglyokat rendkívüli hőségnek, vagy hidegnek tettek ki, hagyták őket szomjazni és éhezni. Nem engedték őket aludni, emberi piramisokat építettek belőlük, vagy éppen rendkívül brutális sérüléseket okoztak nekik fém baseball ütőkkel. A HRW megállapításai az egység két altisztjének és egy századosának vallomásán alapulnak.
A HRW beszámolója szerint a fogolykínzások célja a „stressz levezetése” volt. „Mindenki tudta a táborban, hogy csak a foglyok sátorához kell mennie, ha meg kíván szabadulni a frusztrációjától” – nyilatkozta egy altiszt. Hozzátette: az egész „egyfajta sport volt.“
Addig nagyjából minden elnéztek a katonáknak, amíg a foglyok nem haltak meg. Éppen ezért arra ügyeltek, hogy csak a foglyok végtagjait törjék el, de haláleset ne következzen be – áll a jelentésben.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Svábok, gólyák, csúcsborok című írásában csodálkozik rá az egykor sváb Törökországként emlegetett Délnyugat-Magyarországra. (Ugyanez a szöveg más cím alatt megjelent a Hamburger Abendblatt és a Mitteldeutsche Zeitung honlapján is.)
A mai németektől szokatlanul nemzeti hangot megütő szerzőtől megtudható, hogy a német nemzetiségűek élesztették újra 1990-t követően Tolnában és Baranyában a borászatot. A németek új élettel töltötték meg a borászatot már a XVIII. században is, főként az általuk behozott kékoportóval – írja a lap. Hozzáteszik: ma szinte a teljes délnyugat-magyarországi borász elit német származású, mint például Tiffán Ede, akit, 1991-ben elsőként választott meg a magyar borakadémia az „év borászának.” Ez a kitüntetés korábban azért nem létezett, mert nem voltak igazi borászok sem. A szocializmusban magánszemélyek legfeljebb fél hektár szőlőt művelhettek meg önellátás céljából. A tömegtermelésért a kombinátok és a szövetkezetek voltak felelősek – olvasható a Der Spiegelben.
Ellentétben az erdész végzettségű Gere Attilával, Tiffán már az 1990-es fordulat előtt maga is szőlészként dolgozott egy nagyüzemben. Az akkori termelési mód mára nem több, mint rossz emlék: „Akkor egy hektárról gyakran 23 tonnát is leszüreteltek, ma ez a legjobb borok esetében három vagy négy tonna.” A borok régi hírnevének visszaállítását, a régió borászai közös feladatnak tekintik. Egy palack Gere Solust, vagy Tiffán Carissimaet felbontani időközben a magyarországi elit számára divattá vált. Boraik nagy részét azonban az országon belül isszák meg, gyakran anélkül, hogy azok elérnék az optimális érettséget. Sajnos a külföldiek viszonylag keveset tudnak borászati eredményeikről.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilap A vihar gyümölcsei című írásában foglalkozik a hurrikánok következményeivel. Katrinát követően egy francia lap képszerkesztője egy jellemző képet választott a hét fotójává. A jelenet élelmiszerosztást mutat, amelynek elkészítéséhez egyáltalán nem kellett volna az Egyesült Államokba utazni. Fehér, egyenruhás segélymunkások ételt osztottak szakadt, reménytelen tekintetű feketéknek. Az ilyen fotó a harmadik világból érkezett tudósítások hagyományos velejárója. A felvétel a világhatalmat fejlődő országgá tette.
Die Tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali lap szerint akinek nincs vesztenivalója a választásokon, az már bevallotta: a mostani német egység csődbe jutott, s a keleti fellendülésből soha sem lesz semmi. A szerző szerint egy „különleges keleti jóléti övezet” lehet a mostani katasztrofális helyzet alternatívája, melyben a minimális szociális biztosítékok mellett leépítenék a gazdasági megkötöttségeket. A jóléti és gazdasági övezet ilyen fajta ötvözete 15 év után világosan jelezné, hogy a jelenlegi csődöt új megoldások keresésével kívánják meghaladni.
origo.hu
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán
