Frankfurter Rundschau (fr-aktuell.de)
A baloldali német napilapban Dieter Rulff Fizikusok között című írásában elmélkedik az SPD előtt álló lehetőségekről. A Baloldal Párt–PDS Oskar Lafontaine számára csak a szükséges eszköz ama célja elérésében, hogy az SPD-ből újra baloldali pártalakulatot hozzon létre. (Lafontaine a kampányban többször is kifejtette, hogy Gerhard Schröder kancellár és az általa vezetett SPD az Agenda 2010 programmal kemény neoliberális programot követett, és feladta a klasszikus szociáldemokrata értékeket – a szerk.) E választási eredmény nemcsak egy új kormányt létrehozásához vezet. Nincs tovább az az új közép, melyről korábban az SPD beszélt, hanem két pólus dirigálja a szociáldemokrata mozgalmat – írja a lap, felsorolva az alternatívákat: Merkel vagy Lafontaine, hatalom vagy erkölcs, kínálati vagy keresleti politika, hideg vagy meleg, jobb vagy bal. Már Gerhard Schröder kancellár újraválasztásáért folytatott harc is inkább volt egy ellenzéki politikusé Lafontaine és Merkel ellen, mint egy kormányzó személy küzdelme. Ez viszont a szociáldemokratákat még győzelmük pillanatában is inkább űzött vadként láttatja, mint a cselekményt alakító vadászként.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Manfred Quiring A diplomáciai háború határán című moszkvai tudósításában foglalkozik az igen hűvössé vált orosz-litván viszonyt tovább terhelő incidenssel. Az esemény, mely a két ország viszonyát a moszkvai Gazéta szerint egy diplomáciai háború szélére sodorta, szeptember 15-én történt. E napon repült egy hat repülőgépből álló kötelék – egy A-50-es felderítő gépet kísérve – egy engedélyezett korridoron keresztül a Balti-tenger felett Szentpétervárból Königsberg (Kalinyingrád) felé. A hivatalos orosz változat szerint Valerij Trojanov SU-27-esével „eltévedt”, miután meghibásodott gépének navigációs rendszere. Így keveredett akaratlanul is litván terület fölé, ahol katapultálnia kellett, mivel kifogyott repülőgépéből az üzemanyag. A gép 190 kilométerre északnyugatra zuhant le Vilniustól. A moszkvai védelmi minisztérium első hivatalos nyilatkozatai szerint a gépen nem voltak fegyverek. Később elismerték, hogy a SU-27-s két darab közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát vitt magával. A Gazéta információi szerint a balesetet kivizsgáló litván hatóságok két kilogramm „radioaktív anyagot„ találtak a roncsok között. Ezt követően a litván hatóságok felfüggesztették a roncsok felkutatását és a moszkvai szervekhez fordultak, azt tudakolva, még mi minden volt a gép fedélzetén. Erre a megkeresésre máig nem kaptak választ. Ezt követően a vilniusi lapokban olyan feltételezések jelentek meg, hogy Trojanov esetleg azzal a feladattal repült be a litván légtérbe, hogy a NATO légvédelmi rendszerét kifürkéssze. A roncsok és pilóta kiadásának megtagadására Moszkva harsány hangon reagált. „Vilniusnak nem kellene túlfeszítenie a húrt”, figyelmeztetett Szergej Ivanov orosz külügyminiszter. A pilóta és gépe csak a véletlen okán keveredett a litván légtérbe, ezért a litván hatóságoknak nincs illetékességük fölötte, vélekedett az orosz diplomácia vezetője. A litván külügyminiszter Antanas Valionis higgadt maradt. Oroszországnak meg kell értenie, „hogy Litvánia egy szuverén állam” és joga van arra, hogy az incidenst részletesen kivizsgálja – nyilatkozta Valionis.
Mitteldeutsche Zeitung (mz-web.de)
A hallei lapban Steffen Reichert Hét Stasi-munkatárs a Bundestagban címmel tudósít az egykori keletnémet hírszerzés aktáit kezelő hivatal vezetőjével folytatott szerkesztőségi beszélgetésről. A Stasi-iratok kezeléséért felelős szövetségi megbízott, Marianne Birthler szerint ideje lenne az újonnan megválasztott Bundestag képviselők átvilágításának. „Egy önkéntes eljárásnak kellene magukat alávetniük”, vélekedett a hivatalvezető-asszony. Javaslatát azzal indokolta, hogy „ a nyilvánosságnak joga van azt megtudnia, hogy a képviselők közül ki működött együtt az NDK állambiztonsági minisztériumával.” Ha tagadnak azok a politikusok, akiket alapos okkal az NDK állambiztonsága számára végzett ügynöki tevékenységgel vádolnak meg, ez annak a jele, hogy ezt a tevékenységet még ma is „becsületcsorbítóként értékelik”. Birthler szerint „csak az újonnan alakult Baloldali Párt-PDS frakcióban minimum hét, az aktákból ismert Stasi ügynök ül”. Nem zárható ki, hogy az önkéntes vizsgálat során további esetekre derülhetne fény, vélekedett a hivatal vezetője.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A vezető német konzervatív német napilapban Stefan Dietrich Schröder Putyinizálódása című írásában vél egyre több hasonlóságot megtalálni a két politikai „vezérürü” között. Valószínű, hogy Vlagyimir Putyin rendelkezik Oroszországban a legnagyobb lakossági támogatással. Ezért Putyin már valóban „színtiszta demokrata”? – teszi fel a kérdést a szerző. Lassan világossá válik, miért nem volt hajlandó Gerhard Schröder ezt a kérdést nemmel megválaszolni. A személyes barátság, ami a kancellárt összeköti az orosz elnökkel, nemcsak a két politikai „vezérürü” életrajzi hasonlóságain alapul – hiszen mindketten alulról küzdötték fel magukat – hanem a szellemi rokonságon, mely a hatalomhoz fűződő viszonyukat jellemzi. Már korábban is feltűnő volt, hogy Schröder milyen komoly megértéssel kezeli azokat az eszközöket, melyekkel a Kreml ura hatalmát bebetonozta: egy szóval sem bírálta a csecsen háborút vagy éppen a sajtószabadság elnyomását. A Hodorkovszkij ellen folytatott kirakatper Schröder számára nem volt egyéb, mint jogállami eljárás egy adócsaló ellen. A kancellár egyre inkább nagy testvérként viselkedik, aki nem túl nagy tiszteletet mutat a demokratikus intézményekkel szemben. Az a gondolatkísérlet, miszerint a választási eredményeket a házszabályok trükkös átalakításával tegye kedvezőbbé, hogy ezzel Schröder hatalmi igényeinek a következő kancellárválasztáskor a legitimitás látszatát adják, csak a legutóbbi példája annak, miként bánik az SPD joggal – teszi hozzá a lap.
origo.hu
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán
