Szocialista gondoskodás

Végül is maga a gesztus a fontos. Az emberek érezzék, hogy választott képviselőik törődnek velük, bokros hivatali teendőik közben sem feledkeznek meg róluk, ott vannak a politikusok meleg szívében, emelkedett lelkében, aggódó gondolataiban.

A Baranya megyei Sásdon és környékén a szocialisták végre nemcsak szavakkal, de lendületes tettekkel is bizonyították, a miniszterelnök által meghirdetett új politikai stílus igenis a rossz anyagi helyzetben élő honfitársaink segítését, felemelését tartja szem előtt, s nem holmi üres kampányfogás. Szocialista aktivisták eddig csak lejárt szavatosságú eszméket propagáló szórólapokat osztogattak, a megújult szellem jele, hogy áttértek a lejárt szavatosságú száraztésztára. Az MSZP ajándékaként adhattak volna érvényes szavatosságú száraztésztát is, de egyrészt Páva Zoltán, Komló szocialista polgármestere csak kimustrált tésztát tudott beszerezni a honvédség készleteiből (ami azt jelzi, a szocialisták kapcsolatrendszere sem mindenható), másrészt így nem vádolhatók azzal, hogy olcsó népszerűségre törnek, lekenyereznék a választókat, méltatlan, populista módszerekkel akarnak szavazatokat szerezni. Ha jól meggondoljuk, nincs olyan hülye ember, szervezet, párt, amelyik romlott tésztával akarja belopni magát a nép szívébe, attól remélne nagyobb megbecsülést, támogatottságot, politikai előnyöket. Így a sásdi MSZP-s alapszerv vezetőjének, Sohonya Istvánnak és a komlói polgármesternek önzetlen nagylelkűségéhez, őszinte jó szándékához kétség nem férhet.
Egyébként a tésztával szinte minden rendben van. Átpakolták a jelzés nélküli csomagokba, így a fogyasztók nem azzal a tudattal eszik a laskát, hogy az romlott, nem szólva arról, hogy a minisztériumban is bevizsgálták a készletet, és ott megállapították: a sásdi és a környékbeli falvak rászorulói nyugodtan jóllakhatnak belőle. Különben is, a honvédségi száraztészta olyan, mint a jó bor: minél tovább érik, annál aromásabb. (Voltam katona, megtapasztaltam, az ottani tésztának tényleg mindegy, hogy mikor gyúrták.) Csodálom, hogy eddig még nem kerítettek egy táplálkozástudományi szakembert („szakembert” mindenre lehet találni), aki szabatosan elmagyarázná, hogy a lejárt szavatosságú száraztészta fogyasztásának komoly élettani előnyei lehetnek: például gyorsan emészthető, ezért kevésbé hizlal, az esetleg fellépő heveny diaré tisztítja a beleket s a többi. Fontos, hogy változatos formában készítsük el, ezért az MSZP igazán beszerezhetne és szétoszthatna a munkásőrség készleteiből némi avas mákot, kukacos diót, rothadt krumplit, erjedő túrót, penészes sajtot, megzöldült felvágottat, s ezeket kiegészíthetné a nagy áruházláncoktól kapott szalmonellás, esetleg madárinfluenzás tőke- meg csirkehússal, ólmozott paprikával – a híres magyar gasztronómia nagyobb dicsőségére. Rendelkezésre állnak még bezárt konzervgyárak, csődbe ment húsfeldolgozók, tönkrement élelmiszerüzletek, vendéglők, állattenyésztő telepek, a polgári védelem, az úttörőtáborok, a balesetet szenvedett kamionok készletei. Lényeges, hogy a tésztát magas arzén-, kerozin-, más vegyszertartalmú vízben főzzék ki, mert azok kiemelik annak sajátos ízét, zamatát, felerősítik, meggyorsítják az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Ahol nincs ilyen víz, ott a Környezetvédelmi Minisztérium segítségét kell kérni.
Az MSZP kezdeményezése nagyszerű, a benne rejlő lehetőségek beláthatatlanok. Miért kéne beérniük a lejárt szavatosságú élelmiszerrel, amikor a derék szocialisták osztogathatnának rongyos ruhaneműt, pár nélküli lábbelit, málló vakolatot, fáradt olajat, békekölcsönkötvényeket, használt papír zsebkendőt, forgalomból kivont bankjegyeket (papírszázas, inflációs pengő), s sok egyéb hasonlóan hasznos holmit is. Mint az elején említettem, nem az adomány értéke, hanem maga a gesztus a fontos. Legalább az emberek pontosan tudnák, hogy mit jelent a baloldali szociális érzékenység, esélyegyenlőség, az elesettekről való fokozott gondoskodás, igazságosság, egyáltalán: mindenki tisztábban láthatná, hogy mire számíthat, mit várhat a szocialistáktól.