Boros Imre: A késői szocializmusban (1985 és 1990 között) az államháztartás deficitje és a fizetési mérleg deficitje közötti összefüggés már témája volt a közbeszédnek. Akkoriban divatos volt azt mondani, hogy az állami költségvetésben keletkezett hiány egyben azt jelenti, hogy túl sok jövedelem marad a vállalatoknál. A többletjövedelmeket arra költik, hogy importjavakat szerezzenek be, illetve emelik a béreket. A vállalatok modernebb nyugati gépekre vágytak, míg az akkori fogyasztók részéről szűnni nem akaró rohamok indultak a még ritkaságszámba menő fogyasztási cikkek megvásárlásáért (nyugati gépkocsik, szórakoztatóelektronika stb.).
A magas import miatt volt deficites a fizetési mérleg. Így állt össze az ikerdeficit-teória. Az államnak el kell vennie a jövedelmeket a vállalatoktól, és a pénzt be kell fizetni a költségvetésbe, így nem marad pénze a vállalatoknak, és a fizetésimérleg-deficit is csökken. Szó sem esett azonban a 80-as évek második felének iszonyú árfolyamveszteségeiről. Ami azért következett be, mert az országnak „sikerült” erősödő japán jenben eladósodnia, amit aztán gyenge exportdollárból kellett visszafizetni. Ez volt a fizetésimérleg-deficit fő oka. Az ikerdeficit árát akkor az emberekkel fizettették meg, ráadásul erkölcsileg is sarokba állították őket, mondván, az ország sokkal többet fogyaszt, mint amennyit létrehoz, és ez nagyon káros.
(Magyar Nemzet, 2005. október 14.)
albérletár
Egészségesebb lehet az ingatlanpiac
