Megjelent az új menekülttípus – az ökomenekült

A tengerek szintjének emelkedése, az elsivatagosodás, a tengerpartok eróziója, valamint az árvizek egyre gyakrabban kényszerítenek embereket lakhelyük elhagyására. Szakemberek szerint a nemzeti közösségnek fel kell készülnie az ökológiai menekültek problémája, ugyanis egyre égetőbb kérdés.

A bonni ENSZ Egyetem kutatói szerint az úgynevezett ökológiai menekültkategória annyira új, hogy még maga a fogalom is hiányzik a nemzetközi jogból, így a politikai menekültekkel ellentétben a környezeti menekültek problémája a kormányokban és a segélyszervezetekben még nem is tudatosodott. Pedig számuk egyes becslések szerint már most eléri a 20 milliót, 2010-re pedig az 50 milliót is megközelítheti. Pesszimista előrejelzések szerint 2050-re 150 millióra is nőhet ez a szám.

– Egyre többen élnek olyan sérülékeny körülmények között, hogy egy természeti csapást követően már nem tudják adott helyen újraépíteni életüket, így kénytelenek elvándorolni – nyilatkozta Anthony Oliver-Smith, a bonni ENSZ Egyetem szakértői csapatának tagja a NationalGeographic.com-nak. Hozzátette: ezeket az embereket támogatni kell, ám ahhoz hogy a lehetséges segélyezők felismerjék a problémát, először is pontosan definiálni kell az ökológiai menekült fogalmát.

A globális felmelegedés áldozatai

A 2003. decemberi délkelet-ázsiai cunami, vagy a Katrina hurrikán idei pusztítása következtében, pillanatok alatt vált hajléktalanná több millió ember.

Sok millió ember azonban lassú, fokozatos környezeti degradációval szembesül, amely elsősorban a klímaváltozás következménye.

Kínában a Góbi-sivatag évente több mint 26 ezer négyzetkilométerrel növekszik, sok ezer földművelőt kényszerítve az elvándorlásra.

Marokkó, Tunézia, Líbia, Egyiptom vagy Törökország évente szintén több ezer hektárnyi termőföldet veszít el az elsivatagosodás, illetve az erózió következtében.

Alaszkában a parti erózió és a tengerszint emelkedése miatt közel 200 falu van közvetlen veszélyben. Shishmaref 600 fős közössége például úgy döntött, hogy az elkövetkező négy évben a települést 22 kilométerrel beljebb költöztetik.

Hasonló döntést hozott a csendes-óceáni miniállam, Tuvalu is, amelynek lakói Új-Zélandra költöznek át az elkövetkező ötven évben a tengerszintjének emelkedése miatt.

Az egyre hosszabb száraz időszakok miatt a hagyományosan vándorló életformát követők szintén kénytelenek változtatni.

Kell egy definíció

Mivel a környezeti változások döntően az emberi tevékenység következményei, Oliver-Smith szerint tulajdonképpen félrevezető „ökológiai menekültekről„ beszélni. A kifejezés szerinte azt sugallja, mintha a természet lenne a ludas, pedig az ember felelőssége óriási a folyamatokban.

Míg a politikai menekültek élelmet és menedéket kapnak a kormányoktól, segélyszervezetektől, az ökológiai menekülteket a nemzetközi jog egyelőre nem ismeri el. A kutatók ezért is igyekeznek minél pontosabb meghatározást adni a menekültek ezen új kategóriájára, annak ellenére, hogy természetesen éles határvonalakat nehéz húzni, a lakóhely degradációja sokszor csak az egyik oka az elvándorlásnak. Ahhoz azonban, hogy a nemzetközi közösség valós segítséget tudjon nyújtani e menekültek millióinak, a kifejezésnek felvételt kell nyernie a nemzetközi egyezményekbe.

Forrás: National Geographic