Faji zavargások? Mi is az?

A jelenleg elvárt fogalom meghatározás szerint: rasszizmusról akkor és csak akkor beszélhetünk, ha egy világos bőrű csoport egy sötétbőrűt ver, kínoz, vagy diszkriminál. Faji zavargások? Mi is az? - feszegeti e kérdéskört a FAZ vezető tárcája. A Neue Zürcher Zeitung cikkírója a francia történelem helyes értékeléséről kirobbant vitával foglalkozik.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilap vezető tárcájában Lorenz Jäger Faji harc című írásában azt a kérdést feszegeti, hogy vajon csak fehérek lehetnek-e rasszisták.

Faji zavargások? Mi is az? A jelenleg elvárt fogalom meghatározás szerint: rasszizmusról akkor és csak akkor beszélhetünk, ha egy világos bőrű csoport egy sötétbőrűt ver, kínoz, vagy diszkriminál. Ideális esetben egy rasszista egy fehér férfi, a filmekben általában idősebb és gonosz, harmadában házmesterből tevődik össze, egyharmad részt tömbfelügyelőből, egyharmad részt törzsasztal színvonalú nyilatkozatokból. Az azonos cselekményeket, ha feketébb bőrűek követik el világosabb bőrűek ellen, akkor az szociális segélykiáltás, poszt-gyarmati lázadás, vagy az alulprivilegizáltak életstílusa.

Amikor a francia filozófus Alain Finkielkraut a közelmúltban áttörte ezt a szóhasználatot, s tekintettel az őszi francia lázongásokra a nyugtalanságok etnikai dimenzióiról beszélt, hatalmas felháborodással találta magát szembe. Egyesek a „vendégszeretet hiányát” vetették a szemére, s az „újreakciós” még a visszafogott vádak közé tartozott, mellyel a filozófusnak szembesülnie kellett. Rasszizmus ellenes szervezetek perekkel fenyegetőztek.

Ma, az ausztráliai összecsapások kapcsán nyomát sem találni ezeknek az óvatos nyelvi megfogalmazásoknak: Fehér fiatalok támadnak meg libanoniakat. Mondhatni, természetesen ez a sajtó nagy részének „rasszista zavargás”, miközben a francia elővárosi randalírozókat – akik egy (fehér) férfit megöltek és egy idősebb (fehér) nőt felgyújtottak – nem illették ilyen kemény szavakkal. A nyilvános nyelvi érzékenység egy pontos színskálát követ. A nyugati társadalmak előtt álló konfliktusok kettős arculatúak lesznek, faji összecsapások és szociális küzdelmek egyszerre, s ez az, amire a nyelvi görcsök utalnak. Azon média, mely Finkielkraut ellenében lebecsüli az elővárosi összecsapások etnikai dimenziót – nem egyszerűen csak a jövőben a demográfiailag egyre erősebb csoportot támogatja?

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív svájci napilapban Marc Zitzmann A gyarmati múlt régi terhei című írásában a francia történelem helyes értékeléséről kirobbant vitával foglalkozik.

Az elmúlt hét keddjén 19 neves francia történész felhívásában nem csak a gyarmati múlt pozitív kiemelése miatt vitatott szövegrész , hanem három további törvény eltörlését követelte. Mindegyik egy történelmi esemény helyes értelmezését foglalja jogszabályba: az egyik a soá tagadásának büntetéséről intézkedő 1990.7.13-i törvény, az örmények elleni népirtás elismeréséről rendelkező 2001. 1. 29-i törvény, a rabszolgatartás és rabszolga kereskedelem emberiség elleni bűnként történő minősítéséről szóló 2001.5. 29-i törvény. A történelem nem vallás, mely vitathatatlan dogmákkal rendelkezik, áll a felhívásban, nem erkölcsi ítélet, mely kitüntetne, vagy elátkozna, s még csak nem is a jog tárgya: „Egy szabad államban sem a parlamentnek sem az igazságszolgáltatásnak nem dolga, hogy a történelmi igazságot definiálja.”