Idén sem oldódik meg Bős ügye

A bős-nagymarosi vízlépcső ügye már lassan 15 éve húzódik, eddig nem volt olyan kormány, amelynek ne kellett volna foglalkoznia a rendezéssel. Bár a vállalás szerint Magyarországnak és Szlovákiának december 31-ig le kell zárnia Bős-Nagymaros ügyét, valószínű, hogy most sem rendeződik a vízlépcsővita.

A bős-nagymarosi vízlépcső ügyében a legutóbbi fejlemény a Magyarország és Szlovákia által márciusban kötött megállapodás volt. Ennek értelmében az év végére a felállított munkacsoportok lezárják a vitatott kérdések egyeztetését, s arról jelentést készítenek. A dokumentum pedig a későbbiekben a kormányközi tárgyalások alapját képezné. Szakértők szerint azonban olyan távol állnak egymástól a magyar és a szlovák elképzelések, hogy az ügy ismét a hágai Nemzetközi Bíróságon köthet ki.

Egy esetleges magyarországi kormányváltás könnyen felborítja a tárgyalások menetét, ha az új vezetés másképpen képzeli el a megállapodást. A magyar oldal szeszélyét pedig mi sem jellemzi jobban, mint hogy a szlovák oldalt képviselő Dominik Kocinger már kormánymegbízottak garmadájával volt kénytelen tárgyalni. Kovács György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) főosztályvezetője a Figyelőnetnek elmondta, hogy magyar érdek a mihamarabbi megegyezés, ezért véleménye szerint az ügyben már évek óta nem a politikai érdek dominált.

Sólyom László is pontot kíván tenni az ügy végére. A köztársasági elnök legutóbbi pozsonyi látogatása során a mielőbbi megegyezést sürgette. Az államfő azonban kifejtette: egy harmadik fél újbóli bevonását is lehetségesnek tartja.

Hága másodszor?

Bárdos Deák Péter, a Védegylet Duna-körének szakértője szerint ez akár az unió bevonását és újabb hágai pert is jelenthet. Véleménye szerint ugyanis, ha a két fél álláspontja nem közeledik, akkor értelmetlenség tovább tárgyalni. A Duna-kör tagja hangsúlyozta: őt meglepné, ha lezárnák a munkacsoportok a tárgyalást, hiszen Szlovákia továbbra is a nagymarosi duzzasztó mellett kardoskodik, míg a magyar fél ezt egyértelműen elutasítja. A szakértő elmondása szerint a második vízlépcső megépítése nélkül a bősi erőművet nem lehet csúcsüzemben járatni, az önmagában csak rossz hatásfokon képes üzemelni.

Kérdéses a határidő betartása

Bár a vállalás szerint december 31-ig minden kérdéses fejezetet le kell zárni a szakbizottságoknak, kétséges, ez sikerül-e a magyar és szlovák feleknek. „További tárgyalási fordulók vannak még hátra, ám minden remény megvan, hogy a munkacsoportok a kitűzött időpontra befejezzék munkájukat„ – mondta Kovács György. A főosztályvezető – aki a Tárcaközi Bizottság titkára is egyben – hozzátette: sok kérdés volt, amelyet meg kellett vitatni, s némely munkacsoport még nem fejezte be az egyeztetéseket. A remények szerint jövőre, a jelentés megfogalmazása után már találkozhatnak a kormánydelegációk, s így megkezdődhetnek a magasabb szintű tárgyalások.

A magyar fél optimizmusát a szlovák fél azonban nem osztja. „Bár ebben az évben meglehetősen intenzív és gyakori tárgyalásokat folytattunk, tartunk attól, hogy a munkacsoportok nem lesznek képesek befejezni munkájukat december 31-ig” – nyilatkozta a FigyelőNetnek Michaela Lezakova, a Szlovák Nagykövetség titkára. „A szlovák kormánydelegáció korábban, már december elején szerette volna megtárgyalni a munkacsoportok napirendjeit, ám a magyar fél miatt ezt 2006 elejére halasztották„ – folytatta a diplomata.

Távoli álláspontok

Ha a tárgyalási pozíciókat tekintjük, akkor még nagyobbnak tűnik a szakadék a magyar és a szlovák célok között. „A magyar fél ragaszkodik ahhoz, hogy ne épüljön meg a második vízlépcső. Magyarország hajlandó legalizálni a dunacsúnyi vízlépcsőt, cserébe azonban elvárja, hogy a Szigetközbe elegendő víz jusson. A természeti táj megőrzése a magyar kormány legfőbb célja, ezért Magyarország hajlandó lemondani az őt megillető energiáról is, ha cserébe elegendő vízhozamot kap” – mondta Kovács György.

Michaela Lezakova viszont emlékeztetett arra, hogy a magyar kormány által elfogadott 2004-es decemberi határozat a környezetvédelemre helyezte a hangsúlyt, és elutasította a nagymarosi gát megépítését. „Az 1977-es szerződés azonban olyan más fontos célkitűzéseket is említ, mint a dunai hajózás fejlesztését és az árvíz- és a jégvédelmet. A hágai Nemzetközi Bíróság is említi, hogy egyik célkitűzésnek sincs elsősége másik felett, nyomatékkal gondolva itt a szerződés szerinti vízlépcsőépítésre és az energiatermelésre. Mára pedig egyik sem vesztett jelentőségéből„ – véli a szlovák oldal képviselője.

(FigyelőNet)