Orbán Viktor beszéde Békéscsabán

Az otthonteremtésben nagy változások történtek az elmúlt években, és ez nem vált javára az országnak.Van olyan család, amely évi százezrekben méri azt a veszteséget, amely a 2002-es kormányváltás után életbe léptett új rendszer miatt éri őket. Jó volt az 1998-2002 közötti lakástámogatási rendszer, nem kellett volna megváltoztatni.

Ahogy hozzányúltak, csak rosszabb lett. A kérdés most már az, hogy a mostani rosszat hogyan lehet felváltani a régebbi, jobb rendszerrel. A kérdés most már az, hogy a mostani rossz rendszert hogyan lehet felváltani a régebbi, jobb rendszerrel. Az 1998-2002 közötti otthonteremtési támogatási rendszernek az volt az egyik erénye, hogy több pénzt hozott a költségvetésnek, mint amennyi támogatást ki kellett fizetni, az állam ezen nem vesztett, hanem nyert. Az otthonteremtési támogatás régi rendszerét minél hamarabb meg kell megpróbálni visszaállítani .

A Faluparlament vizsgálta azt is, hogy az országosan egységes otthonteremtési támogatási rendszert nem lehetne-e többszínűvé tenni aszerint, milyen méretű településekről van szó, illetve figyelembe venni, hogy az ország melyik régiójáról van szó.

A nyugdíjasok kiszolgáltatottak. Ennek az az oka, hogy a nyugdíjuk alacsony, és a megélhetés költségei egyre növekednek. Generációs együttműködés nélkül Magyarország bajain nem lehet úrrá lenni. Bűnös politikát folytat az, aki szembeállítja egymással a fiatalokat és az időseket.

Hazánkban az adórendszer családellenes, csak a kereseteket veszi figyelembe, arra nincs tekintettel, hogy hány ember él ebből a keresetből. Az adórendszert úgy kell átalakítani, hogy a gyermekek számát is figyelembe vegyék, amikor kiszámítják az adókat. Világosan ki kell jelenteni, senkinek sem akarjuk az adóját megnövelni, ellenben meg akarjuk védeni a családokat a növekvő terhekkel szemben, és egy igazságosabb adózási rendszer akarunk kialakítani. A gyermekek után járó adókedvezményt vissza kell állítani.

Ha valahol nyomon követhető az elmúlt négy év hanyatlása, az elsősorban a mezőgazdaság. Ha nem történik jelentős politikai változás Magyarországon, akkor mezőgazdaság és a magyar gazdák nem fognak kibírni még négy ilyen évet. Számukra létfontosságú a változás. Magyarország Európa élelmiszer szemétlerakó telepévé vált. Olyan termékeket sóznak a nyakunkba, amelyet Nyugaton már meg sem esznek, sőt oda be sem engednek. Magyarországon a gazdáknak a kereskedőkkel szembeni kiszolgáltatott helyzetét meg kell szüntetni. A nagy nemzetközi cégek kezében levő bevásárlóközpontok beszerzési ár alatt értékesítenek. Hosszabb távon ez nem vezet jóra. A városi emberek hosszabb távú, biztonságos elviselhető árú élelmiszerellátása azon áll vagy bukik, hogy vannak-e Magyarországon sikeres gazdák, működik-e a gazdatársadalom. A következő kormány fontos feladata lesz, hogy megalkossa a tisztességes kereskedelemről, versenyről szóló törvényt és megvédje a magyar gazdákat.

Bejelentettük, ha polgári kormány alakul Magyarországon, akkor a munkát terhelő adót, a tb-járulékot a mai 29 százalékos szintről 19 százalékra szeretnénk csökkenteni. Magyarországon 400 ezer regisztrált munkanélküli van, és további 300 ezer, akinek hol van munkája, hol nem. Tavaly 60 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma. 220 milliárd forintos kiadása keletkezett az államnak, azért mert 60 ezer ember elvesztette a munkahelyét. A következő kormány rá fog kényszerülni arra, hogy csökkentse a tb-járulékot, mert ha tovább nő a munkanélküliek száma, a magyar nemzetgazdaság összeomlik. Nem azért tudunk csökkenteni a tb-járulékon, mert jól megy a gazdaság, hanem azért kényszerülünk rá, mert rosszul megy.

Elképzelhető, hogy a legkisebb településeken nem lehet felső tagozatot fenntartani. Az viszont nem fogadható el, hogy az első négy osztályt is másik faluban kelljen járni a gyerekeknek. A Faluparlament kidolgozott egy javaslatot nyugat-európai mintára, amely arra vonatkozik, hogy a településméret szerint pótlékot kell bevezetni. Vezessük be azt a rendszert, hogy minél kisebb településnél vállal egy orvos vagy pedagógus szolgálatot, kapjon plusz pótlékot. Létezik hasonló támogatás, de annak nagyon csekély az összege.

Magyarországon a nyugdíjrendszer úgy működik, hogy nyugdíjra azt a pénzt osztják szét, amelyet az aktívak nyugdíjjárulékként befizettek. Ennek az az oka, hogy 1990-ben – a rendszerváltáskor – a nyugdíjkassza teljesen üres volt. Ha növekvő lenne a fiatalok aránya teljes népességen belül, akkor a befizetett járulékok miatt több jutna a nyugdíjakra. Ez ma fordítva van. Egyre kevesebb gyermek születik, egyre kevesebb gyermek lép be az aktív korba, és nekik kell befizetni az a járulékot, amiből ki lehet fizetni a nyugdíjakat. Magyarország csak akkor lesz sikeres ország, ha a munkabérek összege meg tudja haladni a nyugdíjakét és a segélyekét. Nekünk nem az alacsony, hanem a magas bérekre kell törekedni.

Ma óriási pénzeket fordítunk Magyarországon a munkanélküliek átképzésére. De ebbe be kell vonni a vállalkozókat is. Intézményes együttműködés kell, elsősorban a gazdasági kamarákkal. Bizonyos életkor felett azonban az átképzés nem oldja meg a problémákat, a nyugdíjszámításnál is jobban esnek latba az utolsó évek. Ezért az államnak az a fő feladata, hogy megvédje a munkahelyeket.
Azt megtanultuk tavaly, hogy egy érettségin nem csak a diák bukhat meg, hanem a miniszter is. Az elmúlt években az Európai Unióban megpróbálták egységesíteni a diplomákat. Az eltérő rendszerek miatt kétféle nemzet van. Mi, akik a bolognai rendszert egyik napról a másikra rávertük a magyar oktatási rendszerre. A tapasztaltabb népek úgy döntöttek, hogy nyolc év alatt veszik át a rendszert. A számukra legfontosabb főiskolai képzéseket, mint például a pedagógusok, csak nyolc év után változtatják meg.

A bajból a kiutat mindig valaki mástól reméljük. Ahelyett, hogy munkát adnánk a saját embereinknek, az Európai Unióból érkező támogatásokról beszélünk. Ahelyett, hogy lehetőséget adnánk a kis- és középvállalkozásoknak, állandóan külföldi működőtőkéről beszélünk. Ma már nem csak külföldi magáncégek tulajdonosok Magyarországon, hanem külföldi állami cégek is. A kormány azt mondja, hogy ami állami tulajdon, az rossz, és el kell adni minél hamarabb. Ideje, hogy végre a saját lábunkra álljunk. Elfogadhatatlan, hogy Magyarország olyan hely, ahol nem a magyarok a legfontosabbak. Valahogy valami mindig fontosabb volt nálunk. De most eljött az idő, amikor szeretnénk a magunk lábára állni.

Nem az fáj, hogy a Fészekrakó program elindult, hanem hogy valami helyett indult el. De én nem vitatom el, a kormány jó szándékát. Mert az az ötlet, hogy kis pénzű párok számára az első otthon meglehessen és ezt az állam támogassa, az egy jó gondolat. Mi ezt támogattuk is első körben. De aztán elindult a program. Egy fiatalember azt mondta, hogy a bank havi 70-80 ezer forint törlesztőrészlet mellet tudja odaadni ezt a hitelt. Az egész Fészekrakó programot bár a kevésbé jómódúaknak találták ki, éppen az ő számukra elérhetetlen. Ezért van az, hogy alig 20 ezer ember jutott el odáig, hogy a programmal valamit kezdeni tudott. A mi otthonteremtési rendszerünk 230 ezer ember számára teremtett otthonhozjutási lehetőséget.

Én támogatom azt az elgondolást is, hogy gyermekvállaláskor lehessen használt lakásra támogatást igénybe venni.
Több rendőrre van szükség, de meg is kell fizetni őket rendesen. El kell kerülni, hogy még csak a korrupció árnyéka is vetüljön rájuk. A rendőrök számát és a fizetésüket meg kell emelni, Magyarországot biztonságos országgá kell tenni. Most terjesztettünk be a Parlamentbe egy törvényjavaslatot, hogy az idősek és a fiatalok rovására lekövetett bűncselekményeket szigorúbban büntessük, mert ők a legkiszolgáltatottabbak. A Büntető Törvénykönyvet szigorítani kell.

Sokat beszéltünk arról, hogy magasak az árak. Számos területen többet fizetünk, mint az osztrákok, például a villamos-energia, a közlekedés területén. Azt, hogy mennyit fizetünk a villamos-energiáért, a gáz áráért, az autópálya-matricáért, a kormányon múlik. Ezért döntő kérdés, hogy kinek az oldalán áll a kormány: a mi oldalunkon vagy a nagytőke oldalán. Ha a mi érdekeinket nem képviseli a kormány, akkor senki nincs, aki megvédjen minket. Ma ilyen világban élünk, ezt meg kell változtatni.

A választásig hátralévő 74 napot ki kell használnunk. Nem lesz könnyű időszak, mert támadások, mocskolódások, azok bőven lesznek, nap mint nap rémhírek terjednek majd.
De nekünk tudnunk kell, hogy miért szenvedjük el ezeket a támadásokat: pontosan tudnunk kell, hogy nekünk vannak céljaink. És akik ezekkel a célokkal nem értenek egyet, mert ellenérdekeltek, azok támadnak bennünket.

Mi azt szeretnénk, ha Magyarország két szóban írva is magyar ország lenne.

Azt szeretnénk, hogy az embereknek munkájuk lehessen, azt szeretnénk, hogy azok, akik eddig luxusprofitot tettek zsebre a mi kárunkra – legyen szó politikusokról vagy üzletemberekről – ezek után ezt már ne tehessék meg.

Mi bízunk Magyarország polgáraiban és tudjuk, nem helyes dolog, ha a kormányzást üzletként fogják fel. A kormányzás nem üzlet, hanem emberség és bizalom kérdése.

Emberséges életet szeretnénk mindnyájunknak és bízunk abban, hogy erre képesek vagyunk.

Nekünk nem a támadásokra kell visszavágni, hanem a jövőre szóló üzenetünket, terveinket minél több emberhez eljuttassuk.
Az elmúlt négy évben egyre rosszabbul élünk és rosszabbul élünk, mint ahogy élhetnénk és ki kell segítenünk az embereket ebből a helyzetből. Senki más nem tud minket kisegíteni, csak azok, akik hisznek Magyarország jövőjében.

A miniszterelnök úrnak abban igaza van, hogy nem két ember küzdelméről fog szólni a választás, hanem arról, hogy az egyik tábor hívei mennyi embert tudnak elérni a választási kampány során.

A mi sikerünk azon fog múlni, hogy Önök hány emberrel fognak kezet, hány emberrel beszélgetnek el, hány emberrel folytatott beszélgetés során tudják szóba hozni a számunkra fontos jövőbe mutató terveket. Minél több helyre kopogtatnak be, minél több bizonytalan, kiábrándult lemondó hangulatban lévő embert sikerül visszahoznunk a tenni akaró és tetterős emberek táborába, annál nagyobb a sikerünk. Mi sohasem tudunk választást nyerni egy belenyugvó, lemondó és beletörődő országban. Az a másik tábornak kedvez.

Nagyon fontos, hogy világossá tegyük, hogy mi két dolgot tudunk nyújtani az embereknek: segítséget és lehetőséget. Vannak, akik bajban vannak, és segítség nélkül nem tudnak abból kikászálódni. Nekik segítségre van szükségük. De vannak nagyon sokan Magyarországon, akik nem kérnek az állam segítségéből, és nem kérik, hogy az állam törődjön velük. Ők csak azt kérik, hogy lehetőséget kaphassanak, és a kormány ne állítson akadályokat az útjukba. Nekik meg lehetőséget kell adni.

Segítséget és lehetőséget. Mindenkinek azt, amire szüksége van.
Bízom benne, hogy ez az üzenet eljut az emberekhez.
A választást nem a Fidesznek, hanem az országnak kell megnyernie, a Fidesz dolga pedig az, hogy győztessé tegye Magyarországot. Azért dolgoznunk, hogy még több munkánk legyen, mert akármilyen állapotban is van az ország, bármennyire is kétségek vannak afelől, hogy mit hogyan és mennyi idő alatt lehet helyrehozni, egy dolog biztos: ha mi nem hozzuk helyre, akkor senki sem fogja, nekünk pedig ez az egyetlen országunk van, ezzel kell törődni, bármilyen nehézségek is várnak ránk, és ezért akarunk felelősséget vállalni a saját jövőnkért.