A március 15-én Székelyudvarhelyen – egyébként a legnagyobb rendben – lezajlott székely nagygyűléssel kapcsolatban telefonált a Tilos Rádió egyik hallgatója a csütörtöki műsorba, valamivel 12 óra előtt. (A műsor vezetői – nevük nem érdekes – korábban éppen azzal próbálkoztak, hogy eltereljék a szót a politikáról, s a fertőzésekről, miegyebekről cseverésztek.)
A betelefonáló méltatta a székelyek rendezvényét, történelmi eseményként értékelve azt, hogy az erdélyi magyarok ki mernek állni céljaikért.
A műsor egyik vezetője szerint viszont a határon túli magyarok nap mint nap kiállnak „holdkóros politikusaiktól feltüzelve” mindenféle „légvárak” mellett. A betelefonáló által említett rendezvényben is egy „ilyen szélsőséges, nacionalista csürhe-jellegű megmozdulást” vélt látni, bár azt elismerte, hogy „utólag” nem hallott semmit a dologról, de az előzetes beszámolókat ismerve ez volt a benyomása.
A másik műsorvezető kijelentette, hogy ő végignézte a kézdivásárhelyi eseményeket, s bizony voltak ott normális megnyilvánulások is, mint például Markó Béláé. Másrészt viszont voltak ott „irradenta” (sic!) megnyilvánulások is.
A betelefonáló ugyan nehezményezte kissé a műsorvezetői megnyilvánulásokat, de azért újra megismételte: az ottani magyar közösség fennmaradása érdekében kénytelenek az autonómiát kivívni.
Mi a fenének ez?
A műsorvezetők erre azzal próbálták megggyőzni őt, hogy mivel Románia az Európai Unió tagja lesz hamarosan, ennek az autonómiatörekvésnek már semmi értelme. Mint mondták, Trianon után még lett volna ennek értelme, de most nem is értik, mi szükség egy ilyen rendezvényre, ahol keményen „megy a trianonozás, meg az összes többi árpádsávos cucc”. „Mi a fenének ez?”
Az egyik műsorvezető megjegyezte: 2006-ban akkor állunk ki legjobban a határon túli magyarokért, ha minél többet megteszünk azért, hogy Románia az unió tagja legyen. Nem pedig azt kell tennünk, hogy „kreálunk ottani kiskirályokat, akiket aztán a hazai politikai céljainkra felhasználhatunk”, meg filléreket csúsztatunk nekik azért, hogy aztán „odajárhassunk parádézni”. (Erre már a betelefonáló is letette a telefont, bár előbb illedelmesen elköszönt.)
A következő betelefonáló visszautasította a csürhe kifejezést, amire a műsorvezetők egyike azzal válaszolt, hogy ami Erdélyben történt, nem egyéb, minthogy „erdélyi megélhetési politikusok szerencsétlen embereket összeterelnek egy helyre”, s azt mondják nekik: most forradalmat csinálunk.
Egy harmadik betelefonáló kifejtette: sajnálja a témát felvető hallgatót, mert a Tilos Rádió a legrosszabb hely, ahol ezt elmondhatta, hiszen a Tilos elég ellenséges a határon túliakkal szemben. A műsorvezetők szerint ez nem a rádió, legfeljebb az ő hozzáállásuk, de ebben semmi tendencia nincs.
Az egyik műsorvezető némiképp visszakozva megjegyezte: a csürhe szó talán nem is volt idevaló, ám a másik szerint nagyon is megállta a helyét.
A negyedik betelefonáló végre felvilágosította a stúdióban ülőket: a székely nagygyűlés nem Kézdivásárhelyen, hanem Székelyudvarhelyen volt. A hallgató kifejtette: nem szabad ezt összekeverni az RMDSZ-szel. A nagygyűlésen szerinte Tőkés „elég rendesen elkente Markó száját” – sajnos, tette hozzá, ezen aztán fel is háborodott rendesen a betelefonáló, mert nem tudja – mint mondta –, milyen támogatást vár ez a „ jóember” (mármint Tőkés), aki megint beleszól a hazai dolgokba is.
A csürhéző műsorvezető erre megjegyezte: „Tőkés az a figura, akivel szemben jogosnak” érzi a csürhézést, mert ő az az ember, aki bármilyen célért „összetrombitál” 1-2 ezer embert.
A betelefonáló közbeszólt: „Tőkésből Chrudinák csinált valakit...”, mire a nem csürhéző riporter próbálta megvédeni Tőkést, mondván: hatalmas érdemei voltak a romániai forradalomban.
Társa azonban egyetértett a hallgatóval. Tőkés szerinte is alapvetően mindössze Chrudinák sztorija volt.
Hát így sikerült csütörtökön délelőtt nem sokkal politikamentes műsort varázsolni a Tilosban.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
