Nem biztos, hogy a múzeumok szétszedése a megoldás

Az MNM Közgyűjteményi Központ megszüntetése és az intézmények önállóságának visszaadása önmagában nem garancia arra, hogy jobban működik majd a magyar múzeumi rendszer. A centralizáció valóban okozott működési zavarokat, de az önállóság visszaállításával éppen azokat az együttműködési és finanszírozási lehetőségeket is újra szét lehet darabolni, amelyek miatt eredetileg létrejött a központ.

A Magyar Nemzeti Múzeum épülete. Forrás: MNMKK

Emellett az intézmények problémáinak jelentős része nem oldható meg pusztán azzal, hogy újra önállóak lesznek: a bérek már az MNMKK létrehozásakor komoly problémát jelentettek. A központ 2024 végén 2,5–3 milliárd forintos többletforrást jelzett a bérrendezéshez, miközben jelentős, több százmilliárdos nagyságrendű ingatlanfejlesztési igények is felmerültek. Ezeket az összegeket nem teszi kisebbé az, hogy 2027-től újra több intézményhez kerülnek a döntések. Tarr Zoltán egyszerre ígéri a centralizáció megszüntetését és a finanszírozás kiszámíthatóbbá tételét. 

A decentralizáció viszont önmagában nem finanszírozási reform.

Ha az MNMKK megszüntetése valóban azt jelenti, hogy a múzeumok visszakapják a szakmai döntési szabadságukat, miközben megtartják a közös projektek, szolgáltatások és erőforrások lehetőségét, akkor a mostani fordulat akár egy korábbi hibás modell korrekciója is lehet. Ha viszont a decentralizáció egyszerűen újra feldarabolja a rendszert, akkor könnyen előállhat ugyanaz a helyzet, amelyből két éve éppen a centralizációval próbáltak kitörni.

Az mindenesetre biztos, hogy minden újságíró fellélegezhet, miután többé sosem kell odabiggyesztenie a korábbi tagintézmények elé azt a lehetetlenül zavaros elnevezést, hogy Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ...