Hunyadi Mátyás (1458–1490) uralkodói könyvtára, a Bibliotheca Corvina már a maga korában is egyedülálló gyűjtemény volt, mintegy 2000 kötetből állhatott. Mivel a király udvarában itáliai mesterek dolgoztak, a könyvtár így nemcsak szellemi, hanem művészi értékében is páratlan volt. Állományának jelentős része azonban a XVI. században, a török hódítás előtti évtizedekben külföldre került, és ironikus módon éppen ennek köszönhető, hogy az európai viszonylatban is kivételes méretű gyűjtemény egy része épségben fennmaradt. A bécsi humanisták – többek között Johannes Cuspinianus és Johannes Brassicanus – közreműködésével számos kódex jutott a Hofbibliothekbe, a mai Osztrák Nemzeti Könyvtár (Österreichische Nationalbiblitohek /ÖNB) elődjébe.
Reneszánsz corvinák a virtuális térben
Az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) 2002-ben indította útjára a Bibliotheca Corvina Virtualis programot, amelynek célja a fennmaradt 220 corvina összegyűjtése és egységes, tudományos igényű bemutatása az online térben. A program Rózsa Dávid főigazgató ösztönzésére 2022-ben kapott új lendületet, amelynek eredményeként a kezdeti 68 tételről mára 160-ra nőtt a feldolgozott kódexek száma.
A corvinák fotóanyaga mellett a legújabb kutatásokon alapuló magyar és angol nyelvű leírások is készültek, ezek a tudományos közösség és a nagyközönség számára is elérhetőek.
A tárgyban megnyilvánuló minden további lépés – mint a kiállítások vagy a tudományos és ismeretterjesztő programok szervezése – ennek a tudományos feltárómunkának az eredményeiből indul ki. – Az OSZK ezzel az utóbbi években világviszonylatban is kimagasló digitalizálási teljesítményt ért el: éves kapacitása elérte a 14 millió oldalt, amely Európában a legjobb három közé sorolja – árulta el Rózsa Dávid főigazgató, a legújabb eredményekről szóló sajtótájékoztatón, ahol Zsupán Edina filológus, irodalomtörténész, tartott tartalmas előadást a corvinák jelentőségéről és a bécsi együttműködés részleteiről.
A müncheni és a wolfenbütteli kódexek feldolgozása után a bécsi corvinacsoport a harmadik jelentős állomás a program történetében. Mivel azonban ez utóbbi számszerűleg is jelentősen felülmúlja az előző két kódexcsoportot – Wolfenbüttelben kilenc, Münchenben nyolc corvinát őriznek – a feltárómunka jóval nagyobb volumenű volt, ez indokolta az OSZK és az ÖNB, illetve az Osztrák Tudományos Akadémia szakembereinek egyedülálló együttműködését. A digitalizálás révén most a magyar és az európai kulturális örökség pótolhatatlan értékei váltak szabadon hozzáférhetővé.
