Wiener Zeitung (wienerzeitung.at)
Az osztrák főváros napilapjában Heves párbaj a Dunánál címmel foglalkoznak a vasárnapi magyarországi parlamenti választásokkal. A közvéleménykutató intézeteket Idézve a lap fej-fej melletti versengést jósol, ahol az SZDSZ parlamentbe jutása döntő lehet.
Bárki is nyer az április 23-i második fordulót követően, szembe kell néznie a pesszimista becslések szerint akár nyolc százalékot is elérő költségvetési deficittel. Ez egy olyan tény, melyről hivatalosan a két nagy párt tudomást sem vesz. Valójában a pártok zárt ajtók mögött már takarékossági programokat barkácsolnak. Orbán Viktor azonban nem liberális gazdasági politikával reagál a magas költségvetési hiányra, amint azt egy konzervatív párttól várhatnánk, sokkal inkább adócsökkentést ígér a kisembereknek, illetve egyéb jóléti intézkedéseket, mint például fűtéstámogatást.
Az ország gazdasági vezetőit elbizonytalanította Orbán antikapitalista hangvétele, például az általa meghirdetett privatizációs stop, vagy a „vadkapitalizmus elleni” támadásai. Orbán ugyanakkor ebben a kérdésben számos magyar támogatására számíthat, hiszen a fordulat után tizenhat évvel széles körben elterjedt az egykori állami cégek átláthatatlan privatizációjával szembeni elégedetlenség.
Der Standard (derstandard.at)
A baloldali-liberális osztrák napilapban Kathrin Lauer Harcias mosoly a gondok ráncai ellen című írásában szurkol Gyurcsány Ferenc győzelmének. Bár ellentétben tegnapi örömködésével, már nem biztos kedvence szerdai győzelmében. Úgy véli, Gyurcsány a kampányhajrában nagyon laza, míg konzervatív ellenfele, Orbán Viktor a komor jövő prófétája.
Bizonytalan, hogy ki nyerte a szerdai miniszterelnök-jelölti vitát. A kommentátorok abban egyetértettek, hogy Gyurcsány sokkal agresszívebb volt. A kérdés csak az, hogy vajon használ-e neki a képernyőn bemutatott dominancia? Számos politológus úgy véli, hogy a visszafogottabb Orbán profitálhat a nézők megértéséből. Akit a nyilvánosság előtt „kicsinálnak„, annak a választói szavazatok nyújthatnak enyhülést.
A szerző bizonytalan a tekintetben, hogy a 2002-es németországi választásokhoz hasonlóan tud-e profitálni a kormány a mostani magyarországi áradásokból. A hét végi rendezvényeikkel a budapesti pártok megpróbálták híveiket mozgósítani. Míg az MSZP egy állandóan mosolygó Gyurcsánnyal az Andrássy-úton egy vidám pop-ünnepet mutatott be, addig a gondoktól barázdált homlokú Orbán a parlament előtt a sötét jövőről szónokolt.
A szerző szerint az SZDSZ programja lényegében megegyezik az amúgy is kapitalizmusbarát szocialistákéval. A különbséget pusztán a liberális drogpolitika, a rasszizmus elleni és a homoszexuálisok jogaiért történő határozottabb fellépés jelenti. Az adópolitikában is némileg liberálisabb felfogással rendelkeznek, mint Gyurcsány MSZP-je. Ezek az apró különbségek azonban nem jelenthetnek koalíciós akadályt. Az SZDSZ számára amúgy sem képzelhető el más koalíciós partner, mint az MSZP.
Az MDF a mostani választásokon szintén megkockáztatta az önálló indulást, miután korábban a Fidesz listáján jutottak be a parlamentbe. Most Dávid Ibolya, az MDF elnöke a Fidesz legnagyobb ellensége.
Az osztrák napilapban András Szigetvári Fordított választási kampány című írásában az olvasókat meglepetéséről értesíti.
A forgatókönyv kiváló lett volna a politikai táborok összecsapására, az egyik oldalon a kormányzó MSZP, mely liberális koalíciós partnerével az SZDSZ-szel vonul a kampányba, hogy megakadályozza Orbán Viktor pártjának, a nemzeti-polgári Fidesznek a hatalomba történő visszatérését. Ideológiai szempontból azonban a magyarországi pártok nem követik a nyugati mintákat.
Orbán Viktor óvott a kampányban a kórházak privatizációjától és a külföldi spekulánsoktól, s nagyobb szolidaritást követelt. A szocialisták ezzel szemben – közösen a liberálisokkal – az egészségügyet piaci alapokra kívánják helyezni, szerintük a magánbiztosítóknak kell a jövőben ezt a feladatot átvennie az államtól, a kórházak igazgatatását is privatizálni kívánják. Az SZDSZ egykulcsos adót is követelt.
A pártstratégáknak a programeltolódás nem jelent komolyabb problémát: az MSZP fő kampányüzenete Gyurcsány Ferenc, a Fideszé Orbán Viktor. A választási kampány egyetlen állandója a nacionalizmus!!!! Mindkét párt (!) óvott a magyar föld eladásától és kiállt a határokon túli magyarokért. A Fidesz második embere (!), Mikola István pártja győzelme esetére még állampolgárságot is ígért nekik.
Újdonság a mostani kampányban a provincializmus. Az EU alig-alig került szóba – egészen úgy, mintha 2004. május 1-je meg sem történt volna. A szerdai televíziós vitában a családi pótlék, a kiürülő falvak jelentették a legfontosabb kérdést, s nem az unió. Ez azonban legkésőbb akkorra megváltozik, amikor Brüsszel követelni fogja a költségvetés konszolidálását és a leendő kormánynak – tartozzon bármelyik táborhoz – egy takarékossági programot kell a polgároknak eladnia.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Bognar Jámbor kihívó, provokáló miniszterelnök című cikkében foglalkozik a miniszterelnök-jelölti vitával.
A szerdai vitában világosság vált, hogy két egymástól szögesen eltérő politikai-ideológiai világ csapott össze. Mindenekelőtt a gazdaságban és adópolitikában óriási a különbség. Orbán Viktor radikális adó- és járulékcsökkentésről beszélt, pártja ettől nemcsak a gazdaság felpörgetését, hanem új munkahelyeket is remél. „Lárifári” – söpörte le Gyurcsány Ferenc Orbán érveit.
A Fidesz elnöke arra kérte a választókat, kérdezzék meg maguktól, hogy jobban élnek-e, mint 2002-ben, miután négy esztendeig ők kormányoztak. „Ha ez így megy tovább, mint eddig, (a szocialisták alatt, akkor a falvaink odalesznek.” A következő ciklusban a „minimálbér radikális felemelése mellett” offenzív családpolitikát ígér, amivel a csökkenő születésszámot kívánja megállítani.
Gyurcsány Orbán ígéreteit újra iskolamesteri módon söpörte le az asztalról: „Beszélni én is tudok. De én megmutattam, hogy cselekedni is képes vagyok”.
Mindegy, hogy ki nyeri a versenyfutást, mert annak egy tekintélyes költségvetési hiánnyal kell szembenéznie, amit mindenképpen meg kell felezni, hogy Magyarország 2010-re tagja legyen az „euró-klubnak”.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Petra Stuiber Kemény választási kampány Magyarországon című cikkében megállapítja, a nagyok, a Fidesz és az MSZP küzdelme dönt a voksoláskor, a kicsiknek alig van beleszólásuk a történésekbe.
A legfrissebb közvéleménykutatások szerint az MSZP és a Fidesz egy szinten található. Mindkét pártnak egyforma esélye van arra, hogy ő állítsa a miniszterelnököt. Ez két ember választási kampánya, akik egymással egyenrangúak. Az egyik oldalon Gyurcsány Ferenc: 43 éves, sportos, jó szónoki képességű, a fordulat után vált gazdaggá, egy „modern szociáldemokrácia” képviselője egy régi pártban, mely komoly szimpátiával viseltetik a tőke és Tony Blair iránt.
A másik oldalán az egykori miniszterelnök, Orbán Viktor: 44 éves, sportos, jó szónok, aki szintén meggazdagodott, és aki a bal-liberális Fideszt politikai karrierje során jobbra vitte el, és eközben felszippantotta majdnem az összes kis pártot. Csak az MDF maradt meg, mely most könnyen lehet, hogy elbukik az ötszázalékos parlamenti küszöbön, miként elképzelhető, hogy a liberális SZDSZ, az MSZP hagyományos koalíciós partnere is elbukik. A kicsik felőrlődnek Gyurcsány és Orbán között.
origo.hu
Hankó Balázs: A kormány mindent megtesz azért, hogy a 13. havi nyugdíj rendelkezésre álljon
