Homo faber: Erőss István kiállítása

Április 12-én, szerdán 18 órakor tartják Erőss István Homo faber című kiállításának megnyitóját a Magyar Műhely Galériában (1072 Budapest, Akácfa utca 20.). A kiállítást megnyitja: Gaál József. A tárlat megtekinthető 2006. május 5-ig munkanapokon 10–17 óráig.

Az MKE grafika szakán végzett Erőss István egész pályafutása az utazás jegyében telt. Már tanulmányai egy részét is külföldön végezte (Bécsi Képzőművészeti Akadémia, Hágai Királyi Akadémia, Marseilles-i Képzőművészeti Egyetem), miközben több európai kiállításon és művésztelepen vett részt. 1994-ben hosszabb utazást tett Közép-Afrikában, amely utazás alapvetően befolyásolta pályáját, ekkor kezdett el az európaitól távol eső kultúrákkal foglakozni. Újabb utazást tett Afrikában, majd szakmai meghívásoknak köszönhetően többször járt Tajvanban, Japánban és Mongóliában. Utazásai során jelentős fotódokumentációt készített, amely az utóbbi években készített munkáinak alapanyaga.

A művészt régóta foglalkoztatja az épített környezet problematikája. A Homo faber című kiállítás azt vizsgálja, hogy az ember – bárhol is éljen – hogyan rendezi be saját környezetét, és az mit tükröz az elmúlás kontextusában. Életünk legnagyobb részét mesterséges közegben, emberi kéz által teremtett környezetben éljük, egyre nagyobb területet szakítva ki a természetből. Épített környezetünk tulajdonképpen kultúránk, ideológiáink, utópiáink és a természethez való viszonyunk tükrei, legyen szó lakóházainkról vagy végső nyughelyünkről. Míg a házak az életről, a jelenről, társadalmi viszonyainkról, addig a temetők, ezek a szintén épített szakrális terek a transzcendenshez való viszonyunkról tanúskodnak.

A tematika komolyságát a formába öntés Erőss Istvánra mindig is jellemző játékossága ellensúlyozza a kiállításon. Bemutatásra kerülnek egy három éve megkezdett sorozat legújabb darabjai, amely manuális technikával nyúl hozzá printekhez. A fekete-fehér nyomatokat színes ceruzával színezi meg a művész, ezáltal újraértelmezi azokat, mintegy fricskát mutatva a digitális technológia mindenhatóságába vetett hitnek.

Emellett nagyméretű munkákat is kiállít, amelyek a legváratlanabb formában, a hétköznapi életben használt tárgyak felületén jelennek meg: párnán és paplanon, ahol az anyag puhasága ellensúlyozza a tartalmi komorságot, vagy óriáspuzzle-ként, ahol a puzzle kirakásának játékos izgalma és a kész kép (egy temető urnatartója) között teremtődik feszültség.