Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Felmondom a generációs szerződést címmel készített interjút egy 20 esztendős egyetemistával, Pawel Kuschkéval, aki kijelenti, mivel az idősek sem szolidárisak vele, ezért nem hajlandó a nyugdíjuk és orvosi ellátásuk költségeit viselni.
Kuschke azzal magyarázza kivándorlási szándékát, hogy Németország régóta nem folytat fair politikát a fiatalokkal szemben, mivel egyre magasabb járulékokat kell befizetniük, miközben egyre kevesebbet kapnak vissza, ha idősek, betegek, vagy éppen munkanélküliek lesznek. Eközben folyamatosan emelkednek az adók, ami tekintettel a katasztrofális költségvetésre, újra és újra elkerülhetetlen lépésnek tűnik. A fiataloknak még időskorukról és gyermekeikről is gondoskodniuk kellene.
Kuschke szerint Németország már 30 éve a lehetőségei felett él. A kiadásokat folyamatosan növelik, annak ellenére, hogy már régóta tudható, a társadalom képtelen ennek költségeit megfizetni. A korábbi munkaügyi miniszter, Norbert Blüm még mindig nem érti meg ezt, a jelenlegi tárcavezető, Franz Müntefering pedig most egy törvénnyel kívánja megakadályozni a nyugdíjcsökkentést. Németország egy olyan jóléti államot kíván fenntartani, melyet már régóta képtelen finanszírozni – emeli ki a lap.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban a Franz Walter politológus Politikailag szétmorzsolt című írásában elemzi Matthias Platzeck távozása után a német szociáldemokrata pártban, az SPD-ben kialakult helyzetet.
Az, hogy az SPD elveszítette elnökét, az egykori tömegpárt elhasználódásának egyik jele, az elvtársakból immár hiányzik az egykori összetartó erő. A szocialista tábor egységének helyreállítása lesz Kurt Beck feladata – ő az egyetlen, még porondon maradt tekintélyes politikus.
A Der Spiegel szerint a német szociáldemokraták olyanokká váltak, mint a liberálisok: az egységes szociális közösség homogenitása már rég a múlté. A világnézet, vagy legalább egy programszerű hitvallás kötőerejét már régóta nem ismerik a szociáldemokraták, a kirekesztettség érzetéből táplálkozó fegyelmezettség már csak a veteránok ünnepeinek jelszava. A szociáldemokrácia kollektivitása szétporladt, programjának tüze rég kialudt, s elveszett a politika alapkérdéseinek tisztázottsága is. Az SPD időközben társadalmilag és politikai értelemben éppen annyira véletlenszerű, szétesett, mint a heterogén liberális német polgárság a XIX. és a XX. században.
Tavaly novemberben, amikor megválasztották, egyetlen percig sem vitázott komolyan arról az SPD, hogy valójában mi tenné Platzecket alkalmassá erre a posztra. Korábban nem rendelkezett komoly pártvezetői tapasztalatokkal, érdekes ötletekkel sem tűnt ki, a pártprogramjával kapcsolatos nyilatkozatai lélegzetelállítóan eklektikusak és megrázóan naivak voltak. Az éppen akkor lezajlott Bundestag-választásokon az SPD Brandenburg tartományban, ahol Platzeck miniszterelnök, több, mint tíz százalékot veszített, és ezzel Németországban egy új negatív rekordot állított fel. Az SPD 2005. őszén egy olyan politikust tett elnökévé, aki azon problémák megoldására, amelyekkel a párt már a nyolcvanas évek óta képtelen volt megbirkózni, a lehető legkevésbé sem volt alkalmas.
Az SPD immár nem a bányászok és nehéz fizikai munkát végzők pártja. De akkor mi? A szíve sem Dortmundban dobog. De akkor hol? A párthíveknek sincs többé szénpor, vagy gépzsír szaga. De akkor milyen szaga van az új SPD-nek? Mi a párt alanya? Mi az ethosza? Mi a célja? – sorolja a kérdéseket a lap. Kurt Becknek, a Rajnavidék-Pfalz déli részéből érkezett elektroműszerésznek természetesen mindezen kérdéseket nem kell megfelelnie, hiszen ezekre már elődei sem ismerték a pontos választ.
Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív német napilap vasárnapi kiadása Vannak nyomornegyedek Németországban, Schäuble úr címmel foglalkozik a szövetségi köztársaságban mind súlyosabbá váló problémával, a bevándorlók integrálatlan tömegeivel.
Wolfgang Schäuble belügyminiszter szerint a szociáldemokrata oktatáspolitika mindig is elhanyagolta a szakközépiskolákat és ezzel diákok egész generációjától vették el a fejlődés lehetőségét. Berlinben amúgy jól láthatóak bizonyos gettósodási folyamatok, amelyekkel szemben a városvezetés semmit sem tett.
Már léteznek nyomornegyedek a német nagyvárosokban – szögezi le a lap. Ezek ugyan csak egyes kerületrészeket érintenek, mint például Berlin-Neuköllnt, vagy Hamburg-Billbrookot. Itt nem a bevándorlás folyamata volt a döntő, hanem sokkal inkább a kerület általános szociális lecsúszása.
Schäuble az egykori New York-i polgármester, Rudolph Giuliani példáját ajánlja megoldásként. A „Broken windows” koncepciója azt jelenti, a betört ablaküveget is azonnal megjavították, hogy ne provokáljanak további vandalizmust. A nyilvános lepusztulás az első lépés egyes városok és kerületek lecsúszásában.
Hankó Balázs: A kormány mindent megtesz azért, hogy a 13. havi nyugdíj rendelkezésre álljon