Bízik az emberek józan ítélőképességében Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője. Mint mondta, reméli, az állampolgárok nem hiszik el, hogy az elmúlt 16 év okolható az ország mostani tragikus gazdasági állapotáért. A politikus annak kapcsán mondta ezt, hogy lapunk megírta, a következő időszak kormányzati kommunikációjának egyik marketingmondata az lesz: „Az elmúlt 16 év öröksége.” Mint Navracsics Tibor jelezte, az alkotó ellenzéki szerep, amit a Fidesz célul tűzött ki magának, onnantól tud elkezdődni, hogy a kabinet hiteles képet ad az ország helyzetéről, illetve arról, kik felelősek azért, hogy a 2002-ben még jó állapotban lévő ország mostanra az újonnan csatlakozott államok sereghajtójává lett. – Ha a diagnózisban egyetértünk, kezdődhet a közös terápia – fogalmazott Navracsics Tibor.
Úgy tudjuk, a miniszterelnök tanácsadóinak az okozott fejtörést, hogy ha eddigi hirdetéseikben a gazdaság kirobbanó sikerét ecsetelték, miként magyarázható majd meg a megszorító intézkedések szükségessége. Az eltelt négy évet, azaz saját kormányzati tevékenységüket nem kritizálhatják, ezért született az a megoldási javaslat, hogy a magyarázkodással vissza kell nyúlni a rendszerváltozás időpontjáig. (Az azt megelőző kommunista időszakra, illetve annak örökségére ugyancsak lehetetlen hivatkozniuk – lásd keretes cikkünket.)
Mindezzel egybecseng a szabad demokrata Kóka János Népszabadságnak adott tegnapi nyilatkozata, amelyben a kormánypártok reformok iránti erős elkötelezettségét taglalva azt mondta: alapos munkát kell végezni, mert „a második rendszerváltozás” elindítása lesz az új kormány feladata.
Giró-Szász András politikai szakértő elismeri: a kormány szemszögéből valóban az az egyik legjárhatóbb út, ha az elmúlt 16 évre „tolják a felelősséget azért, ami az ország előtt áll”, ahelyett, hogy az elmúlt négy, illetve főként az elmúlt két évre hárítanák. – Sajátos a magyar társadalom, minden eladható nálunk. Marketingelemekkel minden felülírható – véli a szakember, aki szerint a kabinetnek nincs más választása: amit két évig halogattak, most meg kell lépni, hogy az intézkedések esetleges pozitív hatása érezhető legyen 2010-re. Csak így lehet ugyanis esélye a sikerre a mostani koalíciónak négy év múltán. Giró-Szász egyetért ugyan azzal, hogy meg kell lépni bizonyos lépéseket, hogy az ország el tudjon indulni a gödörből kivezető úton, de szerinte nem szabad elfelejteni, ki lökött minket oda.
A kormány fő kommunikációs irányvonala, hogy a kiadáscsökkentő intézkedéseket reformnak csomagolja be, és megszorítások helyett nagy változásokról, azaz akár „új rendszerváltásról” beszéljen – így látja Somogyi Zoltán, a Political Capital igazgatója. Tehát az az üzenet, hogy a hibákért nem az előző kormány a felelős, vagyis hogy a hibák közösek, és minden politikai szereplőt érintenek. Így az ellenzék nem húzhatna politikai hasznot a kezdeti nehézségekből, a későbbi siker azonban a kormánypártokat illetné majd. Somogyi Zoltán rámutatott: az MSZP nagy pártként kénytelen ennél óvatosabban fogalmazni, a kemény szavak kimondása az SZDSZ-re vár, azon belül is nem véletlenül olyan szereplőre, mint Kóka János, hiszen ő nem volt aktív részese a rendszerváltásnak.
A hatodik koporsó. „Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi következő húsz – vagy ki tudja, hány – évünk is ott fekszik.”
Részlet Orbán Viktor
1989. június 16-án elhangzott beszédéből
