A katolikus főpásztor szerint amíg az egyház a fentiek értelmében állhatatos és harcos marad, addig él – még ha üldözik is –, ám ha feloldódik a világban és megköti a maga kis alkujait, nincs jövője.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán elhangzó előadásból kiderült, az öntudatos egyház sokat tehet azért, hogy az emberiség, illetve a magyarság történelme ne egyfajta „fordított teremtéstörténettel” – az egyetemes felelőtlenség és az erkölcs általános elvetése miatti teljes megsemmisüléssel – záruljon. Az eklézsiának bátor kritikával kell illetnie azokat a társadalmi jelenségeket, melyek az Istentől eredeztethető emberi méltósággal ellentétesek, erkölcsi útmutatással kell az emberek segítségére sietnie, még ha e hivatását a közélet egy része elvitatja is tőle.
Gyulay püspök felemelte a szavát a gyermekekért is, akik lelkiismeretébe Isten kétségtelenül beleírta a törvényét, de ezt szüleik vagy éppen a médiumok negatív példája kioltja.
Az előadás után, érdeklődésünkre, Gyulay Endre úgy ítélte meg, nyugati részegyházakhoz hasonlóan a honi katolikus egyház még nem áll hivatása magaslatán, hajlamos a visszafejlődésre; ez jelzi például a templomlátogatók számának apadása sok helyütt. Kérdésünket, milyen hatással lehet a történelmi felekezetekre, hogy áprilisban az a politikai erő betonozhatta be magát a hatalomba, amely az elmúlt négy év során nem bizonyult maradéktalanul „egyházbarátnak”, Gyulay püspök így válaszolta meg: „Bármiféle helyzet alkalmat szolgáltathat a krisztusi tanítás iránti hűség elmélyítésére.

Városháza-ügy: ez bizony nem kamu