Molnár Lajosnak nincs ideje „cikkekkel vacakolni”

Interjút készített az új egészségügyi miniszterrel a 168 óra. Mivel Molnár Lajosnak azonban „nincs is ideje, módja az átírással bajmolódni, holmi cikkekkel vacakolni”, a riport így „közkívánatra kimarad” – jött az üzenet. Buják Attila így jobb híján most azt írta meg, miért is maradt ki a 168 órából a riport.

Úgy kezdődött, hogy liberális lett az egészségügyi miniszter – kezdi a történetet Buják Attila, a 168 cikkírója, aki azt írja, Molnár Lajos pedig „kedveli a nyilvánosságot, a sajtót, amely az István Kórház éléről történt leváltása idején állítólag mellé állt. Mégsincs ebben a számban politikai interjú” – fogalmaz.

„Nehéz, gyötrelmes küzdelemben értük el, hogy időt szakítson ránk, végig versenyt futottunk a kormányalakítási hét riasztóan gyors eseményeivel, az általános szervezési káosszal, ennek eredményeként jutottunk hozzá csütörtök reggel a harminckilenc perces hangfelvételhez, és másnap készen állt a szöveg. Jóváhagyásra küldtük. Másnap nyolc-tíz telefonba került, mire az adminisztráció kora délután visszaigazolta, hogy az e-mail el is jutott a címre. De mikor visszaszóltak, frappáns volt a válasz.

Egy rokonszenves, sosem hallott fiatalember – Molnár úr magyar hangja – közölte: sajnálatos, hogy a szöveg nem tükrözi teljesen a főigazgató miniszter úr hangütését, szándékait. De ami nagyobb baj, a miniszter úrnak nincs is ideje, módja az átírással bajmolódni, holmi cikkekkel vacakolni. Siet. Úgyhogy ez most – közkívánatra – kimarad. Így, magyarul. „Maradjon ki” – szólt az üzenet.

„Az új kormány új miniszterével készült interjú tehát, ha úgy vesszük, nincs. Ami marad, a kellemetlen emlék. Az elköszönés emléke. Viszontlátásra, kedves miniszter úr” – köszön el Molnár Lajostól a 168 óra cikkírója.

(nappal.hu, 168ora.hu)




























Az új kormány új miniszterével készült interjú tehát, ha úgy vesszük, nincs. Ami marad, a kellemetlen emlék. Az elköszönés emléke. Viszontlátásra, kedves miniszter úr.