Csontos János: Díszpinty vagy díszpolgár

Csontos János: Fejtő Ferenc még súlyosabb eset, hiszen ő már nem is érti az egész skandalumot. Mindez magyarázható volna hajlott korával is, de akkor nem volna muszáj erkölcsi ítéleteket mondania, Gyurcsány mellett kampányolgatnia, Orbánt szidalmaznia, a mélyrepülést folytató Népszavában tiszteletbeli főszerkesztőséget vállalnia. Fejtő úgy látja, hogy az ügy nem ügy, hiszen Grasst kamaszként sorozták be a Waffen SS-be; önként ugyanis eredetileg romantikus ifjúként tengeralattjáróra (a Magyar Rádió internetes honlapja szerint: „aluljáróra”) jelentkezett. A tiszteletbeli főszerkesztő nem érzékeli, hogy nem elsősorban az irodalmi életmű kérdőjeleződött meg (bár abban is sok mindent más fénytörésben látunk ezután), hanem a morális hitelesség. Fejtő szerint ha Grass ezzel diszkvalifikálja magát, akkor diszkvalifikálta magát az a sok százezer ember is, aki a náci vagy a vörös hadseregben teljesített szolgálatot. (Ennél alantasabb érvelést ritkán hallani. Mintha a vonatkozó milliók később mind megmondóemberekké váltak volna.) A baloldal párizsi idolja ráadásul a Grass-botrány kipattanásában is a jobboldal szerepét látja, amelynek törekvései arra irányulnak, hogy bebizonyítsa: lám, a baloldal hazudik. Ez csakis úgy lehetséges, hogy a jobboldal visszaküldött az időben egy ügynököt a negyvenes évekbe, hogy beléptesse Grasst a Waffen SS-be; később meg egy másikat, hogy Grasst baloldali meggyőződésre térítse. A Fejtő-fóbia elhatalmasodása mindazonáltal egy haszonnal mindenképpen jár: nem szorul bizonyításra, hogy a baloldal minden helyzetben képes hazudni.

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 25.)