Muray Gábor: Budapest, pomádé

Muray Gábor: A véleményt a szervezők nem osztják, a célcsoport pedig az Andrássy úti lámpavasakon szeret leginkább tombolni, az Oktogonon sörösüveget dobálni, a százéves kapualjakba öklendezni, a Köröndön a bozótba vizelni. És még akkor is, ha lassan hozzászokunk a médiában tomboló általános bunkósághoz, tisztázzunk valamit. Hír ugyanis, hogy az idei Budapest Parádén a kulturális élet szélesebb skálája mutatkozik be, amely korábban nem volt jelen a programban, és a parádé arca az idén a kiemelkedően tehetséges Till Attila lesz, aki – bevallottan – maga is rendszeres látogatója a parádénak. „Számomra nagyon fontosak a tömegrendezvények, amelyeket a zene és a mozgás tesz még teljesebbé. Remélem, hogy sokan átváltoznak erre a napra” – magyarázza Tilla. Az átváltozóművész szerint a sokszínűséghez elengedhetetlen, hogy több nemzet kultúrájából vegyenek át elemeket. A megújuló kamionkarnevál, görkoridiszkó, habgép, pomádé, konga, Tilla és az ígért 200 ezer watt hangteljesítmény mellett azért bátran leszögezhető: ennek a vircsaftnak semmi köze nincsen a kulturális élethez, hacsak annyiban nem, hogy mindaz, ami szombaton – ilyen körülmények között – az Andrássy út millenniumi épületei között lebonyolódik: kultúrszemét.
Sepregethet utána a főkefe.

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 25.)