R. Székely Julianna: A kivert kutya meg az ugatók

R. Székely Julianna: Az emberfaj azonban, azon belül is a magyar, másként gondolkodik. Tudja, hogy egy lőtér közelébe költözik, hallja a hangot, de úgy kalkulál, hogy ezt a zavaró körülményt ő és szomszédai majd kiküszöbölik. Ha szép szóval nem, hát erővel. A közösség erejével, amely ilyen esetekben példásan működik. Valaki például már többször elvágta a villanyvezetéket, amely a korongkilövő gépet működteti, a polgármester pedig tömegesen kapta a panaszokat, hogy ebéd után a kisgyermekek nem tudnak aludni. Nem a lövésektől, hanem a kutyaugatástól. A skeetlövészet igazából a kutyákat zavarja, eddig nyilván napi öt órát ugattak, csoda, hogy épek a hangszálaik. Kutya nélkül pedig, lássuk be, nem ház a ház. Akkor már inkább Budaörs mond le régi lakójáról és „büszkeségéről”, Igaly Diánáról. Szóba jöhet még, hogy Igaly mond le a délutáni edzésekről, amikor edzője – az édesanyja – is segíteni tud neki. Lemond róla, hogy a közeli Európa-bajnokságon jól szerepel, kivívja a pekingi olimpiai indulás jogát, ott esetleg újabb győzelmet arat, össznépi diadal lesz satöbbi.
„Kivert kutyának érzem magam” – mondta nemrég Igaly Diána, ami megint csak rossz hasonlat. Budaörsön a kutyákat nagyon is becsülik.

(Magyar Hírlap, 2006. augusztus 25.)