Tóth Levente: Szezon

Tóth Levente: Egyértelműen megítélheti-e ma egy szombathelyi polgár, hogy a főtér évtizedek óta húzódó rekonstrukciójának elkészülte egy túlhajszolt beruházási program újabb eleme, vagy a várost vonzóbbá tevő építkezés? Esetleg mindkettő, vagy egyik sem. Persze a helyi politikusok sem léphetnek ki régóta játszott szerepükből, ha választóik nem lazítják meg kényszerzubbonyaik kötését. Lehet, hogy az elkészült főtér láttán újraválasztják a szombathelyi polgármestert, de sokan, akik most örülnek az európai látványnak, a fejét vették volna, amikor el kellett viselniük a feltúrt közteret. Mint ahogy az ősszel még könnyen megbukott volna az a jászsági polgármester, akit akkor a csatornázás okozta sártenger miatt mindenki szidott, míg most, a földutak aszfaltozása után nehéz lesz bárkinek megvernie. Pedig az is lehet, hogy a választásra kötelezően elkészülő aszfaltos utak rohammunkában, túl olcsón készültek el, és néhány év múlva már lehet javítgatni, ahelyett, hogy alaposabban épített volna az önkormányzat. Na de ki merné ezt megreszkírozni? Hiszen akinek az utcájában csak jövőre lesz aszfaltos út, az másra szavaz, hiába tűnik egy pillanatnak egy év annak tükrében, hogy egész életében a sarat dagasztotta a háza előtt. Ilyenkor már nehéz kibogozni, hogy a díszszalagot vagy inkább a „megajándékozott” lakosokat vágják-e át éppen. Ehhez az kellene, hogy avatás előtt és után egyaránt képesek legyenek figyelembe venni a másik érveit a politikusok. És ha úgy jobb, akkor a választás utánra időzíteni a csiriviri beruházás elkészültét. A választóik pedig ezért ne megbuktassák, hanem megválasszák őket.

(Népszabadság, 2006. augusztus 24.)