Bolgár György: Mi lett volna, ha, mi lenne, ha?

Bolgár György: Lám-lám, a sánta kutyák a célegyenesbe fordulva hatalmas előnnyel vezetnek. Mert mi is lenne, ha az önkormányzati választásokon tarolna a Fidesz? Mindenekelőtt 1.: ebből egyáltalán nem következne, hogy visszavonnák a Gyurcsány-csomagot, azaz a választó bizony már megint félre van vezetve. Ellenben 2.: az ellenzéki vezetésű önkormányzatok a következő négy évben folyamatosan és nagy hangon követelnének több és még több pénzt a takarékos üzemmódra állított államkasszából, szóval a folyamatos konfliktus garantálva. Ugyanakkor 3.: a kormánypártok nagyarányú veresége minden bizonnyal meggyengítené a miniszterelnököt, a kormány elbizonytalanodna, következésképp az ország nehezebben és lassabban kászálódna ki az államháztartási válságból. Magyarán a politikai bizonytalanságnak súlyos gazdasági és életszínvonalbeli ára lenne. És még nincs vége. Mert az ellenzéki sajtóban egyre nyíltabban céloznak arra, hogy október 23-án történnie kellene valaminek. Forradalmat ugyan nem írnak, de valami hasonlót sejtetnek. Jó. Tegyük föl, hogy valamilyen népharag az utcán elsöpörné a Gyurcsány-kormányt, amely hónapok óta sulykolja nekik a teljes igazságot: igenis spórolni kell, és közben átalakítani az országot, hogy igazságosabbak és versenyképesebbek legyünk. Bármiféle utcai ítélet azonban a választások ítéletével szemben a (bármennyire nem tökéletes) rendszert veszélyezteti. Demokratikus rendszerben ugyanis lehet az utcán is tiltakozni, de az urnák helyett sosem szabad az aszfalton dönteni. Ha valaki mégis ezt akarja, az nemcsak bődületeset hazudik, de végveszélybe sodorja az országot. Ez a szomorú igazság, akárki akármilyen szépet hazudik.

(Népszava, 2006. szeptember 8.)