Dési János: Én kis örömöm

Dési János: Attól még persze ugyanolyan szomorú lesz az, aki azt hallja a sajtótájékoztatón, hogy ezentúl mindenért fizetni kell az egészségügyben. És nem a miniszterek közlekedési eszközétől lesz majd jobb a kedve, hanem attól a másnapi tájékoztatótól, ahol hosszan sorolják, ki mindenki mentesül mégiscsak a fizetés alól. Mondjuk, ha a két tájékoztatót egy napon tartják, az milyen lenne? Igaz, akkor nincs annyi izgalom az egészből. Igaz, akkor nem hallhatom a hírekben annyiszor, hogy a „kormány már megint csúsztat„, és esetleg elveszik nekem néhány „magyar ember mindent ingyért akar” kitétel is. De hát a változások oltárán én is tudok áldozatot hozni.

(Népszava, 2006. szeptember 7.)