Várkonyi Tibor: Orbán, a jogász

Várkonyi Tibor: A végére marad az adu ász. Orbán Viktor megismétli azt az indítványt, amelynek ötletét föltehetően taktikából átengedte Kósa Lajos debreceni polgármesternek. Ha jól hisszük ez volna a nevezetes alternatíva: az újonnan választott polgármesterekből és önkormányzati képviselőkből alakuljon olyan fórum, amely megvétózhatná a kormány (és a parlament!) költségvetési döntéseit, kikényszeríthetné megváltoztatásukat, ha nem ítélné őket megfelelőknek. Tömeggyűlési fordulatként érdekes, de hogyan illeszthető nem csak a magyar alkotmányjogba, hanem bármelyik hiteles demokrácia gyakorlatába? Minden alkotmányos demokráciában a törvényhozás a legmagasabb népképviseleti fórum, amely lehet kétkamarás (Orbán ilyen második kamarának képzeli új testületét), de a felsőház vagy a szenátus rendszerint rendelkezik helyesbítő, javító joggal, visszaküldhet csinosításra, de a végső szó mindenütt a közvetlenül választott parlamenté. Ott is, ahol a második kamarát netán ugyancsak közvetlenül választják. Amerikában nem egészen így van, de az ottani elnöki rendszer, bár az államfőnek ott sincs teljhatalma.

(Népszava, 2006. szeptember 11.)