„A pufajkás brigádban a törvényes rendet védtem”

A Weltben Horn Gyula előbb megosztja nézeteit 1956-ról, majd felszólítja a németeket, hagyjanak fel a második világháború bűnei miatti kisebbségi komplexusaikkal. A Tagesspiegelben Gyurcsány Ferenc elmeséli, hogy a társadalom még nem tanult meg azzal együtt élni, hogy a rendszerváltásnak kevés a nyertese és sok a vesztese.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban Iris Marx „Ideje, hogy a németek felhagyjanak a komplexusokkal“ címmel készített interjút Horn Gyulával.

Horn az interjúban elmondja, hogy ő is ünnepelni fog, hiszen '56 volt az első jelentős kísérlet, hogy Magyarország függetlenné váljon Oroszországtól(!). A volt miniszterelnököt fájdalmas személyes emlékek kötik a forradalomhoz, ahol nem csak testvérét veszítette el, de ezekben a nehéz pillanatokban, október 30-án született a lánya is. A felkelés következtében sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a közbiztonságot. „A pufajkás brigádban a törvényes rendet védtem” – nyilatkozza Horn.

Horn szerint 1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. Azt a felkelők sem kívánták eltörölni. Napjainkban ezt sokszor már helytelenül tárgyalják. „Német felmenőkkel bíró munkásgyerek vagyok, apám ellenállóként a kommunizmusért, a nemzetiszocialisták ellen küzdött, amiért meggyilkolták. Akkor nyomorban éltünk. A kommunizmus segített, hogy normálisan élhessünk. Ez azonban ma már a múlt” – nyilatkozta.

Horn kinőtt ruhához hasonlította a kommunizmust, s ő büszkén vállalja a múltját, amit a választók is ismertek. Amúgy 1994-ben nem választották volna miniszterelnöknek.

Arra a kérdésre, miként dolgozza fel Magyarország a nyilaskeresztesek hatalomra jutását, akik közel 600.000 zsidó legyilkolásáért voltak felelősek, a volt miniszterelnök kijelenti: a múlt feldolgozása csak most kezdődik. Szerinte ma már nem kell szégyenkeznünk. Az már nagyon rég történt. „Nem állítom, hogy a történelmet el kell felejteni, ám ma már egy másik generációhoz tartozunk, amelyik tanult a múltból” vélekedik Dr. Horn. Ez amúgy érvényes a németekre. „Szeretnék élni az alkalommal, hogy elmondjam, hogy fel kellene már hagyniuk a kisebbségi komplexusaikkal, és a továbbiakban nem kéne a korábbi generációk szégyenletes tettei miatt felelősnek érezniük magukat” –nyilatkozza a volt miniszterelnök.

Horogkeresztek és nyilasok szimbólumai mai is láthatóak a házfalakon, a választási kampányban lezsidózzák a politikai ellenfelet. Nem szükséges további múltfeldolgozás? – kérdezi a meglepett riporternő.

Visszadobnám a labdát, folytatja a szocialista politikus. Németországban még ma is súlyos problémát jelentenek a bőrfejűek – a múlt feldolgozása ellenére. Ha a zsidóüldözést állandóan felemlegetik, azzal csak szükségtelenül a szélsőjobboldalt segítik. Ezt tudják és megszólalási alkalomként kihasználják. Csak néhány százan vannak köztük a valódi antiszemiták. A szélsőjobboldaliak nálunk elenyésző kisebbségben vannak. Esélyük sincs, hogy bejussanak a magyar parlamentbe. Házfalak és sírok befirkálása ellen nagyon nehéz eljárni – mondja Horn Gyula.

A beszélgetés végén Horn elmondja, hogy ő lelkében már békét kötött Németországgal. A németektől szerinte sokat tanulhatunk, többek között a demokrácia felépítését.

Der Tagesspiegel (tagesspiegel.de)

A berlini napilapban Hermann Rudolph „Nem tanultunk meg ezzel élni“ címmel készített interjút Gyurcsány Ferenccel.

Kádár világa egy nagy kompromisszumra, pontosabban szólva egy hazugságra épült. A hatalom és a normális emberek megállapodtak: te nem követeled magadnak a szabadságot, én ezért cserébe némi biztonságot adok. Azután büszke lehetsz arra, hogy itt a táborok belül neked megy a legjobban.
Gyurcsány szerint a nemzet keresi az utat a forradalomhoz, mert az csak néhány ember szívében él. Nem vált milliók személyes ünnepévé. Ezért is könnyű a politikának e témával játszadoznia és vannak néhányan, akik megpróbálják az útkereszteződéseknél fekvő táblákat megfordítani. De mit tudunk a nemzetről? Csak azt tudjuk, hogy néhány ezren vannak a téren.

Gyurcsány többfrontos harcról szól. Egyrészt meg kell értenünk, hogy a társadalmunk jólétét nem az állam teremti meg, hanem milliók fáradtsága kell ahhoz. Másrészt az én feladatom, hogy világossá tegyem a politikai elit és a baloldal számára, hogy milyen komoly a helyzet. S ott van az ellenzékkel a hatalomért folytatott harcom – mondja Gyurcsány.

A riporter felveti: „az ellenzék vezetője a tömegeket kívánja ön ellen mozgósítani, bojkottálja önt és és, ha jól tudom elhagyja a parlamentet, ha ön beszélni kezd”. Gyurcsány megpróbál elegáns lenni, amikor kijelenti, nem mondja el az ellenzék vezéréről alkotott véleményét.

A riporter az egész Európában példátlanul konfrontatív klímát említi, válaszában a szocialista elnök-jelölt kijelenti,egyetlen dolog a döntő: hogy elfogadjuk, a közjót a liberálisok, a konzervatívok, vagy a szociáldemokraták is szolgálhatják. Benyomásom szerint a szocialistáknak ezzel nincs problémájuk. Csak a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének okoz ennek elismerése gondot, aki amúgy négyet (!) az elmúlt öt választásból elveszített – így Gyurcsány.

Valami új tényleg elkezdődött, ami a demokráciát és a piacgazdaságot illeti. De a szocializmus mesterséges egyenlőségre épülő világát felváltotta a verseny, amit az emberek még nem láttak. Kevés a nyertes és sokan érzik magukat vesztesnek. S még nem tanultunk meg ezzel élni.

Önkritikusnak kell lennünk. Illúziókat tápláltunk, magunknak és a választóknak is. Nem voltunk elég bátrak, hősiesek, hogy világosan megmondjuk nekik, a személy elsősorban saját magáért felelős. Úgy akartunk piacgazdaságot építeni, hogy az emberek azt érezhették, hogy az állami szocializmusból megmarad valami. S ezzel semmi bajunk sem volt – mert nem voltunk elég bátrak.

Ezt az emberek nem értik? Nem akarják érteni? Nem tudják megérteni? – kérdez tovább a riporter.

Az 1956 és 1990 közötti évtizedek e tekintetben igen kényelmesek voltak. Egy kis viszonylagos szabadság, egy kis viszonylagos jólét – azontúl azonban stagnáció, a biztonság hamis illúziója – válaszolja Gyurcsány. Ami a mi dolgunk volt: jobb egészségügyet felépíteni, az oktatást modernizálni, a szociális rendszert teherbíróvá tenni, ezért túl keveset tettünk. Csak hogy egy példát mondjak: mi Budapest legjobb kerületében lakunk, a gyerekem állami iskolába megy, mely becslésem szerint ugyanolyan körülményeket nyújt, mint Düsseldorf. (A tartományi székhely az egyik leglepattantabb nyugat-német nagyváros – a Szerk.) Csak 200 kilométerre Budapesttől azonban vannak olyan iskolák, ahol még víz sincs és a cigánygyerekek egymás között maradnak. A fiam és ezek a gyerekek egy nemzethez tartoznak, mindketten állami iskolába járnak. Ezen nem tudtunk változtatni – mondja Gyurcsány, aki szerint a mentalitásváláshoz még évtizedekre van szükség.

Gyurcsány azt panaszolja, ha valaki a magyarországi baloldalt bántani kívánja, akkor mindig a magyarországi elit eredetéről spekulál. De a száz leggazdagabb személy között hármat sem talál, akinek köze volt a rezsimhez, vagy éppen funkcionárius lett volna. Az a publikáció, ami ezt bizonyítja, pont egy hete jelent meg.

A riporteri ellenkezést követően, miszerint az NDK-ban egyetlen ottani KISZ funkcionáriusnak sem volt esélye, hogy miniszterelnök legyen, Gyurcsány visszakérdez. „Én vagyok-e az a misztikus személy, aki a hatalmat átvitte az egyik partra? Vagy az a Gyurcsány Ferenc vagyok, aki a tehetségével 1990-ben hat hónapi munkanélküliség után egy céghez ment, ahol kifutófiúként kezdett? És utána elkezdett tanulni és előrejutott, mindenféle párttagság nélkül”.

Az interjúalany egyetértően bólogat amikor a politikai kultúra legnagyobb hiányaként a magyarországi „párbeszédképtelenségre” kérdez a riporter. Szerinte a probléma messze túllép a politikai kultúrán, ez az élet minden területén – a tudományban, a kultúrában, a médiában is –tapasztalható. De ez a problémája az egész régiónak Lengyelországtól egészen Horvátországig. Tehát minden országnak, melynek demokratikus múltja túl rövid volt, s mely a nemzeti függetlenségét hosszú időre elveszítette.

Arra a riporteri kérdésre, hogy a trianoni traumát megoldják-e az eurórégiós együttműködések, Gyurcsány azt felelte, hogy vannak ilyen programok. De ahogy pénzért nem lehet szeretet venni, ugyanúgy nem lehet történelmi sebeket autópályákkal és hidakkal meggyógyítani. A szerelmi bánatot csak az idő gyógyítja meg és azt a traumát, amit Trianon okozott, csak az idő és talán a bölcsesség gyógyítatja.

Gyurcsány szerint Magyarország úgy teheti magát hasznossá, ha erősíti Délkelet-Európa stabilitását. Az egész évszázad megmutatta, hogy mi történik, ha Európa hátsóudvarában rendetlenség üti fel a fejét. Talán azt mondhatjuk, hogy a lelkek békétlensége hosszú távon megteremti a tényleges békétlenséget.