A menedékkérők németországi elhelyezése lehetővé tette, hogy a magánszolgáltatók egyes esetekben jelentős nyereségre tegyenek szert. A ZDF és a Süddeutsche Zeitung kutatásai szerint a tőzsdén is jegyzett brit Serco cég közel 50 százalékos nyereséget ért el. Ebből már levonták a személyzet és a migránsok ellátásának egyéb költségeit is, írja a Junge Freiheit.
Németországban a menekültügyi központok üzemeltetését a hatóságok általában pályázaton írják ki. A pályázóknak csak az állami követelményeknek kell megfelelniük. A 16 német szövetségi államból 13-ban magáncégek működtetnek menekültközpontokat.
Megtakarítás a munkavállalókon és a migránsokon
A Serco leányvállalatain keresztül minden ötödik állami tulajdonú migránsközpontban érintett, a legnagyobb magánvállalat ebben az ágazatban. Volt alkalmazottak szerint „a menekültet nem veszik emberszámba, csak egy számlázandó tételnek tekintik”. A Serco emellett alacsony béreket fizet a kevés alkalmazottjának.
A Serco leányvállalata cáfolta az értesüléseket a nyereségükről nem adtak tájékoztatást.
Berlin nemrégiben megszüntette a céggel való együttműködést. A főváros „súlyos hiányosságokat” és „kiterjedt strukturális problémákat” említett az okok között. A Serco ezeket a vádakat is visszautasította.
A brit magáncég globálisan működik különböző leányvállalatokkal. Az 1929-ben alapított cég a brit védelmi minisztériumot segíti, valamint börtönöket, kórházakat, iskolákat, repülőtereket és vasúti infrastruktúrát üzemeltet. A tavalyi évben a Serco ötmilliárd fontos bevételre tett szert, mely egyharmada katonai szolgáltatásokból származott. Fő ügyfelei jellemzően állami megrendelők, az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából és más országokból.
Korábban a V4NA írt arról, hogy óriási összegeket fordítanak arra, hogy ellássák az illegális migránsokat, akik sok helyen már előbb kapnak egészségügyi szolgáltatásokat, mint maguk az adófizetők. Rengeteg helyet foglalnak el a sürgősségi osztályokon, intenzív osztályokon a kórházakban, és hatalmas összegű adósságot halmoznak fel – a végszámlát pedig az egyes országok adófizetői állják.
