Az elmúlt években egy népesedési katasztrófa bontakozott ki a szemünk előtt. Túl kevés gyermek születik ahhoz, hogy a társadalom fenn tudja tartani magát. Mindez kezdetben a fejlett társadalmak számára jelentett kihívást, de ma már a világ minden pontján érezteti hatását. Paul Morland, az Egyesült Királyság vezető demográfusa szerint ez a folyamat idővel valamennyi érintett országban munkaerőhiányt, nyugdíjválságot és növekvő adósságot eredményezhet – írja a Mandiner, tudósítva az MCC Ifjúságkutató Intézet legutóbbi angol nyelvű konferenciájáról.
Paul Morland szerint erre a jelenségre jó példa Dél-Korea, ahol két generáció alatt több mint 85 százalékos népességcsökkenés következett be. S bár ideig-óráig a fejlett világ a bevándorláspolitikával és a technológiai innovációkkal talán kordában tudja tartani a népességfogyás legrosszabb hatásait, de közben azok az országok is elöregednek, ahonnan a bevándorlók érkeznek.
Vészjósló jelek
A szakember a beszélgetés elején elmagyarázta a demográfiai átmenet folyamatát, mely során az országok fejlődésével párhuzamosan megugrik a születések száma, miközben a halálozásoké csökken. Majd idővel csökkenni kezd a születésszám, miközben a halálozások száma is lent marad, ez pedig ahhoz vezet, hogy egyre több az idős ember a társadalomban. „Ez a jelenség Kelet-Európában később zajlott le. Miközben Nyugat-Európában már kezdetét vette a krízis, addig keleten szó sem volt krízisről, de az első vészjósló jelek már a 60-as években megjelentek mind Magyarországon, mind Lengyelországban, mind Romániában. Napjainkban pedig még drámaibb a helyzet nyugaton. Magasabbról és gyorsabban zuhannak a számok.
Pillanatnyilag Nagy-Britannia rosszabb helyzetben van, mint Magyarország.
Fontos kiemelni, hogy a demográfiai katasztrófa nem jobb- vagy baloldali kérdés, hanem az egész emberiség ügye – hangsúlyozta.
Morland felidézte, hogy a népességnövekedés időszakában egyre több nő lépett a munkaerőpiacra, ez pedig visszavetette a gyermekvállalások számát. Így egy-két generáción belül megjelent az a probléma, hogy már kevesebben léptek be a piacra, miközben egyre inkább szélesedett a társadalom azon rétege, akiket el kellett tartani.
Nem jelent megoldást a migráció
Kérdés, hogy a családhoz, mint társadalmi egységhez való hozzáállás a különböző országokban miképp befolyásolja a gyermekvállalási kedvet. A vezető brit demográfus itt elmondta, hogy lát különbséget, de ez nem osztható keletre és nyugatra. Szektoron belül is vannak eltérések. Első példaként Franciaországot hozta, ahol arról beszélnek, hogy „keresztes háborúra van szükség a demográfiai válság megoldására”. Míg Angliában a miniszterelnök azon az állásponton van, hogy senkinek nem szeretné megmondani, hogy hány gyermeke legyen. De mint kiderült, a hiúk a migrációba vetett „remények” is. „Ahogy egy migráns megérkezik a célországba, és idővel családot alapít, borítékolható, hogy a származási országához képest jóval kevesebb gyermeket vállal: így korántsem kiugró ennek a társadalmi rétegnek a szaporulata. Ráadásul jelentős részük munkaerőként illeszkedik be inkább, és amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, akkor nem tud a helyébe lépni öt vagy hat gyermek, hanem újabb bevándorlókra lehet szüksége az adott gazdaságnak” – ismertette.