Az elmúlt években egy népesedési katasztrófa bontakozott ki a szemünk előtt. Túl kevés gyermek születik ahhoz, hogy a társadalom fenn tudja tartani magát. Mindez kezdetben a fejlett társadalmak számára jelentett kihívást, de ma már a világ minden pontján érezteti hatását. Paul Morland, az Egyesült Királyság vezető demográfusa szerint ez a folyamat idővel valamennyi érintett országban munkaerőhiányt, nyugdíjválságot és növekvő adósságot eredményezhet – írja a Mandiner, tudósítva az MCC Ifjúságkutató Intézet legutóbbi angol nyelvű konferenciájáról.
Paul Morland szerint erre a jelenségre jó példa Dél-Korea, ahol két generáció alatt több mint 85 százalékos népességcsökkenés következett be. S bár ideig-óráig a fejlett világ a bevándorláspolitikával és a technológiai innovációkkal talán kordában tudja tartani a népességfogyás legrosszabb hatásait, de közben azok az országok is elöregednek, ahonnan a bevándorlók érkeznek.
Vészjósló jelek
A szakember a beszélgetés elején elmagyarázta a demográfiai átmenet folyamatát, mely során az országok fejlődésével párhuzamosan megugrik a születések száma, miközben a halálozásoké csökken. Majd idővel csökkenni kezd a születésszám, miközben a halálozások száma is lent marad, ez pedig ahhoz vezet, hogy egyre több az idős ember a társadalomban. „Ez a jelenség Kelet-Európában később zajlott le. Miközben Nyugat-Európában már kezdetét vette a krízis, addig keleten szó sem volt krízisről, de az első vészjósló jelek már a 60-as években megjelentek mind Magyarországon, mind Lengyelországban, mind Romániában. Napjainkban pedig még drámaibb a helyzet nyugaton. Magasabbról és gyorsabban zuhannak a számok.
Pillanatnyilag Nagy-Britannia rosszabb helyzetben van, mint Magyarország.
Fontos kiemelni, hogy a demográfiai katasztrófa nem jobb- vagy baloldali kérdés, hanem az egész emberiség ügye – hangsúlyozta.
Morland felidézte, hogy a népességnövekedés időszakában egyre több nő lépett a munkaerőpiacra, ez pedig visszavetette a gyermekvállalások számát. Így egy-két generáción belül megjelent az a probléma, hogy már kevesebben léptek be a piacra, miközben egyre inkább szélesedett a társadalom azon rétege, akiket el kellett tartani.
Nem jelent megoldást a migráció
Kérdés, hogy a családhoz, mint társadalmi egységhez való hozzáállás a különböző országokban miképp befolyásolja a gyermekvállalási kedvet. A vezető brit demográfus itt elmondta, hogy lát különbséget, de ez nem osztható keletre és nyugatra. Szektoron belül is vannak eltérések. Első példaként Franciaországot hozta, ahol arról beszélnek, hogy „keresztes háborúra van szükség a demográfiai válság megoldására”. Míg Angliában a miniszterelnök azon az állásponton van, hogy senkinek nem szeretné megmondani, hogy hány gyermeke legyen. De mint kiderült, a hiúk a migrációba vetett „remények” is. „Ahogy egy migráns megérkezik a célországba, és idővel családot alapít, borítékolható, hogy a származási országához képest jóval kevesebb gyermeket vállal: így korántsem kiugró ennek a társadalmi rétegnek a szaporulata. Ráadásul jelentős részük munkaerőként illeszkedik be inkább, és amikor eléri a nyugdíjkorhatárt, akkor nem tud a helyébe lépni öt vagy hat gyermek, hanem újabb bevándorlókra lehet szüksége az adott gazdaságnak” – ismertette.
A szakértő ezután rámutatott, hogy Nagy-Britanniában hatalmas adóssággal küzd jelenleg is a kormány, közben pedig a lakosságnak jóval nagyobb az igénye az egészségügyi szolgáltatásokra, mint amennyit a rendszer elbír. „Már most erőteljesen érezteti tehát hatását a krízis, de ez minden országban másképp fog lejátszódni.
Nem mondanám, hogy az utolsó órában vagyunk, de már majdnem késő. Az kijelenthető, hogy már most kevés a szülőképes korú nő.
A sokak által óhajtott demográfiai fordulat csak abban az esetben következhetne be 25-30 éven belül, ha ők valamennyien két vagy három gyermeket vállalnának”.
„Az egész világra nézve probléma, hogy kitolódik az első gyermek vállalásának időpontja. Ennek egyik megoldása az lehetne, hogy a szakértők és a döntéshozók közösen lefektetnék, hogy mikor ideális egy nőnek gyermeket vállalni. Mindehhez pedig megteremtenék a megfelelő gazdasági és kulturális környezetet. Elég csak a munka, karrier és a magánélet egyensúlyára gondolni.
Olyan körülményeket kellene megteremteni, ahol az édesanya tudna dolgozni, tanulni, közben pedig a vágyott gyermekek is megszületnének
– sorolta Paul Morland.
A demográfus kétféle országot lát gyakorlatilag maga előtt, ha előretekint 25 évet: ahol az emigráció a nemzeti önazonosságot teljesen szétrombolta, és „a rossz értelemben vett multikulti” vált uralkodóvá. „Míg azok az országok, amelyek nem fogadnak be migránsokat, egyre csak szűkülnek és pusztulnak” – vázolta fel a nem túl derűs forgatókönyveket.
Mindent meg kell becsülni, ami előmozdítja a családalapítást
Morland kitért a magyar családtámogatási rendszerre is. Kiemelte, hogy „már az szembetűnő, hogy Magyarországon egyáltalán foglalkoznak ezzel a kérdéssel. „Ahogy említettem, az angol hozzáállás az, hogy nem szólnak bele, kinek, mennyi gyermeke legyen. Nagy-Britanniában vannak, akik náci, jobboldali őrületnek titulálják azokat a kezdeményezéseket, amelyek a családalapítás, a gyermekvállalás fontosságára akarják felhívni a figyelmet. A szigetországban tulajdonképpen nincs kultúrája annak, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozzanak. De ugyanez igaz az Egyesült Államokra. Míg Ausztráliában volt egyfajta próbálkozás egy korábbi kormány idején. A gyermeket vállaló családok kaptak egy úgynevezett bébibónuszt, de a kormányváltást követően ezt eltörölték. Időközben pedig a tendencia is megfordult, ma már azt vallják, hogy nyitottak a határaik, várják a bevándorlókat” – magyarázta.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)
