Behálózták a külföldi érdekek az Energiaklubot is

Külföldi érdekek szövik át az Energiaklub legújabb kampányát, amely látszólag az „átláthatóságért” küzd, valójában azonban a magyar energiapolitika gyengítését és a Paks II beruházás akadályozását szolgálja – áll a Szuverenitásvédelmi Hivatal friss jelentésében. A szervezet szerint az aarhusi egyezményre hivatkozó támadások mögött olyan nemzetközi finanszírozói hálózat áll, amely stratégiai nyomásgyakorlással próbálja aláásni a magyar energiaszuverenitást.

Új kampányt indított az Energiaklub a paksi atomerőmű bővítésének akadályozása érdekében. A szervezet arra épít, hogy Magyarország figyelmeztetést kapott az aarhusi egyezmény keretében, mert a kormány a Paks II beruházással kapcsolatos információk egy részét titkosan kezeli. 

Új kampányt indított az Energiaklub a paksi atomerőmű bővítésének akadályozása érdekében.  - Forrás: Shutterstock

Ám a szervezet valódi célja nem az „átláthatóság” vagy a „demokratikus részvétel” érvényesítése, hanem a magyar energiapolitika hiteltelenítése és a stratégiai jelentőségű nukleáris kapacitás bővítésének akadályozása – mutat rá legfrissebb jelentésében a Szuverenitásvédelmi Hivatal.

Ez a külföldi lobbi módszere

Az ilyesfajta kommunikáció a külföldi gazdasági és politikai érdekcsoportok nyomásgyakorlási eszköze. A hivatal megállapítása szerint komoly kockázatot jelent a szuverenitás szempontjából, hogy az Energiaklub úgy hajt végre egyértelműen politikai feladatokat, hogy közben a közvélemény előtt nem ismert, milyen érdekeket képvisel, amikor a magyar energiapolitikai döntésekbe avatkozik.

Az aarhusi egyezmény egyébként a környezeti demokrácia erősítése érdekében valóban fontos alapelveket fogalmazott meg, amelyek: a környezeti információkhoz való hozzáférés, a nyilvánosság bevonása a döntéshozatalba, valamint a jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása. 

Lényeges viszont az is, hogy az egyezmény végrehajtási mechanizmusa nem bírói jellegű, hanem ajánlásokon és politikai mérlegelésen alapuló folyamat. Emiatt – mutat rá a jelentés – az aarhusi egyezmény könnyen válhat olyan civil szervezetek eszközévé, amelyek a környezeti részvétel fogalmát stratégiai nyomásgyakorlásra használják, a beadványokkal politikai konfliktusokat generálnak. Ezáltal az aarhusi egyezmény alkalmas arra, hogy egy-egy beruházás – különösen a nemzetbiztonsági, energiaszuverenitási jelentőségű projektek – körül olyan politikai látszatot teremtsen, mintha jogsértés vagy nemzetközi elmarasztalás történt volna.

Félrevezető retorika

Éppen így kommunikál az Energiaklub is, amikor azt igyekszik sulykolni médiapartnereivel együtt, hogy Magyarország „figyelmeztetést” kapott, és 2028-tól „szankciókkal” kell számolnia, mert a kormány „titkolja” a Paks II projekttel kapcsolatos információkat. Egyúttal elhallgatva azt a tényt, hogy Magyarország még 2014-ben írásban fejtette ki álláspontját, részletesen bemutatva Brüsszelnek, hogy a nukleáris kapacitások fenntartására vonatkozó döntéshozatali folyamat évtizedei alatt Magyarország megfelelt a nemzetközi és uniós követelményeknek, megfelelő és átlátható döntéshozatali eljárást folytatott le, valamint lehetőséget biztosított a nyilvánosságnak a felkészülésre és részvételre a környezetvédelmi döntéshozatal során.

Egyébiránt 2019 márciusában közzétette a Paks II. Zrt. a fővállalkozói szerződést, és a szerződéses keretrendszert az Európai Bizottság közel három éven át vizsgálta, mielőtt jóváhagyta volna.

Ismerős partnerek

A Magyarország szuverén energiapolitikáját támadó kampányhoz csatlakoztak a már jól bejáratott, túlnyomórészt külföldi, hálózati forrásokból fenntartott sajtótermékek is. A megjelent cikkek forrásául a Greenpeace és az Energiaklub szolgált, amelyek Magyarország elleni fellépést sürgettek. A cikkek megjelentetésében részt vett a Telex, a 24.hu, a HVG, a Népszava, az Economix, a Pénzcentrum és a Portfolio is, azt a látszatot keltve, mintha kézzelfogható, a lakosság egészségét érintő adatokat tartana vissza a kormány. Holott már évekkel ezelőtt tisztázódott, hogy a nukleáris beruházás nemzetbiztonsági jelentőségű részletei kiemelt védelem alatt állhatnak és állnak, publikálásuk pedig külföldi érdekcsoportoknak jelentene stratégiai előnyt, emellett gyengítené az ország versenyképességét, energiapolitikai mozgásterét.

Vagyis az Energiaklub és a Greenpeace narratívája, amely szerint a kormány „zárt ajtók mögött” dönt, a társadalmat „kizárja”, és ezzel „megsérti” az aarhusi egyezményt, nem valós szakmai kritika, csupán politikai manipuláció. Céljuk az, hogy gyengítsék a nukleáris energia társadalmi támogatottságát azért, hogy a külföldi támogatók által preferált technológiák kerüljenek előtérbe. Ezáltal aláásnák a részben az atomenergiára épülő magyar energiaszuverenitást, egyúttal nemzetközi fórumok aktiválása révén külső politikai döntésekkel szűkítenék tovább Magyarország mozgásterét.

Ismerős megbízók

A fent említett támogatók is jól ismertek már, hiszen az Energiaklub bevételeinek meghatározó része az Európai Bizottság programjaiból, nyugat-európai kormányzati alapokból és nemzetközi magánalapítványokból érkezett. A finanszírozási struktúra alapján egyértelműen azonosítható a hivatal jelentése szerint, hogy az Energiaklub központi funkcióját tekintve egy olyan nyomásgyakorló szervezet, amely stratégiai szinten támadja a magyar energiapolitikai döntéseket. A szervezet jelentéseiben megbízóként szerepel a

Soros-hálózathoz kötődő Ökotárs Alapítvány, amellyel nemcsak szervezeti, de személyi átfedések is kimutathatók.

Az Energiaklub 2020–2024 között az alábbi összegeket kapta külföldi forrásokból:

• az European Climate Foundationtól 49 431 eurót (19,5 millió forint),
• az osztrák Klíma- és Környezetvédelmi Minisztériumtól 20 481 eurót (8,1 millió forint),
• az Interreg Central Europe programból 168 910 eurót (66,8 millió forint),
• az EUKI-tól 292 370 eurót (115,7 millió forint),

valamint az Európai Bizottság LIFE programjától 180 400 eurót (71,4 millió forint).

Emellett több magánalapítvány is finanszírozta az Energiaklub projektjeit, köztük a Soros György által alapított Open Society Foundations 25 ezer dollárral (9,1 millió forint). Emlékezetes, hogy a szervezet több, Magyarországon aktív hálózati szereplővel együtt – például Greenpeace, K-Monitor, TASZ, Helsinki Bizottság, Levegő Munkacsoport, Átlátszó – kampányt folytatott Magyarország szuverén energiapolitikai döntései ellen, és több alkalommal indított stratégiai pereket a magyar állam ellen.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Paks II.)