A globalizáció viharaiban a hagyományos középosztály stabilitásának megőrzése kulcsfontosságú feladat. Ennek egyik legfontosabb eszköze a lakhatási politika, amely Magyarországon a saját tulajdonra épül. Hazánkban – hasonlóan a régió többi országához – történelmi okokból is magas a saját lakásban élők aránya. Ez a kötődés azonban nálunk mélyebben gyökerezik, hiszen a családok vagyonának több mint a felét, mintegy 126,6 ezer milliárd forintot tesz ki az ingatlanvagyon, derül ki az Oeconomus elemzéséből.
A középosztály, köszöni szépen, jól van
Bár a lakásárak emelkedése egész Európában kihívást jelent, a magyar adatok nem mutatnak kirívó eltérést az uniós trendektől. Az új építésű lakások átlagárában hazánk a középmezőnyben helyezkedik el, megelőzve például Szlovákiát. Hasonló a helyzet a lakásvásárláshoz szükséges munkaidő esetén is:
- míg Szlovákiában 14 évnyi,
- Csehországban pedig 13 évnyi átlagkereset kell egy hetven négyzetméteres lakáshoz,
- addig nálunk ez az időtartam 10,2 év.
A bérleti díjak terhe is mérsékeltebb itthon, mint számos nyugat-európai országban. Míg Svédországban vagy Finnországban a jövedelmek közel harmadát viszi el a lakbér, Magyarországon ez az arány 20,5 százalék. Különösen örvendetes, hogy az Otthon start program hatására megállt az albérleti díjak emelkedése, sőt októberben már csökkenés volt tapasztalható.
A vagyongyarapodás nem járt a lakosság eladósodásával. Magyarországon az uniós átlaghoz képest kiemelkedően magas a tehermentes, saját tulajdonban élő háztartások aránya, a GDP-arányos lakáshitel-állomány pedig mindössze 8,2 százalék.
A lakásállomány minősége is folyamatosan javul. A kormányzati támogatásoknak, köztük a csoknak köszönhetően jelentősen nőtt az összkomfortos otthonok aránya, amely 2022-re elérte a 71 százalékot. Ezzel párhuzamosan a komfort nélküli és a szükséglakások száma a töredékére esett vissza. Csökkent a túlzsúfoltság is: 2024-ben már átlagosan 1,6 szoba jutott egy főre, ami jelentős előrelépés a 2010-es adatokhoz képest.
A rezsicsökkentés eredményei is szépen megmutatkoznak a statisztikákban.
A magyar háztartások lakhatási költségei az uniós átlag kétharmadát teszik ki, a fűtési nehézségekkel küzdők aránya pedig hat százalékra mérséklődött, ami jóval kedvezőbb az uniós átlagnál. A rezsitartozások terén is látványos a javulás: a 2010-es 24 százalékról mára 9,3 százalékra csökkent az elmaradással küzdők aránya. Mindez igazolja, hogy a komplex lakáspolitika nemcsak gazdasági, hanem alapvetően a társadalmi stabilitást szolgáló eszköz is.
Borítókép: Illusztráció. (Fotó: Shutterstock)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!