Zách Felicián merénylete Károly Róbert ellen – példátlan megtorlás követte

Zách Felicián az uralkodó, Károly Róbert ellen követett el merényletet 1330. április 17-én. Zách Felicián a királyi családra éppen ebéd közben tört rá karddal.

Zách Felicián merénylete

Példátlan bosszú követte a királyra támadó Zách Felicián merényletét, ahogy azt a Képes Krónika megírta: családtagjait megölték, nemzetségét pedig harmadíziglen kiirtották. 

Zách Felicián merénylete

Zách családja ellen rettenetes bosszút állt a király

Leányát, Klárát megcsonkították: levágták orrát és ajkait, lóra ültették és több városon végighurcolták. Fiát és annak szolgáját, akik menekülni próbáltak, elfogták, egy ló farkához kötötték és úgy vonszolták őket, amibe belehaltak. Sebe nevű lányát lefejezték, férjét börtönbe vetették, aki ott is halt meg, gyermekeit pedig Rodoszra száműzték. Így Zách Felicián nemzetségének írmagja sem maradt.

Zách Klára megbecstelenítése volt az ok?

A merénylet okáról több elképzelés létezik. Marcali Henrik történész 1899-ben az MTA ülésén adta elő azt a nézetet, amely Arany János balladájából is közismertté vált: Zách Felicián azért akarta megölni a királyi családot, mert leányát, Zách Klárát – aki hajadon volt még – megbecstelenítették a királyi udvarból: a királyné fiútestvére, Kázmér, aki később Nagy Kázmér néven lett uralkodó. 

Zách Klára édesapjával

Ezt azzal támasztotta alá, hogy Zách Klára büntetése különösen brutális volt. Zách Felicián férjes asszony leányát is kivégezték, de a rajta állt bosszú nem volt kifejezetten kegyetlen a kor szokásai szerint. 

Más nézet szerint Zách Felicián kegyvesztett lett, ezért fordult Károly Róbert ellen. Ugyanis Csák Máté oligarcha fő embere volt. 1312-ben, amikor Károly Róbert a rozgonyi csatában győzelmet aratott, Zách Felicián birtokait is elkobozták, azonban három év múlva visszakaphatta azokat. Ez azt mutatja, hogy javult a kapcsolata az uralkodóval. 1318-ban Zách Felicián átállt Károly Róbert oldalára, aki ezt meghálálta; a főúr lányának  lehetővé tette, hogy udvarhölgy legyen. Ő maga pedig megkapta a semptei várnagy címet, ez azonban később, 1328-ban elvették tőle . Ez utóbbi elméletet viszont azt nem támasztja alá, hogy miért várt volna a bosszúval még két évig? Zách Felicián merényletére vonatkozóan fennmaradt az ítéletlevele. Ezt az uralkodó egy hónappal a tragikus események után adta ki. Az ítéletlevélben szerepel az is, hogy Zách Felicián segítőit fej- és jószágvesztésre ítélik, így Palásti nevű vejét is. 

Ez is azt igazolja, hogy a merénylet nem hirtelen felindulásból történt, nem egy őrült ember tette volt, hanem  mások is álltak mögötte, vagyis a király elleni elégedetlenség szervezett formát öltött. Ők azonban, tartva a szörnyű megtorlásától, minden nyomot eltüntettek – írta Tóth Krisztina 2003-ban a Turul folyóirat különszámában. Mivel végül a merénylet kivitelezését egyedül Zách Felicián vállalta magára, így meg is tehették ezt, nem maradt fenn nyoma a szerepüknek. Ez a változat természetesen akkor is igaz lehet, ha mindemellett Felicián lányának megbecstelenítése is megtörtént. Tehát az egykor Csák Máté-párti főurak egy csoportja szőhetett így összeesküvést azt uralkodó ellen. A többi résztvevő nevére így azonban már nem fog fény derülni. Sok évszázad után is inkább együttérzünk a leányát védő apával, a merénylővel, mint a végtelenül kegyetlen bosszút álló uralkodóval.

Zách Felicián merénylete. Orlai Petrich Soma festménye (Forrás: Wikipédia)

Zách Felicián Károly Róbert elleni merénylete:

1. Nem egy őrült műve volt,

2. amit pillanatnyi bosszúból követett el,

3. hanem valószínűleg szervezett összeesküvés része,

4. melyben szerepet játszhatott leánya megbecstelenítése is.

A merénylet a Képes Krónikában

„Midőn azután az Úr 1330-ik évében, április tizenhetedikén, húsvét után való szerdán a király a királynéval és a mondott két fiával a visegrádi vár alatt, házában ebédelt, Felícián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta éles kardját, és a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. […] A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan – jaj, a királyné jobb kezének négy ujját egyszeribe lecsapta: […] Midőn azután az ott álló királyfiakat is meg akarta ölni, rávetették magukat a gyermekek nevelői, Kenezics Gyula fia [Miklós] és János nádor fia Miklós; fejükön halálos sebet kaptak, míg a gyermekek elmenekültek.”

Arany János: Zách Klára

ballada (részlet)

Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe.

A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja – volt kezébe’.

„Életed a lyányért
Erzsébet királyné!”
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért.

„Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!”
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek.