Ez is azt igazolja, hogy a merénylet nem hirtelen felindulásból történt, nem egy őrült ember tette volt, hanem mások is álltak mögötte, vagyis a király elleni elégedetlenség szervezett formát öltött. Ők azonban, tartva a szörnyű megtorlásától, minden nyomot eltüntettek – írta Tóth Krisztina 2003-ban a Turul folyóirat különszámában. Mivel végül a merénylet kivitelezését egyedül Zách Felicián vállalta magára, így meg is tehették ezt, nem maradt fenn nyoma a szerepüknek. Ez a változat természetesen akkor is igaz lehet, ha mindemellett Felicián lányának megbecstelenítése is megtörtént. Tehát az egykor Csák Máté-párti főurak egy csoportja szőhetett így összeesküvést azt uralkodó ellen. A többi résztvevő nevére így azonban már nem fog fény derülni. Sok évszázad után is inkább együttérzünk a leányát védő apával, a merénylővel, mint a végtelenül kegyetlen bosszút álló uralkodóval.
Zách Felicián Károly Róbert elleni merénylete:
1. Nem egy őrült műve volt,
2. amit pillanatnyi bosszúból követett el,
3. hanem valószínűleg szervezett összeesküvés része,
4. melyben szerepet játszhatott leánya megbecstelenítése is.
A merénylet a Képes Krónikában
„Midőn azután az Úr 1330-ik évében, április tizenhetedikén, húsvét után való szerdán a király a királynéval és a mondott két fiával a visegrádi vár alatt, házában ebédelt, Felícián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta éles kardját, és a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat. […] A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan – jaj, a királyné jobb kezének négy ujját egyszeribe lecsapta: […] Midőn azután az ott álló királyfiakat is meg akarta ölni, rávetették magukat a gyermekek nevelői, Kenezics Gyula fia [Miklós] és János nádor fia Miklós; fejükön halálos sebet kaptak, míg a gyermekek elmenekültek.”
Arany János: Zách Klára
ballada (részlet)
Harangoznak délre,
Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
A király elébe.
A király elébe,
De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
Kardja – volt kezébe’.
„Életed a lyányért
Erzsébet királyné!”
Jó szerencse, hogy megváltja
Gyönge négy ujjáért.
„Gyermekemért gyermek:
Lajos, Endre, halj meg!”
Jó szerencse, hogy Gyulafi
Rohan a fegyvernek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!