Vissza a demográfiai lejtőről!

A Központi Statisztikai Hivatal tegnap közzétett gyorstájékoztatója szerint

2023-ban összesen 85 200 gyermek jött világra hazánkban. Ez a szám a valaha regisztrált legkisebb, a 2011. évi mélypontot is alulmúlja.

Az előző évben, 2022-ben 88 491, 2021-ben pedig még 93 039 volt a születések száma (a 2010-es évtizedben végig kilencvenezer körül ingadozott), vagyis az utóbbi két év alatt összesen több mint nyolc százalékkal csökkent – a házasságkötéseké pedig ennél is nagyobb mértékben, harminc százalékkal!

Ha a teljes termékenységi arányszámot nézzük – ami azt mutatja, hogy egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek ad életet –, akkor a kép kissé kedvezőbb, bár itt is negatív trendet látunk: tavaly 1,50 volt, 2022-ben 1,52, 2021-ben pedig még 1,59.

Ugyanakkor a 2011. évi mélypont még 1,23 volt, onnan emelkedett fel a 2021. évi csúcsra, aminél magasabb legutóbb a 90-es évek első felében – a Bokros–Surányi megszorító csomag előtt! – volt a születési ráta.

Van azonban jó hír is a KSH tegnapi jelentésében. A halálozások száma tovább csökkent: a 2021. évi 155 621 és a 2022-es 136 446 után 2023-ban 127 200-an haltak meg, s mivel a halálozások száma a születésekénél nagyobb mértékben csökkent, ennek következtében a természetes fogyás 42 ezer fő volt, 12 százalékkal alacsonyabb az előző évinél.

Visszatérve a születésekre, a száraz számok enyhén szólva lehangolók, de mielőtt a vészharangok kongatásába kezdenénk, nem árt megtekinteni és értelmezni néhány fontos okot és összefüggést, mégpedig európai összehasonlításban. Először is tény, hogy

demográfiai válság – vagy drámaibb kifejezéssel demográfiai tél – van gyakorlatilag egész Európában, így hazánkban is. Mégpedig nem csupán az utóbbi egy-két évben, hanem már hosszú idő óta. Kontinensünk egyetlen országa sem éri el a népesség természetes (biológiai) fenntartásához szükséges 2,1-es teljes termékenységi arányszámot,

sőt az utóbbi két-három évben szinte mindenütt gyorsuló csökkenés volt tapasztalható. (Még a korábbi bezzeg-Franciaországban is, ahol Macron elnök egy hete új intézkedéseket ígért az aggasztó mértékben csökkenő születési ráta emelésére. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pedig a tavaly szeptemberi budapesti demográfiai csúcson azt hangsúlyozta, hogy a gyermekeken múlik az európai nemzetek sorsa, ezért mobilizálni kell az erőforrásokat a családok és a gyermekvállalás, -nevelés számára, ahogy azt Magyarország tökéletesen példázza.)

A demográfiai hanyatlás okai sokrétűek, az európai értékválságtól és az individualista életfelfogás, életforma terjedésétől a gazdasági, megélhetési, lakhatási problémákon át a 2020 elején kirobbant koronavírus-világjárvány, majd a 2022 februárja óta tartó ukrajnai háború és a rá adott inadekvát reakciók, a téves és káros szankciók okozta gazdasági válságig és növekvő létbizonytalanságig. A demográfusok régóta tudják és mondják, hogy

a családalapításhoz, gyermekvállaláshoz a legfontosabb feltétel a stabilitás, a biztonság, a kiszámíthatóság.

Ez viszont Európa-szerte egyre nagyobb hiánycikk, és ebben egyelőre nem is várható javulás.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy

hazánkban kisebb mértékben csökkent a születések száma, mint a huszonhét uniós ország többségében. És azt is vegyük figyelembe, hogy az EU-átlagnál kisebb mértékű visszaesés úgy következett be, hogy Magyarországon folyamatosan csökken a gyermekvállalási korban levő nők létszáma: tíz év alatt ötödével.

Mivel ezekben az években lép ki a szülőképes korból az utolsó nagyobb létszámú korosztály – a „Ratkó-unokák” közé tartozó nők –, ez a kedvezőtlen trend sajnos folytatódik, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb nőnek kell(ene) egyre több gyermeket világra hoznia, hogy az abszolút születésszám ne csökkenjen tovább!

Hogy ez nem lehetetlen, a 2022-es népszámlálás eredménye is mutatja, hiszen Magyarország népessége több mint háromszázezerrel csökkent 2011-hez képest, de a 15 év alatti korosztály létszáma nem csökkent, ami annak köszönhető, hogy a sokkal kevesebb szülőképes nő átlagosan több gyermeket hozott világra 2011–2021 között. Ennek egyik fő oka, hogy – mint a Kopp Mária Intézet kutatásai is megerősítik –

a házasság, a család hazánkban változatlanul széles körben elfogadott értéknek számít, és a fiatalok nagy többsége (a látszat és az ellenpropaganda ellenére) még mindig kétgyermekes családmodellben gondolkodik.

A másik fő ok a 2010-es kormányváltás óta kiépített, évről évre bővített és továbbfejlesztett, európai viszonylatban is egyedülálló magyar családtámogatási rendszer, amelyre a kormány már a GDP négy százalékát fordítja.

A harmadik fő ok pedig a családbarát társadalmi környezet egyre szélesebbé és erősebbé válása. A családszervezetek, önkormányzatok, egyetemek, állami, egyházi és civil szakemberek kiterjedt hálózata sokat segít abban, hogy a család mint érték és prioritás természetes módon jelenjen meg az élet minden területén, a munkahelyektől az önkormányzatokig. Első pillantásra talán nem látszik fontosnak, mégis van jelentősége annak, hogy ma már több mint háromezer szervezet, illetve intézmény rendelkezik „családbarát hely” minősítéssel.

Mindazonáltal aggasztó tény, hogy a 2011–2021 közötti sikerévtized pozitív trendje az utóbbi két évben megtört a születések és a házasságkötések számát tekintve is.

Mégis van remény a javulásra, mégpedig az, hogy – éppen az előbb említett okok miatt – a fiatal párok feltehetően csupán elhalasztották a családalapítást és gyermekvállalást, de végleg nem mondtak le róla.

Ahogy a több mint harminc korábbi családpolitikai intézkedéssel, úgy az év elején bevezetett csok plusszal is azt szeretné elősegíteni a kormányzat, hogy a vágyott, tervezett gyermekek megszületése előtt álló gátak könnyebben átléphetők legyenek.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Shutterstock)