Csontos János: Antidemokrata pankráció

Csontos János: Kíváncsi lettem, vajon kik nyerték idén a havi viadalokat. Nos, a „Bad Demokracy Award” áprilisi nyertese például Lukasenko elnök; júniusban meg az azóta atomdiktátorrá is lett Kim Dzsong Il győzött. De januárban maga Bush elnök vitte el a pálmát. Az utóbbi három hónap díjazottjai is szoros összefüggést mutatnak a világpolitikai történésekkel: a július a libanoni hadjáratot lebonyolító izraeli hadseregé, az augusztus a G8-é, Mr. Szeptember pedig Rupert Murdoch sajtómágnás lett. A magyar fiú további októberi ellenfelei amúgy egyebek között Erdogan és Kostunica is. Érdekesebb azonban, hogy milyen indokolás szerepel Gyurcsány méltatásában. Természetesen említik a minden napszakban való kormányzati hazudozást, de vidulnak egy sort a CNN-nek előadott „drámai monológon”, meg azon is, hogy a magyar politikus úgy beszél a pártjával, mint otthon a feleségével. Nem feledkeznek meg az utcai protestálásokról meg a „szkinhed” randalírozásról, de azt sem mulasztják el rögzíteni, hogy a Gyurcsány-kormány gazdasági inkompetenciája határtalan hatalmi arroganciával párosul. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a Gyurcsányt csúcsra juttatni akaró magyarok ellenklikkelési mozgalmat indítottak. (A Népszavában már bizonyára keresik a megfelelő szinonimát a hazaárulóra.) Jómagam nem látom túl sok értelmét a virtuális szavazgatásnak: megelégedéssel töltött el az is, hogy a Megyeri hidat sem Colbert-ről, sem Hofiról nem nevezték el a Demszky-féle kampányhappening keretében. (De ha már humorista kell, akkor legyen inkább a Kuncze.) Ám rögzítsük a szomorú tényt: rajtunk röhög a világ.

(Magyar Nemzet, 2006. október 12.)