Eddig ismeretlen csúcsot hódítottak meg a Himalájában

A Himalájában található Tsartse hegység eddig csak "Névtelen Csúcsaként" emlegetett magaslatára jutott el egy háromtagú expedíció október 11-én. A 6403 méteres magasságot elsőként egy román alpinista hódította meg, de a rendkívüli teljesítménnyel kapcsolatos első hírek csak tegnap kaptak nyilvánosságot, mivel az expedíció szélsőséges körülmények között zajlott.

Constantin Lacatusu alpinista (az Everestre elsőként eljutó román hegymászó) és két német – újságíró – társa hódította meg először a Himalája 6403 méteren található „Névtelen Csúcsát” – közölte ma a Bukarestben megjelenő Evenimentul Zilei című napilap. A román alpinista csak egy hét elteltével értesíthette hozzátartozóit a sikeréről, mert hosszú ideig semmilyen kommunikációs eszközzel nem rendelkezett. Szeretteinek küldött elektronikus levelében végül a következőket közölte: „Október 11-én 13 óra 30 perckor egy váratlanul kitört viharban elértem a csúcsot. Elsőként érkeztem oda, majd negyed óra múltán felérkezett Frank Meutzner, akit huszonöt perc után Götz Wiegand követett. Jogomban állt elkeresztelni azt a magaslatot, ahová addig ember még nem tette a lábát. Társaim egyetértettek az ötletemmel: legyen ”Peak Europa„, azaz ”Európa Csúcs„ a neve. Ezután következett az elmaradhatatlan fényképezkedés a lobogóinkkal”.

Mint írta, a csúcs meghódításával az expedíció tagjainak megpróbáltatásai nem értek véget, mert leereszkedés közben még nagyobb veszélyeknek tették ki magukat, mint felfelé kapaszkodásukkor. – Ez egy kálvária volt. Reggel óta tartó hátszéllel ereszkedtünk – először egy fél kilométeres falon. Hó, jég majd a rendkívül porlékony kőzet nehezítette a haladást. Az első háromszáz méteren kötél segítségével jöttünk le, mivel a fal szinte függőleges volt, majd később egy gleccser törmelékein a fejlámpáinkkal próbáltuk megtalálni azt az útvonalat, amelyet még néhány órával előtte, felülnézetből vázoltunk fel képzeletben. A völgy meredek volt, de megtaláltuk egyetlen, járható oldalát.

Éjfél előtt, a gleccser kijáratánál egy részben megfagyott vízesés állta el az utunkat. Ott töltöttük az éjszakát, s láthattuk, amint a mellettünk csordogáló patak vize lassan megfagy, s amelyből – szinte kiszáradva – mégsem ittunk. Másnap megtaláltuk a kijáratot, de segítőtársaink – akik lent a táborban még meglepetés-tortát is készítettek – értetlenül tekintettek ránk. Fentről várták az érkezésünket, miközben mi a völgy felől bukkantunk fel. Közben egy szélvihar tönkretette a tábor napelemes energiaellátó rendszerét, így már csak abban reménykedhettünk, hogy a másik bázisunkon hagyott felszerelésünk és telefonunk még épségben van – olvasható Constantin Lacatusu izgalmas, az interneten is közölt útleírásában. Az expedíció tagjai egy ideig még a Himalájában maradnak.