Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Frank Käßner és Uwe Müller Hazugságvád Szászország miniszterelnöke Milbradt ellen című cikkükben foglalkoznak egy másik a „valóságot nem egészen kibontó” kormányfővel.
A hazugság veszélyes politikai eszköz. Ezt legutóbb a magyar miniszterelnöknek kellett megtapasztalnia. Ő pártja belső használatára bevallotta, a népet éveken keresztül félrevezette. Ahogyan most kinéz, Gyurcsány Ferenc túlélheti a botrányt.
Ez Georg Milbradt esetében bizonytalan. Az ő esetében már csak kevés megfigyelő tenné tűzbe a kezét. Ugyanis a CDU politikusát szintén súlyos hazugságváddal illették. Az ügy a tartományi bank körül gomolyog, melynek legnagyobb támogatója a szász miniszterelnök.
Jó másfél éve botrányok sorozata rázza meg a legfiatalabb német tartományi bankot. A bűnlajstromban szerepelnek baráti kölcsönök, a leányvállalatok katasztrofális mérlegei, valamint a kellemetlenkedő alkalmazottak utáni kémkedés. Jelenleg két vádemelés és négy nyomozás zajlik a tartományi bankkal kapcsolatban. Hónapok óta próbálkozik a tartományi gyűlés egy vizsgálóbizottsága, hogy felderítse a botrányt. Már eddig is közel fél tucat vezetőnek kellett felállnia.
A bankot irányító Michael Weiss és igazgatótanácsi kollégája, Rainer Fuchs esetében filmbe illő jelenetek játszódtak le 2005. február 25-én a tartományi gyűlésben. Milbradt szerette volna mindenáron megtartani a két menedzsert, még akkor is, amikor már nyilvánvalóvá váltak machinációik. Amikor azonban egy házkutatás kiszivárgott, ahol állítólag egy dokumentum meghamisítására találtak bizonyítékokat, Milbradtnak cselekednie kellett. Kényszeredetten a a tartományi gyűlés előtt kijelentette, Weiss „felmentését kérte”, és hozzáfűzte: „Ugyanaz érvényes az igazgatótanácsi tagra, Rainer Fuchs úrra is.„ Hogy mindketten még ma is komoly jövedelmet kapnak, és szolgálati autóval furikázhatnak, sokan máig a hallgatásukért fizetett pénznek tekintik.
Erről azonban már szó sem lehet. A tartományi gyűlés vizsgálóbizottsága előtt Fuchs hazugsággal vádolta a miniszterelnököt. „Sohasem kértem visszahívásomat”, ismételte többször is meghallgatása során. Egyúttal bejelentette, hogy a Milbradt-nyilatkozat visszavonása érdekében bepereli Szászországot. A drezdai közigazgatási bíróság megerősítette, hogy 2006. május 16-a óta eljárást folytatnak az ügyben.
A miniszterelnök első kísérlete, hogy az ügyet a szőnyeg alá söpörjék, sikertelen volt. Még két nappal korábban kormányszóvivője által azt üzente, hogy nem kíván nyilatkozni a hazugság vádjával kapcsolatban. A nyilvánosság nyomása miatt tegnap azonban módosítania kellett álláspontját, bár nem bolt elég bátor ahhoz, hogy maga álljon a tartományi képviselők elé. Milbradt arra hivatkozott, hogy ki kell kísérnie a repülőtérre Vlagyimir Putyint, ezért a miniszterelnök maga helyett igazságügy-miniszterét, Geert Mackenrothot (CDU).
Viaszfehéren magyarázta a miniszter a képviselők, hogy Milbradt nyilatkozata „megfelelt akkori ismereteinek”. Ugyanakkor a „tudatos” hazugságot a visszautasította. Milbradt pusztán a „tisztességes távozás lehetőségét” kívánta megadni embereinek.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Michael Stabenow Verheugen különleges bizalmi kapcsolata című brüsszeli keltezésű cikkében elmélkedik az uniós biztos szokatlanul éles, az EU bürokráciáját bíráló megjegyzéseinek okairól. (Lásd az október 8-i sajtószemlét –szerk.)
2006. február 10-én Brémában tartott előadásában az iparügyi biztos láthatóan elemében volt, amikor a német politikusokat bírálta. Mert ők túl sokáig hallgattak, és megengedték, hogy az EU-t minden hiba bűnbakjává tegyék. Ideje, hogy fellépjenek a mítoszokkal szemben, az unió éppen úgy „nem egy bürokratikus szörnyszülött”, mint ahogyan nem nevezhető a „hivatalnokok diktatúrájának”.
Nyolc hónappal később Verheugen átállt a másik oldalra. Egy interjúban bírálta a brüsszeli hivatalnokok túlzott hatalmát. A biztos nyilatkozata óta vihart jósolnak a politikai időjósok. Nemcsak a hivatalnokok érdekképviselete bírálta Verheugent, de a luxemburgi és belga komisszárok is a nyilvánosság előtt dicsérték a brüsszeli bürokráciát. Sőt, az óvatos taktikus hírében álló bizottsági elnök, Barroso is nyilvánosság előtt visszautasította Verheugen állítását, miszerint a komisszárok ne tudnának megválni az alkalmatlannak tartott munkatársaiktól.
„A hivatalnokokat szabályosan sokkolta“ a hír, nyilatkozta a személyi ügyekben illetékes Jean-Louis Blanc. Majd megjegyezte, Verheugen személyében is felelős az igazgatás 1999-t követő újjászervezéséért: „Számos hivatalnoknak azóta ideje jelentős részét azzal kell töltenie, hogy jelentéseket írjon, hogy kollégáit ellenőrizze, akiknek ismét másokat kell ellenőrizniük“, nyilatkozott Blanc az egyik Verheugen által is elfogadott, bürokráciát növelő döntések egyik következményéről.
A bírálatokkal egy időben Verheugent utolérték azok a híresztelések, melyek jó ideje rossz szemmel nézik a biztos egyik személyi döntését. Régi munkatársának, Petra Erlernek kabinetvezetői kinevezését. A litván sajtó pl. tudni véli, hogy a közelmúltban Verheugen és Erler együtt nyaralt.
Inge Gräßle, a CDU Európa parlamenti képviselője arról a gyanújáról beszélt, hogy a Erler kinevezésében a hivatalos és magánérdekek összekeveredtek. Legalább egy másik biztos kabinetjébe történő áthelyezést kellett volna felajánlani, vélekedett Gräßle. Ami jogszerűnek tűnik, az nem biztos, politikai értelemben is rendben van. Verheugen nem lát problémát döntésében: „Nincs okom, hogy felülvizsgáljam a döntésemet. Ma éppen úgy cselekednék” – nyilatkozta Verheugen a Financial Times Deutschlandnak.
Zeitspiegel (br-online.de/bayern-heute/sendungen/zeitspiegel)
A bajor közszolgálati televízió politikai abszurditások kifigurázására szakosodott műsora A németek a hülyék című riportjában foglalkozott a jövőjükért aggódó sváb gazdák félelmeivel.
Az elmúlt két évben a brüsszeli strukturális alapokból a nem EU-tagállamok gazdáit is – jelen esetben svájciakat – támogatja, ha az unióban rendelkeznek termőfölddel. Akik a Németországban megtermelt termékeiket az uniósnál lényegesen drágább svájci piacon adhatják el, ahová a németeknek éppen a magas vámok miatt képtelenség bejutniuk. A magas eladási árak, valamint az uniós prémium lehetővé teszi, hogy a módos svájci gazdák felvásárolják a helybeli németek előtt a legjobb termőföldeket. Egyedül Stühlingen környékén már 3 000 hektár földet vettek a svájciak, ezzel szinte lehetetlenné téve a helyi gazdálkodók birtokgyarapítását.
origo.hu
Orbán Viktor: A nemzeti konzultációt töltsük ki minél többen! - videó
