Konrád: A magyarok reformkommunizmus helyett felkeltek

A Neue Zürcher Zeitung nem érti igazán Fico sikereinek okát. A Frankfurter Allgemeine Zeitung önellentmondástól sem mentes vezércikkében csodálkozik a „populizmus“ közép-európai térfoglalásán. Az Eßlinger Zeitung 1956-ot illető kérdéseit Konrád Györgyhöz intézte.

Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)

A konzervatív svájci napilapban Urlich Schmid Fico dacos magabiztossága című cikkében foglalkozik a szlovák miniszterelnökkel, akinek esze ágában sincs módosítania politikai irányvonalát.

Amióta Robert Fico, a legutóbbi parlamenti választások győztese, az idegenellenes Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) bevonta a koalícióba, legalább is külföldön persona non gratanak számít. Maguk az Európai Szocialisták Pártja (PES), akik a választások előtt még teli torokból támogatták Fico harcát a liberális reformer Mikulas Dzurinda állítólagos fagyos és szívtelen reformjai ellen, ma már ők sem kívánnak tudni róla. Az elmúlt hetekben a PES úgy döntött, hogy legalább tíz hónapra felfüggesztik a Smer tagságát. Az intézkedést a PES-elnök Poul Nyrup Rasmussen a Smer és a Nemzeti Párt együttműködésével magyarázta.

Nem mondható, hogy az elvtársak bírálata Fico elvtársat hidegen hagyta volna. A reakciói azt mutatják, hogy komolyan gondolta, a PES megelégszik majd egy megrovással. A kizárás számára komoly sokkot jelentett. Ezt azonban láthatóan nem követi a Smer vezetőjének irányváltása. A Smert most azért büntetik, mert a kisembereket védő politikát folytat, harcol a monopóliumok ellen és nem engedte a kormányába a Magyar Koalíció Pártját, nyilatkozta az esetet kommentálva Fico szóvivője. Csütörtöki nyitrai beszédében láthatóan sértetten arról beszélt, hogy a PES-nek figyelmeztetnie kellett volna őt arról, miként büntetik az SNS-szel történő együttműködést. Szerinte e lépésükkel az európai szocialisták megteremtették annak a lehetőségét, hogy minden 8-9 hónapban a Smer „körmére koppintsanak”. Pedig ő az elmúlt három hónapban többet tett a közösségért, mint Dzurinda nyolc éves kormányzása alatt. A brüsszeli verdikt miatt nem fog módosítani politikája irányán.

Fico annál is inkább megengedheti magának ezt az agresszív-védekező hangütést, mivel továbbra is ő vezeti a szlovák politikusok népszerűségi listáit, ráadásul támogatottsága növekszik. A második, a korábban magyar és cigányellenes kijelentéseiről ismert Jan Slota, míg a harmadik Ivan Gasparovic államfő. Slotát, úgy tűnik Ficónak sikerült megfékeznie, s most már arról nyilatkozgat, hogy ellenzi a nacionalizmust és az idegenellenességet. Hogy ez segít-e Ficón az kiderül majd 2007 júniusára, amikor a PES ismét felülvizsgálja a Smert.

Fico kiváló közvéleménykutatási adatai annál is inkább meglepőek, mert eddig igen óvatosan kormányzott és lemondott a dübörgő gazdaságot súlyosan érintő beavatkozásokról. A szlovákok vitán felül örülnek annak, hogy a 110 katonájukat februárig visszavonják Irakból. Ezzel a lépéssel a kormány teljesíti egyik legfontosabb választási ígéretét. Sokan örülnek annak is, hogy a kormány visszavonta a pozsonyi repülőtér 66 százalékos tulajdonának eladását. Mint minden kelet- és közép-európai állam esetében, így Szlovákiában is a „stratégiai” ágazatok magánosítását éles viták kísérik. Fico a kampányban megígérte, hogy az ilyen üzleteket visszavonja.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilap vezércikkében Karl-Peter Schwarz A populizmus lökéshullámai című cikkében értetlenkedik a közép-európai események felett.

Az EU új tagállamai paradox képet nyújtanak. Gazdasági struktúrájuk és jólétük (!) uniós szintre emelkedése sokkal gyorsabban halad, mint azt korábban feltételezték. Az átlagos gazdasági növekedésük duplája a régi tagállamokénak, s az egy főre eső közvetlen tőkebefektetések aránya a világon a legmagasabb, jelentősen megelőzik még Kínát is. A felszabadult piacgazdaság néhány év alatt csodákra volt képes, s megteremtette az öntudatos és sikerorientált középosztályt; az uniós csatlakozást követően ezért mindenekelőtt alapvetően megfontolt politikát lehetett volna tőlük elvárni.

Másként alakult – talán ezért is, mert ez a középosztály nem elég széles és nem elég szolid. Lengyelország és Magyarország, Szlovákia és Csehország ma politikailag megosztottak, mint valaha, a kommunista diktatúra vége óta. Lökéshullámokban terjed Közép-Európában a populizmus, mely különböző formákat mutat, de mindig azokhoz fordul, akik megelégelték a reformokat és (többé) nem hajlandóak a jobb jövő ígéretéért áldozatot hozni. Vagy azért, mert már nem hisznek a szebb jövőben, vagy azért, mert már nem hisznek abban, hogy ezt a szebb jövőt megérik. Mindezen a politikai konfliktusokat nem lehet a klasszikus jobb és baloldali politikai séma szerint leírni. A reformok támogatói és ellenzői itt is és ott megtalálhatóak, a populisták is hol az „európai szociális modellel”, hol Istennel, hazával és családdal kampányolnak.

S válaszként mindig is az irányított gazdaság stratégiájához térnek vissza, hogy a reformokban megfáradt választók biztonság és egyenlőség iránti igényeit kielégítsék. Magyarországon a szocialista kormány becsapta a választókat az áprilisi parlamenti voksolás előtt. Hiszen a kampányban további nagylelkű közkiadás emeléseket ígért – s ezzel elérte, hogy hatalmon maradhasson. Amióta Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy becsapta a polgárokat, azóta felháborodott tömegek nem a felelőtlen költségvetési politika feladását követelik, hanem a reformok és az ezzel összekapcsolt tehernövekedés végét. A jobboldali ellenzék a nemzeti zászlót lobogtatja és a protekcionizmust propagálja, miközben a szocialisták felmorzsolódnak a kormányzati tevékenység szükségszerűségei közepette, valamint klientéliájuk részérdekei közepette.

Eßlinger Zeitung (ez-online.de)

A német regionális lap „Majdnem agyvérzés” címmel készített 1956 apropóján interjút Konrád Györggyel.

A cikkből megtudható, hogy a magyarok nem voltak politikailag annyira érettek, mint a lengyelek, ezért nem a reformkommunizmussal kísérleteztek, hanem felkeltek. Konrád úgy fogalmaz: a felkelés hősiesebb volt, de a lengyelek jobban éltek az 50-es évek végén a 60-as évek elején.

Arra a kérdésre, hogy a „magyar történelemből ismert” antiszemitizmus milyen szerepet játszott, Konrád azt válaszolja, akkor marginális volt a jelentősége. Zsidók voltak a kormányoldalon éppen úgy, mint a börtönben. S tagjai voltak Nagy Imre baráti körének is. Az antiszemitizmus nem volt meghatározó tényező a forradalomban.