Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Számomra nincs visszatérés címmel készített interjút Gerhard Schröderrel, aki mostani nyilatkozat sorozatával megkezdte az e héten megjelenő önéletrajzának reklámkampányát.
Az SPD súlyos vereségét hozó 2005. májusi észak-rajna-vesztfáliai választások után bejelentett előre hozott Bundestag-voksolás kapcsán a volt kancellár megjegyezte, illúzió azt hinni, hogy a vörös–zöld koalíció jobb eredményt érhetett volna el, ha vár és kitölti a teljes parlamenti ciklust. „Mi el sem jutottunk volna odáig. El sem jutottunk volna odáig. Esélyünk sem lett volna rá!„
Nem lett volna módunk a költségvetés konszolidálására, mint arra most a nagykoalíció lehetőséget teremt. Másrészt nem tudtuk volna a reformlépéseket megvalósítani, mert a Bundesrat megállította volna. Méghozzá tudatosan akadályozta volna meg. Most viszont csak ízekre szedik. Ez utóbbin lehet javítani, a másik azonban tiszta hatalmi harc. Amit a Bundesrat – a tartományi kormányokat képviselő második kamara – többsége eleve eldöntött – fejtette ki Schröder.
Az SPD-ben is voltak olyan erők, melyek az észak-rajna-vesztfáliai választások után az Agenda 2010 nevű reformkurzus feladását követelték. Ennek az lett volna a következménye, hogy talán egy évet még túléltem volna – meséli Schröder –, akkor azonban le kellett volna mondanom. Márpedig ha az SPD lemondatja a kancellárját, az a demokrácia szempontjából katasztrófát jelentett volna.
A volt kancellár szerint az előre hozott választások kikényszerítésében jelentős szerepet játszottak bizonyos szakszervezetek, amelyek állandóan politikája felülvizsgálatát követelték. Különösen két szakszervezeti vezető – a vasasoktól Jürgen Peters és a közszolgálatiak irányítója, Frank Bsirske – nagy károkat okozott, s nemcsak az SPD-nek és a reformfolyamatnak, hanem legalább is a volt kancellár szerint az embereknek, a tagjainak. Mindketten csak a funkcionárius érdekekről vettek tudomást, s bírálatuk, valamint az ellenségességük formája hozzájárult ahhoz, hogy ezt a választási vereséget nem lehetett elkerülni.
Schröder emlékiratai szerint egyik legnagyobb csalódása volt, hogy Edmund Stoiber visszautasította az Európai Bizottság felajánlott elnökségét. A volt kancellár állítja, ez több volt mint egy taktikai ajánlat, a javaslatot Jacques Chirackal is egyeztette. Ami persze ezután azt jelentette, hogy ismét fel kellett keresni a francia elnököt, és meg kellett mondani neki, Stoiber mégsem vállalja. Ez számomra nem volt olyan egyszerű, panaszolja az ex-SPD-elnök. Interjúja végén Schröder részletesen foglalkozik a Gazpromnál jelenleg betöltött tisztségével, melyben nem talál semmi kivetnivalót.
Bild am Sonntag (bild.t-online.de)
A legnagyobb példányszámú európai bulvárlap vasárnapi kiadásában Jochen Gaugele és Martin S. Lambeck Verhuegennek mennie kell? című cikkében foglalkoznak a brüsszeli biztos tovagyűrűző botrányával.
Markus Söder, a CSU pártigazgatója úgy fogalmazott: „Günter Verheugennek ki kell terítenie a tényeket az asztalra. Azt a számvevőszéknek kell felülvizsgálnia, hogy Verheugen kabinetvezető-nőjének kinevezése jogos volt-e. Az ugyanis elképzelhetetlen lenne, hogy a legfontosabb német EU-politikus korrupció gyanújába keveredjen.
Verheugen viselkedése, folytatta Söder, „árnyékot vet hivatalvezetésére, és tovább rontja az emberek körében az EU-apparátus amúgy is megrendült tekintélyét“.
Verheugen április 1-jén kinevezte régi bizalmasát, Petra Erlert személyes kabinetjének vezetőjévé. (Alapfizetés: 11 500 euró – kb. 3,2 millió forint – havonta). E héten a Focus magazin egy pikáns fotót közölt: a képen az SPD-politikus kézen fogva sétálgat Litvániában Petra Erlerttel. Kettejük szerelméről már régóta keringenek pletykák Brüsszelben.
EU-képviselők szerint Verheugen magatartása ellenkezik az uniós bizottság viselkedési kódexével. Ez előírja, hogy a biztosok „a nyilvánosság előtt és a magánéletükben is kötelesek a hivatal tekintélyének megfelelően viselkedni”. Markus Ferber, a CSU képviselők vezetője szerint Verheugen megsértette ezen szabályokat.
A Bundestag CDU-frakciója nem fogadja el a biztos magyarázatait, ezért a külügyi kabinet vezetője, Andreas Schockenhoff úgy fogalmazott: „Verheugennek tisztáznia kell a jelenlegi helyzetet.“
Berlinben már arról gondolkodnak, hogy ki lehet a komisszár utóda, ha belebukna a botrányba. Ebben a vonatkozásban három kereszténydemokrata politikust emlegetnek: Joachim Wuermelinget, a gazdasági minisztérium államtitkárát, Peter Altmaiert a belügyminisztériumból, a legnagyobb esélyes Matthias Wissmann, az európai ügyek bizottságának vezetője és egykori gazdasági miniszter.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Péter Bognár Ne ünnepelj a gyilkosok utódaival címmel foglalkozik az 1956-os magyarországi „külön ünneplések” történetével.
Október 23-a a magyarok nagy napja. És mégis: 50 évvel a szabadságharcot követően a magyarok továbbra is mélyen megosztottak. A kormányzó szocialisták és a konzervatív Fidesz külön-külön ünnepel. Míg az MSZP a Parlament előtt emlékezik a forradalomra, a Szövetség az Astoriánál gyülekezik.
Mindenekelőtt Gyurcsány Ferenc hazugságainak beismerése, ami miatt az idei ünnepségre különösen rossz csillagzat alatt kerül sor. A miniszterelnök egykor a KISZ vezető funkcionáriusa volt, ami az ellenzék számára 1956 kapcsán sem teszi őt szalonképessé.
Már évek óta elzárkózik a nemzeti-konzervatív ellenzék attól, hogy a szocialistákkal közösen ünnepelje a népfelkelést. A forradalom egyik hőse és a Fidesz mostani képviselője, Wittner Mária kerek perec kimondta, amit gondol: „Nem vagyok hajlandó az egykori gyilkosok utódaival egy emlékrendezvényen megjelenni.” A szocialisták státusának fő oka, hogy az MSZP az MSZMP utódszervezete.
Az 1956-tal kapcsolatos belpolitikai nézeteltérések akkor kezdődtek, amikor az első demokratikusan megválasztott szocialista kormány Horn Gyula vezetésével hatalomra jutott. Ugyanis kiderült, hogy Horn a rettegett biztonsági szolgálat, az ÁVH tagja volt. Az akkori ellenzék számára elfogadhatatlan volt, hogy közösen ünnepeljenek a Horn által vezetett MSZP-vel.
Egy másik szocialista kormányfő is hasonlóan járt. 2002-ben napvilágra került, hogy Medgyessy Péter az állambiztonsági szervezet titikos biztonsági tisztje volt. Ettől fogva az ellenzéki Fidesz és hívei számára Medgyessy az ’56-os emlékrendezvényeken nemkívánatos személlyé vált. Tekintettel a vele szemben megnyilvánuló ellenszenvre, 2003-ban okosabbnak tartotta, hogy a forradalomra a távoli Párizsban emlékezzen. A 301-es parcellához, ahol a forradalom mártírjait egy tömegsírba földelték, az éjszaka folyamán kiküldette a munkatársaival a koszorúját.
Der Standard (derstandard.at)
A baloldali-liberális osztrák napilapban Béla Rásky Reménytelenül megosztott Magyarország? című cikkében elitcserét követelve ismételgeti a kormánypárti érveket.
A bécsi szerző szerint a magyar társadalom nem annyira megosztott, mint nyugtalan és mélyen elbizonytalanodott. Nyugtalan azonban a politikai elit is, mert tudja: csak egy lépést tesz a rossz irányba, nemcsak az egész magyar gazdaságnak és ezzel millió egzisztenciának, de magának is vége. Egy pénzügyi válságot követően politikai értelemben kő kövön nem marad az országban.
Érzi, hogy ez így tovább nem mehet. Hogy a médiában olyannyira lerövidített gyurcsányi „hazugságbeszéd” lényege igaz, és hogy – ha odafigyelnének – akkor benne lenne az újrakezdés lehetősége (amit éppen most játszanak el). Érzik, hogy az elmúlt tizenhat évben sok mindent elrontottak, amikor értelmetlen dolgokra – a Szentkoronáról vagy a Nemzeti Színház helyéről folytatott vitákra – pazarolták az energiájukat, és nem az oktatási, közigazgatási és szociális reformokkal foglalkoztak.
Ha nem történik politikai vagy gazdasági csoda, akkor Gyurcsány Ferenc rövid vagy hosszú távon távozni kényszerül, egyedül a megszorító csomag marad biztosan – ha a pénzügyi katasztrófát el kívánják kerülni. Remélni lehet csak, hogy a távozó Gyurcsány nem felejti el magával vinni Orbán Viktort. Akkor talán lenne végre párbeszéd a magyar politikai eliten belül, melyre az országnak olyannyira szüksége van. Mert egy másik elitet aligha lehet ebben a kicsi országban találni.
origo.hu
Lemondta a Zeneakadémia Varnus Xavér koncertjét
